Nagy ambíciókkal indult, de úgy tűnik, hogy az Ilie Bolojan miniszterelnök által ígért „nagy államreform” elakadt a PSD-PNL-USR-RMDSZ koalícióban. A 2. intézkedéscsomag végrehajtásának határidejét, amelyet eredetileg július végére hirdettek meg, túllépték anélkül, hogy a reformokat elfogadták volna, és a hivatalos kommunikáció is jelentősen csökkent. Holott Ilie Bolojan egyértelmű küldetéssel érkezett a Viktória-palotába: egy olyan reformterv megvalósítása, amely gyökeresen megváltoztatja a közigazgatás működését, és pénzügyi fegyelmet hoz.
Július elején a miniszterelnök a parlamentben felvállalta az 1. csomag intézkedéseinek felelősségét, figyelmeztetve, hogy ha az ígért reformokat nem hajtják végre, lemond. Azóta azonban a figyelem a 2. és 3. csomagra irányult, amelyeket sokkal bonyolultabbnak tartanak, nemcsak azért, mert technikailag nehézkesek, hanem különösen a koalíción belüli politikai játszmák miatt.
Az ismételt ígéretek ellenére a 2. csomag, amelynek célja a helyi közigazgatás reformja és a „sinecura” csökkentése, nincs igazán kész. Bolojan magabiztosan ambiciózus ütemtervet jelentett be: a reformprojekteket a helyi hatóságokkal együtt kellett megvitatni, és július végére véglegesíteni. A tempó azonban jelentősen lelassult. A napi sajtótájékoztatókat, amelyeken a miniszterelnök és egy illetékes miniszter ismertette a reformok állapotát, a fejlesztési minisztert érintő politikai botrány kirobbanása után hagyták abba.
Az elégedetlenség gyorsan fokozódott, ami a Szociáldemokrata Párt (PSD) beavatkozásában csúcsosodott ki, amely a projektek újraértékelését és rangsorolását követelte, a kormányüléseken folytatott heves viták pedig a reformok végrehajtásának nyilvánvaló elhalasztásához vezettek.
És miközben az első megszorító csomag hatásai érezhetők a gazdaságban és a társadalomban, a 2. csomagra továbbra is várni kell. Ezenkívül augusztus elején a fejlesztési miniszter nyilvánosan bejelentette, hogy az Anghel Saligny program folytatásához szükséges források nem elegendők, ami újabb bizonytalansági tényező a helyi közigazgatások számára kulcsfontosságú projektekben.
A kormány 2025. július 4-i ülésén elfogadta a néhány fiskális-költségvetési intézkedésről szóló törvénytervezetet. Az év első hat hónapjára vonatkozó támogatási kiadások teljes listája azt mutatja, hogy egyes pártok következetesen több pénzt költöttek, mint amennyit kaptak. Pedig rengeteget kaptak. Nekik nem kell meghúzniuk a nadrágszíjat.
Nem is soroljuk fel, melyik formáció mennyi pénzt kapott és mennyit költött, mert nem férne bele egy „aktuális” keretébe. Azonban számos probléma merül fel. Bár sok adatot közölnek, a nagyközönség még mindig nem tudja pontosan, hogy kik finanszírozzák valójában a versenytársak kampányait, a bevételeket pedig olyan kategóriák szerint jelentik, mint: kölcsönök, saját bevétel, támogatások, adományok stb.
A volt államfő halála újabb ok volt a botrányra. Daniel Zamfir PSD-s szenátor kijelentései tovább mélyítették a politikai válságot a kormánykoalícióban, miután kemény támadást indított az USR ellen, azzal vádolva őket, hogy megszegték a törvényt, és bojkottálták a kormány döntését Ion Iliescu állami temetéséről. Hangsúlyozta, hogy az incidenst követően a PSD követelni fogja, hogy a kormányon belül semmilyen projektet vagy döntést ne fogadjanak el pártja konszenzusa nélkül.
Az indította el az újabb hatalmas feszültséget a koalícióban, hogy az USR vezetője nyilvánosan bejelentette: a párt egyetlen képviselője sem vesz részt a volt államfő állami temetésén, és hogy az USR miniszterei a kormányülésen ellenezték a nemzeti gyásznap kihirdetését. Emellett – nem mellékesen – jelenleg épp a magánnyugdíjak szabályozása miatt vitatkoznak.
Summa summárum, annyi hazugság hangzott el az utóbbi időben, hogy még a DNA is belefáradt abba, hogy folyamatosan sajtóközleményeket adjon ki, amelyekben cáfolja a Viktória-palotából érkező kijelentéseket.
Minden jel szerint ahelyett, hogy komolyan dologhoz látnának, az igazi komédia még csak most kezdődik...
