Védjegy

Évek óta figyelem, hogy milyen rendezetlen, mocskos a Megyei Sürgősségi Kórház hátsó bejárata. Ferbuár 13-án, pénteken különösen úgy nézett ki, mintha egy szemétdombra igyekezne az ember. Mocskos falak, elfoszlott lábtörlő, gazdátlan ablakkeretek, téglák, törmelék, egy lógó drótdarab, eldobott kávés- és üdítőspoharak, csikkek. Egyenesen le a földre. A többi mellé, a kupacba. Siető idegenek, ismert orvos, moltonköpenyes középkáder kezéből.

Évek óta, ahányszor arra járok, felteszem a kérdést, hogy vajon mikor lép közbe valaki. Mikor jönnek rá, hogy a belső rend előhírnöke a külső látkép. Emlékszem, külföldi újságíró kollégáink néhány éve mekkora megdöbbenéssel filmezték a rendezetlen, piszkos ajtónyi bejáratot és környékét a népes csoportban vonuló roma emberekkel. Pedig akkoriban csak az ajtó előtti kis zug falait és egy szétrohadt lábtörlőt láttak. Most döbbennének meg igazán, hogy nem tűnt el, sőt nagyobb lett a rendetlenség. Bár tudom, hogy a vezetőség, az igazgató urak és hölgyek a díszes főbejáratot használják, ahol a megroggyant főlépcsőn kívül szobrok, bokrok, virágok fogadják a belépőt, aki előtt megnyílik a zárt ajtó is. Mégis kíváncsian várom, mikor jut eszébe valakinek, hogy ezt a kis hátsó bejáratot is egy egészségügyi 

„kombináthoz” méltó rendben kellene tartanai. Tudom, hogy folyton építkeznek, s jelenleg a járóbeteg-rendelő, azaz a poliklinika egy részének a felújítása folyik, de ez nem ment fel senkit az alól, hogy a nagyközönséget fogadó hátországot – s hadd tegyük hozzá, hogy a kórház környékét is – rendben tartsa. Különösen azért, mert elöljáróink, a város polgármesterétől a megyei tanács elnökéig, s hasonlóképpen az egyetem vezetői is azzal kérkednek, hogy Marosvásárhely brandje, márkajegye az egyetem mellett a sürgősségi kórház, ahova az ország szinte minden megyéjéből érkeznek betegek. Ha a helyükben lennék, a hátsó bejárat látványa meggondolkoztatna, hogy továbbmenjek-e? A feltáruló látkép ugyanis az intézmény gazdáit s az ott várható higiénét is jelképezheti. Szerencsére jobbára sietnek, s mielőtt tudatosulna bennük, már komoly akadályokkal kell megbirkózniuk a bejutás, az emeletekre való feljutás érdekében. Miközben a szomszédos rohammentő-szolgálat bejárata előtt kifogástalan rendet tartanak, megmagyarázhatatlan számomra, hogy ez a kórház esetében miért  lehetetlen. Két szaki egy délelőtt lefesthetné, fertőtleníthetné, rendbe tehetné a kórházba ömlő betegek tömege (és mások) által használt bejáratot. Hogy miért nem jut erre idő? És a mindig éber közegészségügy miért huny láthatóan szemet afölött, hogy az általa is használt épület hátsó bejárata ilyen védjeggyel fogadja a betegeket? Sohasem tudtam megfejteni. De nem is érdemes, hisz mostanában olyan „nagyívű” leleplezések helyszíne az ország, hogy minden volt tisztségviselő beleborzong, s valószínűleg el kell telnie még egy kevés időnek, amikor a főbejáratok bérlőitől a hátsó bejáratok használóira is terelődik egy kis figyelem.