A végrendeletről III.
A végrendeletben az örökhagyó végrendeleti rendelkezéseket tehet, amelyek kiterjedésüket tekintve háromfélék lehetnek: a teljes vagyonról rendelkeznek (legat universal), a teljes vagyon egy részéről rendelkeznek (legat cu titlu universal) vagy egyéni vagyontárgyakra vonatkoznak (legat cu titlu particular).
A végrendeletben az örökhagyó végrendeleti rendelkezéseket tehet, amelyek kiterjedésüket tekintve háromfélék lehetnek: a teljes vagyonról rendelkeznek (legat universal), a teljes vagyon egy részéről rendelkeznek (legat cu titlu universal) vagy egyéni vagyontárgyakra vonatkoznak (legat cu titlu particular). Fontos megjegyezni, hogy jogi értelemben a vagyon fogalma a jogok és kötelezettségek összességét jelenti, ami nem egyenértékű a konkrét – ingó vagy ingatlan – javak összességének fogalmával.
A végrendelkezések eredményeképpen a kedvezményezett/örökös jogot formálhat a hagyományozott javak termékeire/gyümölcseire (ezek jogi értelemben lehetnek akár a bérek is, mert a jogi értelemben vett
„gyümölcs” nem azonos a köznapival) a halál pillanatától vagy attól a pillanattól kezdve, amikor a végrendelkezés életbe lépett – ha az feltételhez volt kötve –, kivéve azt az esetet, ha a gyümölcstermelő jószág harmadik személy jóhiszemű birtokában volt. Egy egyénileg meghatározott jószág tulajdonjoga a halál pillanatától számítva átkerül a kedvezményezett/örökös tulajdonjogába, ha viszont az illető jószág nincsen egyértelműen meghatározva, csak mennyiségileg vagy minőségileg körülírva, akkor a nem tulajdonjog jelenik meg, hanem egy pénzösszegre való jogosultság, amely az illető jószág/jószágok értékével egyenértékű.
Ha a kedvezményezettet az örökhagyó egy harmadik személy számára teljesítendő feladattal bízta meg az illető vagyontárgy öröklésének feltételeképpen, amely feladatot a kötelezett nem tud teljesíteni a vagyontárgy értékének meghaladása nélkül, a kötelezett személy azt teljesítheti a vagyontárgy vagy értékének harmadik személy számára történő átadásával is. Az örökölt vagyontárgyak és a kedvezményezettek számára előírt esetleges kötelezettségek teljesítése értékének tekintetében nem az aktuális értékeket kell figyelembe venni, hanem a halál pillanatában meghatározottakat. Az örökölt vagyontárgy úgy kerül átadásra, ahogy az a halál pillanatában létezett mindenfajta járulékos joggal és kötelezettséggel együtt. Az örökölt vagyontárgy kártérítési igényperre jogosítja fel az örököst azzal a harmadik személlyel szemben, aki a végrendelet megfogalmazása után az illető vagyontárggyal kapcsolatosan esetlegesen okozott kárért felelős.
A hagyományozott vagyontárgyak végrendelet elkészítése utáni, bármilyen okból történő értéknövekedése alapesetben a kedvezményezettet illeti ellenkező bizonyíték bemutatásáig.
A konkrét javakkal kapcsolatos vagyontárgyak hagyományainak összértéke nem lehet nagyobb, mint a végrendeleti vagyon nettó értéke – vagyis nem lehet „mínuszba” vinni a vagyont – ellenkező esetben a hagyományokat lecsökkentik a nettó vagyon értékére. Ebben az esetben, ha úgy történt egy hagyomány átadása, hogy az örökség bizonyos tartozásai ismeretlenek voltak, a kifizetett vagy átadott kedvezményezett személy a hagyomány visszaszolgáltatására kötelezhető.
Vannak bizonyos speciálisan szabályozott végrendeleti rendelkezések is. A törvény ennek értelmében szabályozza a szerződéses életjáradék (renta viagera) valamint az eltartási jog meghagyását, amelyet a halál pillanatától köteles az eltartó teljesíteni a megjelölt személy számára. Az alternatív meghagyások esetén, amikor választani lehet két vagy több hagyományozott jószág között, a választást az a személy teheti meg, aki kötelezve van a rendelkezés végrehajtására, kivéve, ha a választási jogot az örökhagyó nem a kedvezményezett vagy egy harmadik személy számára biztosította. Más személy tulajdonában vagy birtokában levő javak meghagyását is szabályozza a törvény: ha a végrendelet elkészítésének pillanatában a végrendelkező tévedésben volt, nem tudva, hogy az illető jószág nem az ő tulajdona, az illető rendelkezés megsemmisíthető. Ha a végrendelkező tudta, hogy az illető jószág nem az ő tulajdona, akkor a végrendelkezéssel kötelezett személy köteles vagy az illető jószágot megszerezni és átadni, vagy ennek a végrendelet megnyitásakor érvényes értékét megfizetni.
Létezik közös végrendeleti rendelkezés is, amikor egy bizonyos vagyontárgy több kedvezményezettre van hagyva, anélkül, hogy valamelyikük tulajdonrésze is meg lenne határozva. Ebben az esetben, ha egyik kedvezményezett lemond az őt megillető részről, az a többi kedvezményezettet illeti. Ez a rendelkezés nem azonos azzal a gyakorlatban mindennapos tévedéssel, amely szerint le lehet mondani „valakinek a javára”. Ez a hiedelem fogalmilag és logikailag is téves: lemondás valakinek a javára nem létezik, csak egy vagyontárgy átadása valaki számára. Viszont, mivel csak azt lehet átadni, ami a miénk, illetve csak arról lehet lemondani, ami a miénk volt, ebben az esetben tulajdonképpen a hagyaték elfogadásra kellene kerüljön, majd az örökölt javak átadásra valamilyen külön jogi ügylet útján (adásvétel, ajándékozás stb.).
A „lemondás valaki javára” nem azért származtatja át a vagyontárgyat valakinek, mert azt a lemondó akarta, hanem azért, mert bizonyos helyzetben (pl. két leszármazott örökös van és nincs végrendelet) a törvény erejénél fogva a vagyontárgyat a másik örökös örököli, de ez nem a lemondó örökös akarata miatt történik így, hanem a törvényes rendelkezések miatt.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
