A szórólapozó emberkékről gyakran a porszívót, evőeszközkészletet kínálgató házalók jutnak eszembe. Azoknak is körülbelül annyi sikerélmény juthatott munkájuk során, mint a színes lapocskákkal álldogáló információszóróknak, akiktől gyakran át sem vesszük, máskor a legközelebbi kukában landoltatjuk az üzenetet.
A szórólapozó emberkékről gyakran a porszívót, evőeszközkészletet kínálgató házalók jutnak eszembe. Azoknak is körülbelül annyi sikerélmény juthatott munkájuk során, mint a színes lapocskákkal álldogáló információszóróknak, akiktől gyakran át sem vesszük, máskor a legközelebbi kukában landoltatjuk az üzenetet. De ha a felhívás továbbítója egyenruhát visel, már csak hatósággal szembeni engedelmességből is megállunk egy szóra. Jól is tesszük, hiszen rendszerint személyi biztonságunk, javaink, otthonunk védelméhez szolgáltatnak hasznos „tippeket,” minél magától értetődőbbnek látszó, annál könnyebben felejthető óvintézkedésekre emlékeztetnek a rend őrei. Erre a bűnmegelőzés kiemelt napjain mindig sor kerül, az e heti akciósorozatból sem maradt ki, ahogy a szokásos forgatókönyv egyéb mozzanatai – többek között a középiskolások és kiskorú elítéltek találkoztatása – sem. Ez rendben is lenne, csak az a kérdés, lehetnek-e konkrét, számokban mérhető eredményei egy ilyen kampánynak a – nagymértékben 18 éven aluliak által elkövetett – bűncselekmények visszaszorítása terén. Annál is inkább megkérdőjelezhető ez, mivel, míg két évvel ezelőtt csökkenő tendenciát mutatott nálunk a kiskorú bűnözés – 2009-ben egyébként Románia sereghajtó volt az európai országok között a bűncselekmények számát illetően -, múlt évben újra megnőtt a tizenéves törvényszegők tábora. Maros megye szerencsés helyzetben – az országos átlag alatt – van a bűnözési rátát illetően, legalábbis a statisztikák szerint. Mégis mindegyre hallani, hogy – talán éppen lakása előtt – kiraboltak, átvertek valakit, és akciófilmekbe illő, emberéletet követelő „konfliktusrendezésre” is sor került nemrég fényes nappal egy Maros megyei város főterén. A törvénybe ütköző cselekvések elkövetői gyakran 14 év alatti – a jelenlegi törvénykönyv szerint nem büntethető – gyerekek, akik legtöbbször szülői nyomásra „működnek.” Ilyen körülmények között aligha lehet bízni a tisztes polgároknak címzett, időszakos tájékoztató kampányok bűverejében. Természetesen azokra is szükség van, de korántsem elégségesek. Az – egyébként túlzsúfolt – szociális védelmi rendszer kellene választási lehetőséget nyújtson a bűnözőnek nevelt gyerekek számára, ami pedig a rendezett családi háttérrel induló tizenéveseket illeti, a szülőké és a pedagógusoké a felelősség. Nekik kell elsősorban irányt mutatni a normák elutasítására hajlamos kamaszoknak, akik talán éppen az angol fiatalok példáján felbátorodva üzennek hadat a törvénynek.
