Védőoltás a múltban és ma

A csecsemőtáplálásról, csecsemőkori betegségekről, a védőoltások jelentőségéről és gyakorlatáról tartott előadást Marosvásárhelyen július első napjaiban dr. Bókay János csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermek-gasztroenterológus főorvos, a budapesti Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekklinikájának osz-tályvezető egyetemi adjunktusa.

Sorozatunk első részében elmondta, hogy neves orvosdinasztia ötödik leszármazottjaként azon a klinikán dolgozik, amelyet elődei, a magyar gyermekgyógyászat nemzetközi hírnevű megalapítói és elismert művelői alapítottak és igazgattak hosszú éveken át. Azt is hangsúlyozta, hogy a védőoltások vonatkozásában családi vonalon is elkötelezett, hiszen dédapja, ifj. Bókay János a magyarországi himlőoltás országos irányítójaként hozzájárult a járványok megelőzéséhez, és éveken keresztül irányította a vezetése alatt álló klinikán működő Országos Központi Védhimlőoltó Intézetet, illetve nagyon sokat tett azért, hogy bevezesse az akkor népbetegségnek számító diftéria (torokgyík) intubációs kezelését, és elterjesztette a diftériaellenes védősavó alkalmazását, amivel sok diftériás gyermek életét mentette meg. (Ebben az időben a torokdiftériában megbetegedettek 25–30%-a meghalt, a gégediftériának pedig 90% volt a halálozási aránya.) Legfontosabb megfigyelését, miszerint a bárányhimlő (varicella) és az övsömör (herpes zoster) közös eredetű betegségek, ő írta le először, abban az időben, amikor a vírusokat még nem is ismerték, és közreműködött a gyermekbénulás (poliomyelitis) kórtanának tisztázásában.

– Előadásában dr. Bókay János főorvos az előzményekről is említést tett, ami a személyes példa fontosságát igazolja.

– Magyarországon az oltások elterjedése Mária Teréziától származik, aki a nagy feketehimlő-járvány során annyira megbetegedett, hogy feladták neki az utolsó kenetet. Miután túlélte a betegséget, az oltások élharcosává vált, és a gyermekeit is beoltatta himlő ellen. Így elmondható, hogy Magyarországon az oltással kapcsolatos mozgalom kezdete a Mária Terézia nevéhez fűződik. Az ő példája igazolja, hogy azzal lehet a legtöbbet elérni, ha az ember jó példával jár elöl.

– Elterjedt rólunk, hogy Romániában az átlagember nem oltatja be a gyermekét, holott az egészségügyi hatóságok nem biztosították folyamatosan a különböző oltóanyagokat. Úgy tűnik, hogy a kanyarót illetően is ez volt a nagyobbik probléma, annak ellenére, hogy valóban voltak olyan szülők, akik visszautasították, hogy gyermeküknek beadják a védőoltást.

– Ez a jelenség Magyarországon is előfordul, és komoly küzdelmet kell vívni az oltásellenes mozgalmakkal. A természetességre való törekvés alapvetően nem baj, ha a megfelelő információval párosul. Bár nem szerencsés a párhuzam, induljunk ki abból, hogy olyan szülők közül – akik a vegetáriánus táplálkozás felé irányulnak, akik csak a biopiacon vásárolnak, akik otthon akarnak szülni, ha megtehetik, akik a homeopátiát választják a gyógyszerek helyett – kerülnek ki azok, akik nem akarják beoltatni a gyermeküket, mert véleményük szerint a védőoltás mérgező. A túlzott természetességre törekvő szülőknél egyedül csak a felvilágosítással lehet célt érni. Ha a védőoltásokkal kapcsolatos információkat nem tesszük a helyére, akkor a szülők megtagadják, hogy gyermeküket beoltsák, és ismét megjelennek a már megszűntnek hitt betegségek, amelyek szörnyűségeit a jelenlegi generáció már elfeledte. Nem is beszélve arról, hogy miután ezeket a betegségeket a mostani orvosnemzedék is csak tankönyvekből ismeri, az időben történő felismerés és kezelés is nehézségekbe ütközik!

– Miben látja a megoldást?

– Ha az orvosnak a pácienseivel, illetve azok szüleivel jó a kapcsolata, ha az orvos hiteles, és nem ad okot arra, hogy szavai mögött anyagi érdekeket feltételezzenek, akkor elfogadják azt, amit mond, és kisebb a valószínűsége annak, hogy a szülő a védőoltással kapcsolatos felületes, sokszor téves vagy szándékosan elferdített információkat valahonnan az internetről „vadássza le”. Olyan információkat, amelyek ellenőrizhetetlenek, tudományosan nem megalapozottak.

Másrészt az orvosnak mint népnevelőnek először is a felnőtt lakosságot kell meggyőznie, a pedagógusokat, az egyházak képviselőit, mindazokat a hiteles embe-reket, akik a szülőknek továbbadják azt a tudást, amit az orvostól tanultak. Az internet pedig – miden előnye ellenére – amennyi valós, ugyanannyi hamis információt is tartalmaz, ami félrevezetheti a laikus olvasót.

Az orvosnak a védőoltásokkal kapcsolatosan az a legnagyobb felelőssége, hogy világosan elmagyarázza a szülőknek, milyen betegség ellen adják a védőoltást, mit jelent a betegség, hogy néz ki például egy kanyarós beteg, milyen súlyos tünetekkel, illetve szövődményekkel járhat, amelyek adott esetben a gyermek halálát is okozhatják.

– A betegséggel kapcsolatos tudnivalók mellett fontos a negatív híresztelések alapját képező jelenségről is tájékoztatni a szülőket.

– Természetesen, mint minden orvosi beavatkozásnál, a védőoltásnál is történhet baleset, ami abból adódhat, hogy egy-egy egyén az adott oltásra a nagy átlaghoz képest másképpen reagál. Adódhat abból is, hogy az oltást nem úgy adták be, mint kellett volna, az oltóanyagot nem az előírások szerint tárolták. A lehetséges problémák ellenére, ha a mérleg két serpenyőjét vesszük figyelembe, az egyikben az adott oltással megelőzhető betegséget, szövődményeivel, gyakoriságával, a másikban pedig az oltással esetleg kiváltott betegséget, annak előfordulási gyakoriságával és súlyosságával, akkor szembetűnő, hogy nincsenek egyensúlyban. A pozitív dolgokat kell világosan megmagyarázni. Ha ezt nem tesszük, akkor azok a szülők, akik azt gondolják, hogy meg akarjuk mérgezni a gyermeküket azzal, hogy a védőoltással higanyt, alumíniumot adunk nekik (ami ebben a formában ráadásul nem is valós), a tagadással válaszolnak.

– Míg a kanyaró elleni oltóanyag gyakran hiányzott az utóbbi időben, a legnagyobb csődöt Romániában a HPV (humán papiloma vírus) elleni védőoltás beadásának elmaradása jelentette. Ezt egy agresszív internetes kampány hiúsította meg. Ha azok a szülők, akik megtagadták, hogy kislányukat beoltsák, találkoztak volna olyan fiatal nőkkel, akik nem tudnak megszabadulni a vírustól, és látták volna, hogy milyen következményekkel jár a fertőzés, akkor feltehetően nem megy tönkre a külföldről nagy összegekért megvásárolt oltóanyag. Amihez jelenleg kérésre sem lehet hozzájutni.

– 2008–09-ben, amikor elérhetővé vált a HPV elleni oltóanyag, fölkértek, hogy foglalkozzam a témával. Nagyon alaposan utánanéztem, majd 2011-ben, amikor Marosvásárhelyen jártam, és erről tartottam előadást, éreztem, hogy nagy az ellenkezés. Ezért próbáltam az általam ismert tényeket minél jobban kiemelni, amit az idei előadásomban szintén megtettem. Amikor az oltások kapcsán újra szóba került a téma, elmondtam, hogy gyermekorvosként a másfél éves egyetlen lányunokám esetében pillanatnyi kétségem sem lesz afelől, hogy beadom a védőoltást. Egy orvos ilyen módon tud a leghitelesebb lenni. Annak, aki a kóros elhízással foglalkozik, és tanácsokat ad másoknak, miközben ő maga több mint száz kilót nyom, nehezen fogják a tanácsait elfogadni.

– A kanyaró Romániában olyan lakossági csoport köréből indult Beszterce és Kolozs megye határán, akiknek nincs állandó lakhelyük, vándorolnak nemcsak az országban, Európában is, ezért őket számontartani és utolérni nagyon nehéz.

– Sajnos, ilyen vonatkozásban a migráció is sok előre nem látható veszélyforrást rejt magában.

– Orvos ismerőseim, akik Afrikában dolgoztak, elmondták, hogy mennyire fertőzött a lakosság a hepatitis-B, C és HIV-vírussal. Ilyen szempontból mégsem vizsgálják a bevándorlókat, ami már a közeljövőben sok gondot okozhat.

– Európának nagy a felelőssége. Kiindulunk egy gazdasági meggondolásból álhumánum mögé rejtett történetből, úgy, hogy nem mérünk fel nagyon sok, egészségügyi, vallási, beilleszkedési és egyéb veszélyeket. Egyénre lebontva, rengeteg a tragikus sorsú menekült, akin az ember szeretne segíteni, globális szempontból viszont előbb-utóbb megálljt kell parancsolni a jelenségnek.