A városgazda ezúttal egyenesen egy egész újságoldalon dicsérte meg a felelős tanácsot a Rózsák tere alá egyik grandiózus ötleteként kiagyalt föld alatti parkoló megvalósíthatósági tanulmányának elfogadásáért. Amint már megszokhattuk, a tanács a felelős, ha az ilyenszerű rémszüleményeket jóváhagyja, ellenkező esetben pedig kicsinyesen maradi és gáncsoskodó.
Természetesen, ezúttal a dicséret kijár az eremdé(eszes?) tanácsosoknak is, akik a sok maTÁTás, tékátézés és ügyvezetés után – a frakcióvezető fogorvos úr szerint – „politikai egyeztetések árán” döntöttek a támogatás mellett. Egy dolog biztos: mint ahogy eddig is történt, a titkos politikai egyezetetéseknek mindig is mi fizettük meg az árát, az ilyenszerű támogatásnak pedig a város egész lakossága.
De járjuk csak körül a város központi védett övezetét és a benne levő főtérrel kapcsolatos eddigi fontosabb polgármesteri kezdeményezéseket és a tanácsi hozzáállást. Előbb viszont, a minél jobb megértés érdekében, hadd álljon itt egy kis bevezető.
Ez a városmag mindig is kiemelt védelmet élvez(ett), amelyet a mindenkori urbanisztikai törvény előírásai biztosítanak. Eszerint az általános településrendezési tervnek (ÁTT, közismerten Plan urbanistic general – PUG) kötelezően tartalmaznia kell ennek a zónának a lehatárolását (is), amelyre kötelező módon ki kell dolgozni az úgynevezett védett épített környezeti övezeti településrendezési tervet (VÉKÖTT, közismerten Plan urbanistic zonal pentru zone construite protejate – PUZCP) és amelyben az arra előírt rendelkezéseket nem lehet utólag más övezeti (zonális) településrendezési tervvel (ÖTT, közismerten Plan urbanistic zonal – PUZ) vagy részletes településrendezési tervvel (RTT, közismerten Plan urbanistic de detaliu – PUD) módosítani, és amelyektől kivételesen sem lehet eltérni. A VÉKÖTT tekintetében az urbanisztikai törvény rendelkezéseit kiegészítő miniszteri rendelet tételesen is kimondja, hogy annak kidolgozási kötelezettsége be kell legyen írva a HTSZ-be. Ugyanis minden szintű településrendezési tervhez szervesen hozzátartozik egy helyi településrendezési szabályzat (HTSZ, közismerten Regulament local de urbanism – RLU) is. Továbbá minden olyan esetben, amelyben az indítványozó vagy kérelmező egy adott, bármilyen zónában az arra érvényes előírásoktól eltérő beruházást javasol, kötelező a főépítész vagy fő településrendezési szakember által aláírt, az úgynevezett terület- és településrendezési technikai testület (TTTT, sokkal kevésbé közismerten Comisia tehnică de amenajare a teritoriului şi urbanism –CTATU) által kidolgozott, technikai véleményezésnek minősülő megalapozó javaslat. Az említett törvény szerint a TTTT tagjai kizárólag a településrendezés, műépítészet, műemlékvédelem, régészet, szociológia, közgazdaság, földrajz, építőmérnökség, közműépítés és közlekedés terén szakosodott és jogosított szakemberek lehetnek, valamint hogy a megalapozó javaslat konzultatív jellegű, és nem képezi tanácsi véleményezés tárgyát. Még hozzátenném, hogy az említett jogosítást (még a főépítész számára is) a törvény szerint a jogi személyiségű független közintézményi státusú Romániai Urbanisták Jegyzéke (RUJ, hivatalosan Registrul Urbaniştilor din România – RUR) adja meg, szakmai önéletrajz és vizsga alapján.
A város hivatalos honlapján viszont hiába is keresnénk a TTTT-t, hát még a VÉKÖTT-öt. Helyette (?) viszont a főépítész alárendeltségébe tartozó két ügyosztályt találunk. Egyikük neve „Serviciul Urbanism, Dezvoltare Durabilă, Informatizare”, amelynek hatásköre a leírás szerint lefedi a TTTT hatáskörét. Viszont a hivatal honlapján az „avize CTATU” menüpont alatt egy, a hivatal szervezeti felépítésében nem létező TTTT által kibocsátott dokumentumok listáját találjuk, a hivatali félreértések elkerülése végett fejléce szerint „ROMÂNIA – JUDEŢUL MUREŞ – MUNICIPIUL TÎRGU MUREŞ – ARHITECT ŞEF – SERVICIUL URBANISM, DEZVOLTARE URBANĂ, INFORMATIZARE – CENTRALIZATOR AVIZE – COMISIA TEHNICĂ DE AMENAJAREA TERITORIULUI ŞI URBANISM – 2018”. A TTTT-ről hosszas kutatás után a tanács 76/2012-es, az ÁTT előzetes változatának az elfogadásáról szóló határozatának mellékletében akadhatunk rá. Ami feltűnő ebben a határozatban, az az, hogy – a szokással ellentétben – itt szerencsére közlik az egyébként lespórolt mellékletet is. (Hamar jegyezzük is meg, hogy mint minden hivatalos iratot, ezt is a város jegyzője láttamoz, a törvényességet bizonyítandó.) A határozat szerint a TTTT nyolc tagja közül hét műépítész, feltehetőleg RUR-jogosítottak, ugyanis ez innen nem derül ki, egyikük pedig tanácsos (2012-ben). Róla nemcsak a végzettsége (történetesen civil építőmérnök), hanem a jogosítása sem derül ki. Tehát a TTTT-t illetően kiötlött fércmunkát összecsapták az egyébként fontosságuk miatt két különálló határozatot igénylő helyett.
Ugyancsak az urbanisztikai törvény és egyéb törvények szerint minden rangú terület- és településrendezési tanulmány és terv közérdekű információnak számít, és mint ilyen, a hivatal(ok) honlapján naprakészen és az átlagos felhasználók számára is könnyen elérhető és letölthető formában ott kell(ene) legyen. Mint ahogy mifelénk lenni szokott, az ominózus alkalmazási normák vagy elferdítik, kiforgatják, vagy egyszerűbb esetben, mint az urbanisztikai törvény kapcsán is, leszűkítik a közzéteendő közérdekű információk körét. De még így is, előírja, hogy közzé kell tenni a szabályozási rajzot, a HTSZ-t, a közmeghallgatásokról készült jelentést és a főépítészi jelentést. A hivatal honlapjáról nem derül ki, hogy mi is az aktuális helyzet az ÁTT-vel. Ugyanis a fent említett tanácsi határozatban emlegetett, a Proiect Kft., Proinvest Kft., Arhigraf Kft. konzorcium által készített 267/2010-es számú ÁTT és HTSZ sehol sem található a hivatal honlapján.
És még egy „bosszantó apróság”: a törvényes rendelkezések szerint bármilyen tervet, köztük a minden rangú terület- és településrendezési tervet is, szigorúan a naprakész, a kataszteri hivatal által láttamozott topográfiai térkép alapján lehet csak kidolgozni. Namármost, ha elég figyelmesen nézzük át az ÁTT időszerűsítési tervét, rögtön kiderül, hogy a 2010-es év szintjén legalább 40 éves régiségű, vagyis igencsak elavult topográfiai alaptérképen történik mindez. Egyéb „apróságok”-tól eltekintve, például a blokknegyedekben helyenként nagy üres foltok tátonganak, a Mureş Mall zónájában pedig az aluljáró közbenső építési szakaszának ábrázolását találjuk.
E bevezető végén még érdemes idézni a honlap „PUG in vigoare” almenüpontjánál található HTSZ központi, védett zónájára és annak 100 méteres védőkörzetére érvényes előírások kivonatát. Ezt a szabályzatot címlapja szerint a bukaresti Arhitext Intelsoft Kft. készítette 2010-ben a 13352/1998-as szerződés alapján. A honlap alapján ez a jelenleg érvényes HTSZ. Eszerint (nem hivatalos és nem szükségszerűen szó szerinti, hanem elsősorban értelem szerinti fordításban):
● a megengedett használat terén:
– a zóna jellegének és az épületekben azok védelmi státusával egyező megengedett rendeltetésszerű használatoknak megfelelő (ezek tételesen is fel vannak sorolva) funkcionális átalakítások, azzal a megkötéssel, hogy a zóna egészében lakások a kifejtett épített összfelület legkevesebb 30%-át tegyék ki;
– minden újabb beavatkozás csak egy VÉKÖTT alapján történhet;
● a feltételesen megengedett használat terén: a létező, nem értékes épületek bővítése vagy átépítése megengedett az új rendeltetések alábbi két feltételnek való megfelelésével:
– a rendeltetés feleljen meg a központi zóna jellegének és tekintélyének;
– a létező vagy a javasolt új rendeltetés ne zavarja a szomszédságot, vagy ellenkező esetben a tervnek bizonyítania kell bármilyen lehetséges kényelmetlenséget okozó vagy szennyezési forrás elhárítását biztosító megoldások alkalmazását;
● tiltott használatok terén:
– minden, a védett övezet státusával ellentétes rendeltetés;
– bármilyen egyéb, szennyezést, nehéz teherforgalmat vagy nagyszámú tömörülést (100 személyt meghaladó) kiváltó tevékenység;
– járművek állomásozása és parkolása felszíni többemeletes parkolóépületekben;
– a közterületek berendezéseit és a szomszédos épületeket veszélyeztető földmunkálatok;
● közlekedés és bejutás terén:
– kötelező a fogyatékkal bíró személyek közterekre és középületekbe történő bejutásának biztosítása;
– teherforgalom csak az áruellátás céljára megengedett;
– egy lakóépületnek vagy csak a földszinti részének más rendeltetést szolgáló átalakítása esetén a közönség bejutása nem egy új ajtónyíláson, vagyis az épület homlokzati architektúrájának megváltoztatása révén, hanem a meglévő gangból (függőfolyosó, körfolyosó, nyitott folyosó, tornác) nyitott ajtókon keresztül és a meglévő jellegzetes kapu megtartásával történhet; amennyiben az udvar nem elérhető a közönség számára, a gang udvar felőli részét egy, a belső udvarrra való betekintést biztosító rácsozattal kell ellátni;
● a járművek állomásozása terén:
– tilos a járműveknek a műemlék épületek vagy az annak javasolt épületek udvarán és azok előtti parkolása;
– a járművek állomásozása a nem műemlék épületeknek csak az udvarán, vagyis a közterületen kívül megengedett;
– amennyiben nincs lehetőség a normatívák szerinti elegendő parkolási hely biztosítására, a törvényes előírások szerint bizonyítani kell egy saját vagy együttműködéssel kialakítandó megfelelő garázs létesítését vagy annak megfelelő hely koncesszionálását; ezek a parkolók legfeljebb 250 m távolságra lehetnek.
Most pedig vessük össze mindezen előírásokat a városvezetési gyakorlattal. Könnyen belátható, hogy a kettő között nemigen találunk közös nevezőt. A központi zónával kapcsolatban példaként említhető a Kultúrpalota mögé tervezett felszíni ötemeletes garázs, a Ballada utca megnyitása az autós járműforgalom számára, a Ballada–Cuza Vodă utcák sarkán épített négyemeletes épület, a Rózsák tere 24. szám alatti szecessziós épület majd’ teljes lebontással történő átalakítása. De folytathatnánk több főtéri épület homlokzatának és tetőterének igencsak megkérdőjelezhető átalakításával, amelyről elismert valódi szakember többször közölt már újságcikket, valamint a főtéri zsibvásárokkal és az éjszakákba nyúló bömbölő koncertekkel.
Egy hagyomány- és törvénytisztelő, a közösségi elvárásokat valóban szívügyének tekintő városvezetésben fel sem merülnének az ilyen és ehhez hasonló ötletek, nemhogy még közpénzek rengetegét is pazarolják rájuk. Sajnos akadnak tervezők is, akik – legalábbis furcsa módon – segítik a hivatalt az ilyen elrugaszkodott ötletek erőltetésében. Példaként idézhető a Ballada utcával kapcsolatban már említett két eseten kívül egy harmadik, az ÁTT időszerűsítéseként készült forgalomszervezési tanulmány. Ebben a bukaresti Incertrans Rt. az egysávos, autós járműforgalom számára tilos, egy nyakatekert utcakereszteződésbe (Horea–Iskola utca) torkolló Ballada utcát nemcsak hogy az autós járműforgalom számára nyitottnak, hanem mint a főtér körüli járműforgalom elterelésének egyik legfontosabb megoldásaként tüntette fel, miközben például a négysávos Arany János utca elkerülte figyelmét. A tanács számára az sem volt probléma, hogy a csendes, szűk belvárosi utcácska kétsávosításához és az utcakereszteződés kialakításához rengeteg közérdekű kisajátításra, pénzre és időre volna szükség, míg a négysávos Arany János utca Cuza Vodă utcai kereszteződését már csak egy előregyártott elemekből készült saroképület lebontásával is átjárhatóbbá lehetett volna tenni. A Ballada utca autós forgalom számára való megnyitásának indoklására készült ÖTT közvitáján egyetlen tanácsos sem volt jelen (ez egyébként nem kirívó eset, sőt). Ezen szerencsére nem volt jelen az ÁTT időszerűsítésének közvitáira „véletlenül” becsődült hőbörgő, az ellenző felszólalókat zavartalanul lehurrogó csőcselék, sem a polgármesteri nyájasságtól elkábított egy, a magát a legnagyobb blokknegyed nyugdíjasai képviselőjeként felszólaló, személyesen a polgármesterhez intézett dicshimnuszt szavaló nagymama, a civil résztvevők pedig egyhangúlag leszavazták a javaslatot. Az erről készült jegyzőkönyvet sem találni a hivatal honlapján.
A Kultúrpalota mögé tervezett ötemeletes felszíni parkolóépület hasonló közfelháborodást kiváltott tervezete kapcsán meginterjúvolt egyik volt városi tanácsos nem kevesebbet állít, mint (Transindex, 2014. január 22.): „A civileknek jogukban áll tiltakozásukat kifejezni, aláírásgyűjtést szervezni, bejárni a törvényes utat, és közölni a véleményüket a hivatalos szervekkel, akik ezt majd vagy figyelembe veszik, vagy nem. Ha holnap a kulturális minisztérium azt mondja, hogy ezt meg lehet építeni, akkor a civilek, amennyiben ezzel nem értenek egyet, nyugodtan megtámadhatják jogilag. Ennek ez az útja.” Ez elvileg helyes, és törvényesnek is az, ám a fentiek ismeretében akár cinikusnak is tekinthetjük a kijelentést. Vagyis egy régi közmondás szerint: a kutya(közönség) csak ugasson, a hatóság úgyis azt csinál, amit akar. Hogy mégse hangzódjon üres kijelentésnek, hozzáteszem, hogy a Megyei Műemlékvédelmi Bizottság megadta az engedélyt. És ekkor ismét megkérdezhetjük: milyen szakemberek is vannak egy-egy ilyen intézménynél, mire is jó egy ilyen hivatal, és mennyit ér ezeknél a törvényes előírások betartása?
A Rózsák tere 24. szám alatti épület átépítésével kapcsolatban készült interjúból sok érdekes – pontosabban inkább furcsa – dolog derül ki. Az egyik, hogy a hivatal szóvivője szerint a bontási engedélyhez a Művelődési Minisztérium megadta az engedélyt. A másik, hogy az urbanisztikai szakbizottság elnöke szerint minden rendben van, csak még az építési engedélyt kell megszereznie a beruházónak, amelyhez (Népújság, 2019. február 8.) „a műemlékvédelmi bizottság jóváhagyhatja (?!) az építkezést”. Tehát már lebontottak egy védett övezetben levő épületet, de az építési engedély megszerzése még kérdéses, vagyis bizonytalan, mint a kutya vacsorája. A meghagyott homlokfal pedig áll még, amíg állni képes. Hogy egyáltalán hogy lehet kiadni egy bontási engedélyt – különösen a védett központi zónában – törvényes és érvényes építési engedély hiányában, csak találgathatjuk.
Visszakanyarodva a főtéri mélygarázs ügyéhez, mint minden nagy horderejű dologban, ismét két dolgot lehet világosan tapasztalni: egyrészt a városvezetés rögeszmés, megtévesztő és sunyi magatartását, másrészt a jogosan felháborodott polgárok nagy többsége és közöttük szakmai érvek sokaságát felhozó, valódi szakmai magatartást tanúsító, igazi szakemberek érvelését. A hivatal és a polgármesteri tanácsadó többnyire egész újságoldalas – közpénzen fizetett (?) – öndicsérő ömlengései mellett kirívóan hatott az egyetlen, szakmaiságából és a szakmából csúfot nem űző tanácsosi érvelés a mélygarázs tervének elvetése mellett. Mint utólag kiderült, nem eremdéeszes, így nem kellett megvárnia a parttalan belső viták eredményeként kirótt irányvonalat, azért tűnt fel az egyértelmű és világos érvelése. Sajnos, egyelőre az ő hangja is elvesztődik a nagy tanácsosi és mindenféle hozzáértő szakbizottságok és engedélyező állami intézmények közötti nagy egyetértés hangzavarában. De mindezt túlszárnyalja a frakcióvezető fogorvos úr újságírói kérdésre – miszerint az ellenzők szerint a mélygarázs csak zsúfoltabbá tenné a főteret – adott válasza (Transindex, 2019. február 12.): „ez csak egy pszichés probléma egyeseknek a fejében”. Nyilván, a frakcióvezető fogorvos úr szerepzavarban van. Na meg a kellő hozzáértés hiányának zavarában. Kies országunkban meggyökerezett politikusi hitvallás szerint ő(k) az egyetemes tudás kizárólagos birtokosa(i). Szakmai tapasztalata és véleménye körülbelül a(z) „Egy háromemeletes parkolóháznak nem lehet egy csodálatos architektúrát adni” sommás kijelentésben csúcsosodik ki.
Kelemen Árpád
(Az cikk folytatás itt olvasható: https://nepujsag.ro/articles/velemeny-a-marosvasarhelyi-foteri-melygarazsrol-es-a-varosrendezesrol )
