2019. március 25., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás keddi lapszámunkból)

(Az irás első része itt olvasható https://nepujsag.ro/articles/velemeny-1)

A hivatal honlapján nem találjuk a főtér alá tervezett mélygarázs tervét sem. Az eddigi nyilvános hozzászólásokhoz a bevezetőben vázolt törvényes előírásokon kívül még annyit tehetnék hozzá, hogy már a sajtóban közzétett gyengén kivehető rajzokból is egyértelműen kiderül, hogy olyan megoldásról volna szó, amelyet valamirevaló egyetemeken még gyakorló tanulmánynak sem fogadnának el, nemhogy még diplomát is adjanak hozzá. A fák telepítését nemhogy az egy méteres földtakarásban, de még több méter vastagságban sem javasolhatja egy magát szakembernek tartó valaki. Ugyanis a fáknak, legkevesebb több évtizedes megmaradásukhoz, elengedhetetlenül szükségük van az altalajjal való kapcsolatra, ahonnan a vizet és a tápanyagokat felszívják. Másképpen a még több méteres, az altalajjal való kapcsolatát az építmény vasbeton dobozával megszakított talajréteg tápanyagtartalma utánpótlás hiányában hamarosan kimerül. Hogy a hivatal szakembereinek elfogadható, azon nem csodálkozhatunk, ismerve a törmelékbe kapart 30-40 centiméter mély gödörbe történő facsemete-ültetési gyakorlatot. Most tekintsünk még el egyelőre attól az apróságtól, hogy hogy lehet egy 2009-ben készült tanulmányt tíz éven keresztül foltozgatva jóváhagyni, miközben a törvénykezés alaposan módosult, és egyébként is, törvényes előírások szerint egy tervet, tanulmányt ilyen esetekben csak úgy lehet jóváhagyni, ha az éppen érvényes előírásoknak megfelel, beleértve az összes (tucatnyi) engedély újbóli megszerzését is. Ugyanis az engedélyek érvényességi ideje értelemszerűen nem végtelen, esettől függően ötször-tízszer már elavult. A hivatal honlapján szereplő 7297/2011-es számú határozattervezet szerint akkor készült a törvény szerint megkövetelt környezetvédelmi hatástanulmány is, amelynek eredménye pozitív véleményezés volt. Hát igencsak nagy baj van a szakmaisággal. És ne feledjük, hogy mindehhez szükséges volt annak a fantom TTTT-nek és a főépítésznek a pozitív véleményezésére. Igaz, hogy a volt tanácsos urat idézve, mindezeket meg lehet támadni. Nem akarok borúlátó lenni, de akár vázlatosan ismerve az igazságszolgáltatás szakosításának hiányában ítélkező jelenlegi polgári jogorvoslás gyakorlatát, egy ilyen folyamodás megnyugtató kimenetele kétséges. Nyugatabbra ugyanis, ahol az igazságszolgáltatás is szakosodott, az ilyen tervek, tanulmányok eleve bukásra vannak ítélve, sőt.

Ami még figyelemre méltó (több más furcsaság mellett) a 7297/2011-es számú határozattervezetben, hogy a beruházási érték hiányzik belőle. Ezt azért is fontos kiemelni, mivel a Népújság 2019. február 1-jei tanácsülési tudósításából arról értesülünk, hogy a megvalósíthatósági tanulmányt „időszerűsítették”, „A részletes számolást a kolozsvári Bogart Construct Kft. készítette”, és ezáltal a tavaly jóváhagyott 33 millió lejhez képest a beruházás értéke 42,3 millió lejre emelkedik. Továbbá, hogy ezúttal a határozattervezet kezdeményezője nem a polgármester, hanem az eremdéeszes alpolgármester. Tehát nem tudjuk követni az eredeti beruházási érték növekedését. Miért fontos ezt tudni? Azért, mert a beruházásokra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint egy beruházás időben csak akkor tekinthető ugyanannak, amennyiben összértékét csak az infláció mértékével időszerűsítik. Gyaníthatjuk, hogy – egyébként törvénytelenül – nem véletlenül felejtették ki az említett 2011-es határozattervezetből a beruházás eredeti értékét. Kizárt dolog, hogy legalábbis a főépítész és a jegyző ne tudnák ezt. Ugyanis, ha csak az ismert értékeket vetjük össze, a növekedés 2018-ról 2019-re 28,2%, szemben a Központi Statisztikai Hivatal által közölt 4,63%-kal. Egy ilyen mértékű növekedés csak két dolognak tulajdonítható: vagy a tervező jött rá, hogy kifelejtett dolgokat, vagy a hivatal kért a tervezőtől újabb kiegészítéseket. Mindkettő törvénytelen. Ugyanis az alapvető jóváhagyás az első, jelen esetben úgy tűnik, a 2011-es évi, miután a tervhez megszerezték az összes, törvény által megkövetelt engedélyt, és a tervező ezeket meg a beruházó által esetlegesen igényelt kiegészítéseket (amelyek nem módosíthatnak az eredeti kiíráson, és nem hozhatnak be a már megszerzett engedélyektől eltérő tartalmat) figyelembe véve véglegesítette technikailag és gazdaságilag a tervet. Az összes utólagos jóváhagyás kizárólag az összérték inflációval megnövelt értékére vonatkozhat, és ráadásul csak a megszerzett engedélyek határidejének lejárta és a tervezési előírások meg a beruházásokkal kapcsolatos törvénykezés meg nem változása kettős feltételének együttes teljesülése esetén. Minden, ettől eltérő esetben a beruházás tervét nulláról kell indítani, beleértve a közbeszerzési eljárást is. Vagyis a mélygarázs esetében is. Ugyanis 2011-től nemcsak számos tervezési norma, hanem a beruházási törvénykezés is jelentősen megváltozott. A mélygarázs esetében a nagymértékű növekedés inkább a hivatal által igényelt kiegészítésekból származhat (valószínűleg a My City pályázattal kapcsolatban, de erről a későbbiekben bővebben lesz szó). Ugyanis az már tényleg nem hihető, hogy egy sebtében összecsapott terv tervezője utólag kérje (és netán meg is kapja!) a beruházótól a kifelejtett pótlások bevételét. Az engedélyező hatóságok véleményezésének épp az a lényege, hogy figyelmeztessék a tervezőt az esetleges hiányosságokra, mint ahogy felelniük is kell(ene) a felületes elbírálásért. A tervező pedig felel az esetlegesen kifelejtett dolgokból eredő következményekért.

A főtéri mélygarázs az egyébként is csak forgalmat zavaró, nehezítő, bonyolító, tehát erősen fokozott károsanyag-kibocsátást gerjesztő voltával a benne történő manőverekből származó kipufogógázok mennyiségének további növekedését is okozná. Ezeket a káros gázokat a szellőztető rendszer elkerülhetetlenül a felette levő térbe vinné ki, koncentrált formában. Na már most, mivel a kémények nemigen mutatnának jól, ezért csak felszínközeli kibocsátást megvalósító megoldásról lehetne szó, ami, ugye, kimondottan egészségerősítő hatással bírna a gyanútlan sétálóközönségre. Egy esetleges tűzvész esetén pedig (mert ezt a lehetőséget is kötelezően figyelembe kell venni) a kiszellőztetett tömény mérgező gázok és füst csak tovább fokoznák ezt a jótékony hatást. Továbbá, a mélygarázs építésével felszámolódna a város egyetlen működő közvécéje, amelyet, a városvezetés hozzáértésének és odafigyelésének eredményeként, jó ideje légi úton könnyebb megközelíteni, mint gyalogosan. A másik ugyanis a vár alatt berácsozva csigázza a kíváncsiskodó turisták fantáziáját. Hogy a harmadikról már ne is beszéljünk. A mélygarázs építéséhez szükséges, számításom szerint mintegy 60.000 köbméter föld és törmelék elszállítása, a több tízezer tonnányi építőanyag szállítása és mozgatása, a takaró földréteg odahordása mind-mind rendkívüli forgalomzavaró tényező, a munkagépek működése pedig a nehéz teherforgalommal együtt éveken keresztül nagymértékű károsanyag-kibocsátással és állandó, fokozott zaj-ártalommal jár. Nem akármilyen káros anyagról van szó, hanem a mérgező nehézfémekről és a mikrométer méretű részecskéket tartalmazó tüdőkárosító és talajközeli, rákkeltő ózont (úgynevezett káros ózont) termelő füstről. Nem kevésbé lényeges velejárója ennek a munkálatnak a nehéz teherjárműveknek és a nem gabaritikus munkagépek mozgásának távolabbi körzetekre is kiterjedő forgalomnehezítő hatása, meg a kerekeiken széthordott sár és az abból keletkező nagy mennyiségű por által okozott szennyezés.

A tervezet szerint csekély 3 év alatt készre lehetne építeni a föld alatti parkolóépületet. Feltételezzük, hogy a városvezetés is úgy gondolta, hogy a harmadik év leteltével (amely nem feltétlenül esik egybe a naptári év végével) az építményt törvényesen, minden működési engedély birtokában és működőképesen, használatba is adhatják. Így képzelték el annak idején a Dózsa György utca elejére is az aluljárót. Aztán csekély 40 év alatt, számtalan, átadásnak nevezett cirkusz után az eredeti célját betölteni képtelen, egyebek között a tűzvédelmi előírásoknak is csak kérdőjelesen megfelelő, gyalogos átkelésre szinte egyáltalán nem használt aluljárónk lett belőle.  Mindezek ellenére a hivatal a párbeszéd révületében az újságokban üzenget nekünk, bűnös módon egybemosva a mélygarázs tervét a központ átalakítására szervezett My City versenypályázat nyertes pályamunkájának látványtervével. Ráadásul nem kevesebbet állít, mint hogy a mélygarázs tervét összehangolták a látványtervvel. Na már most, ha a hivatal ezt állítja, az előbbiek alapján következne, hogy az a bizonyos fantom TTTT, meg a főépítész is pozitívan véleményezte ezt. Vagyis ennyiben merül ki bizonyos szakemberek szaktudása, hogy ha két, egymással ellentétes terv alaprajzát egymásra másolják, akkor minden a legnagyobb rendben van. Egyébként itt is felmerül egy „csekélység”, mégpedig a szerzői jogok tekintetében, ami úgy tűnik, szintén nem okoz gondot a hivatalnak. Ugyanis ahhoz, hogy a látványterv (vagy általában bármilyen egyéb terv) javaslatait egyáltalán be lehessen venni egy másik tervbe, feltétlenül szükség van az illető terv szerzőinek nemcsak a hivatallal, hanem a másik terv szerzőivel is megkötött írásos beleegyezésére. Márpedig nehezen tételezhetjük fel, hogy ez megtörtént volna. De ha a hivatal megkérdezés nélkül mégis bevette volna a látványterv elképzeléseit a mélygarázs eredeti tervébe, akkor ez az előzőekben leírtak mellett újabb, törvényességi szempontból igencsak megkérdőjelezhető akciót jelenthet. Ugyanis a közbeszerzési törvény szerint tilos egy beruházást eljárási szempontok megkerülése céljából történő meggondolásból több részre szabdalni. Ez nem valószínű a mélygarázs terve esetében. Viszont amellett, hogy ez már egy teljesen új terv lenne, hiszen eredetileg a létező felszíni rendezések visszaállítása szerepelt (kellett volna szerepeljen) a mélygarázs tervében, amennyiben a hivatal ténylegesen rátérne a My City látványterv gyakorlati megvalósítására, ez két közérdekű beruházást jelentene ugyanazon a helyszínen. Ez ismét egy olyan rendkívüli eset, amelyet a törvényes rendelkezések szerint csak nagyon kivételesen lehetne elfogadtatni. Ebben az egyik igencsak fontos elem lenne a felszíni rendezés rövid időn belüli kétszeri lebontása és újjáépítése.

De ha, tegyük fel, a mélygarázs megépítését mégis sikerülne kierőszakolnia a hivatalnak, továbbá annak 3 éves kivitelezési ideje alatt a látványtervet is kiviteli tervvé lehetne varázsolni, akkor – ideális körülmények között – az alig befejezett és átvett munkálatok után máris kezdődhet a felszíni elrendezés újbóli felszedése és egy legkevesebb egyéves kivitelezési idő, az elkerülhetetlenül velejáró összes kényelmetlenséggel. Csakhogy igencsak nagy különbség van – közhangulat szempontjából is – a mélygarázs és a My City nyertes pályamunka kivitelezésével járó kényelmetlenség között. És itt tűnik ki igazából a már idézett két eremdéeszes tanácsos hozzáállásának a cinikussága. Valamint mindezen felül a városvezetőségnek a közösség iránti felelősség valójában fel nem vállalása. Legalábbis a látszat és a gyakorlat is nagyon sokszor ezt sugallja. Meddig lehet még a sajtóban összevissza szédíteni a lakosságot ködösítésekkel, féligazságokkal, leseperve, kifigurázva, lekicsinyítve a józan szakemberi ellenvetéseket, mintha illetékesek és családjaik (ha már a „közre” nem gondolnak) nem ugyanúgy szenvednék el az egyéni ambíciókból vagy csak egyszerűen a hozzá nem értésből (ami, ugye nem mentség, sőt) fakadó következményeket.

És ha mindezek után azt hinnénk, hogy a hivatal józan belátásra fog jutni, sajnos nemigen reménykedhetünk. Példaként a Poklos-patak esetét (amely részben ráadásul központi zóna része is) és a somostetői csiki-csuki terelőút/összekötő út meg az itteni parkolók esetét hozhatjuk fel, amelyek közül az előbbi kettő még régebbi, mint a főtéri mélygarázs terve. Konkrétabban, a Poklos-patak erőszakolt befedésére átfogó tanulmány helyett szinte évente több tanulmányt is készíttetett és hagyott jóvá (!) a hivatal. Jó évtized eltelte után épp attól az intézménytől kapott ebben segítséget, amelytől a legkevésbé vártuk volna. A vízügyi hatóságról van szó, amely ahelyett hogy az elképzeléseket a helyes irányba terelné, hathatósan besegít a bizonytalanság és a képtelen megoldások fenntartásába, mindezt a szakmaiság látszata alatt. A csiki-csuki terelőút/összekötő út több hektár védett erdő kivágásának árán történő létjogosultságát, mint tudjuk, a hivatal a megyei sürgősségi kórház gyors elérésének igényével meg a központ autósforgalmának enyhítésével indokolta, amelyet a civil társadalom szintén nyomós szakmai ellenérvekkel utasított el. A tervezett nyomvonal épp az állatkert bejárata előtt haladt volna el. És íme, mit olvashattunk a minap az újságban (Népújság, 2019. február 13-i szerdai, nem pénteki!): a saját önéletrajza szerint mechanikus almérnöki végzettséggel rendelkező, vízügyi és erdőgazdálkodási miniszter azt javasolta a hivatalnak, hogy az új vészhelyzeti előírásoknak megfelelően az állatkert számára létesítsenek egy új, hátsó kijáratot, amelyet össze kell kötni az orvosi egyetem és a megyei kórház közötti úttal (lásd Gheorghe Marinescu utca). Az újságcikknek nyilatkozó frakcióvezető fogorvos úr szerint „Ezt kérte az ISU (ISU – Inspectoratul pentru Situaţii de Urgenţă, n.n.) is, de az erdészeti hivatallal nagyon nehézkes volt a procedúra”. Tudni kell, hogy ilyet nem ír elő a törvénykezés. Viszont sejthetjük, hogy ravasz városvezetőnk ezúttal a sürgősségi orvosok helyett az újabb érvekkel jövő támogatók előretolásával próbálja becsempészni a köztudatba azt a bizonyos utat. Ugyanis nehezen feltételezhetjük, hogy hatáskörén kívül egy miniszternek egy villámlátogatáson csak úgy egyből pont ez jutna az eszébe. Ha viszont meggondoljuk, hogy az út megépítéséhez szükséges erdő kivágásában igencsak illetékes, úgy már érthető a fellépés. Az ISU-nak pedig érdekes módon annak idején nem volt semmi kifogása a közúti forgalom számára tervezett csiki-csuki útnak épp az állatkert bejárata előtti elvezetésével. Ami, ugye, nyilvánvalóan csak segítette volna az állatkertből egy esetleges vészhelyzet miatt fejvesztetten menekülőket egyenesen a forgalom kellős közepébe, vagyis a legalkalmasabb mentett helyre jutni.

Kelemen Árpád




Kapcsolódó cikkek: