A várkastély visszaköszön

Egy 56 éves képpel lepett meg a szerkesztőségben Major Gizella festőművész. A tegnap kezdődött és ma csúcsosodó Marosvécsi találkozó, a vásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány hagyományos augusztus végi rendezvénye juttatta eszébe ezt a munkáját, amelyet 17 évesen, művészeti középiskolás diákként vetett rajzpapírra vécsi nyári gyakorlatuk során.

Egy 56 éves képpel lepett meg a szerkesztőségben Major Gizella festőművész. A tegnap kezdődött és ma csúcsosodó Marosvécsi találkozó, a vásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány hagyományos augusztus végi rendezvénye juttatta eszébe ezt a munkáját, amelyet 17 évesen, művészeti középiskolás diákként vetett rajzpapírra vécsi nyári gyakorlatuk során. A tehetség csalhatatlan jeleit mutatja fel a most is friss, derűs színeit őrző, kompozíciós erényeket megcsillantó ifjúkori alkotás. Nem csodálom, hogy közel áll a művésznő szívéhez. Sok kedves élmény, máig eleven emlék kapcsolódik hozzá. Szívesen mesél is róluk, hiszen annyi vidám dolog történt azokon az egy hónapos táborozásokon, amikor az volt a fő tennivalójuk, hogy szép tájakon, vidéki környezetben, az emberek mindennapi életviteléből merítve szerezzenek ihletet, és minél több rajzzal, vázlattal, festménnyel, grafikával gyarapítsák tapasztalataikat, szakmai ismereteiket. Kirándultak is eleget és persze, ahol fiatalok vannak csoportosan, ott mindig van vidámság, szórakozás is bőséggel. Marosvécsen sem volt másképp, a mester, Incze István tanár úr szigorú meg elnéző is tudott lenni. Dolgoztak lelkesen, de gyakran fürödtek is a Marosban. Akkoriban még másképp látszott az impozáns épület a folyó felől, még nem takarta akkora lombozat a domboldalon az évszázados falakat, tornyokat, mint ma. A „várurat” nem látták, de hogy is láthatták volna, hiszen az még olyan osztályharcos időszak volt, hogy az arisztokrata ivadékokat üldözni, büntetni kellett. Ezt báró Kemény János és családja is keservesen megtapasztalhatta. A művésznő úgy emlékszik, hogy a kastély üres, elhagyatott volt, amikor ott jártak. Elképzelhető, mennyire izgatta a látvány és a sok mendemonda a diákfantáziát.

Köszönjük a mű reprodukálásának lehetőségét, úgy véljük, olvasóink is elraktározzák magukban ezt a kastélyképet. 110 esztendeje született a nagy erdélyi mecénás. Amikor ez a színes grafika készült, 54 éves volt. Vagyonától megfosztották, de ha a birtokán nem is lehetett jelen, még mindenki jól emlékezett rájuk meg jeles vendégeikre, a helikoni írókra is és híres találkozósorozatukra. Nyilván a hatalom éppen az ilyen emlékeket próbálta kitörölni a köztudatból. Nem sikerült. De ma sem mondhatjuk, hogy a diktatúra okozta igazságtalanságokat orvosolták volna. Ebben a folyamatban sok még az akadály, a rendszerváltástól remélt teljes igazságtétel várat magára. Részleges, mindenekelőtt erkölcsi elégtételként viszont újraindultak a megemlékező ünnepségek, a mostanihoz hasonló főhajtó, értékőrző összejövetelek. Hiszem, hogy ma sem leszünk kevesen a vécsi kastélyparkban és a többi helikoni rendezvény színhelyén.