2021. augusztus 3., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Idén is csak a digitális felhő révén, a világhálón kerülhetett sor a jobbágytelki Marosszéki népzene- és néptánctáborra. A még tartó veszélyhelyzet miatt szó sem lehetett élő táborról, de a szervezők nagyon remélik, hogy a következő már a rég várt fizikai találkozások alkalma lesz.


Mindenki a találkozást, az ölelést, a valódi, hajnalig tartó táncházakat várja – egyelőre idén sem volt erre lehetőség  Fotó: Gligor Róbert László (archív)



 A világjárvány miatt már tavaly a digitális térbe kényszerült a jobbágytelki néptánctábor, és „bár a körülmények javultak, a veszély nem múlt el, és mi továbbra is felelősséggel tartozunk” – mondták ki a szervezők, amikor úgy döntöttek, hogy az idei, immár huszonharmadik kiadást is csak a virtuális táborban lehet megélni, bár tudják, hogy a valódit semmivel sem lehet pótolni. Míg tavaly kezdő, idén már haladó szinten szervezték meg a programokat, de alkalmazkodtak a tábori „szokásokhoz”. Egy héten át Kásler Magdával lehetett olyan jobbágytelki, ehedi, nyárádköszvényesi, nyárádremetei népdalokat tanulni, mint amilyeneket Bartók Béla 1914-ben gyűjtött a Nyárádmentén, továbbá Kádár Elemér és Orbán Zsófia naponta tanította haladóknak a jobbágytelki, majd a nyárádmagyarósi táncokat, rámutatva a közöttük levő hasonlóságokra és különbségekre, a bekecsalji „bumerángokra” is. Természetesen mindennap betekinthettünk – az archív filmfelvételek alapján – a táncházba és a folkkocsmába is, ugyanakkor az idei rendezvény egyik alappillére a helyiekkel való beszélgetés volt, ezért készült egy felvételcsokor is a helyi lakosoknak az elmúlt táborokra való visszaemlékezéseiből, naponta láthattuk ezeket a vallomásokat is.

„Idén megpróbáltunk frappánsabbak lenni, jobban igazodni a világhálón tartózkodók szokásaihoz” – mondta el a Népújságnak Puskás Attila Barna. A tábor főszervezője rámutatott: érdekes világ az internetes tábor, nemcsak azt lehet követni, hogy ki „táborozik” és ki érdeklődik, hanem kitűnik az is, hogy többen érdeklődtek élőben a szervezőknél a tábort megelőző időszakban, mint a világhálón. Sokan szerették volna már előre tudni, hogy idén lesz-e tábor, és a legtöbben Magyarországról fordultak hozzájuk, hiszen ott előrehaladottabbak a dolgok a korlátozások feloldása terén, és már engedélyeztek hasonló rendezvényeket. Nagyon sokan várják azt, hogy ismét eljöhessenek Jobbágytelkére, de a falubeliek is úgy érzik, hogy két éve nagyon kiürült a település, nagy a csend, ezért ők is azt várják, hogy ismét benépesüljenek az utcák, terek emberekkel, vidámsággal, jókedvvel, és hogy ismét megölelhessék egymást az ismerősök.

Ami a folytatást illeti, Puskás Attila biztos abban, hogy a huszonnegyedik tábort is megszervezik, a kérdés egyelőre az, hogy milyen térben: ha online, akkor nagyon magasra kell helyezniük a mércét, de jobban örülnének, ha visszatérhetnének „a földre”, mert a táncnak is a földön, a valós világban volna a helye. Jobbágytelkén elkezdték a kultúrotthon újjáépítését, jól halad a folyamat, a falak már állnak, ígéret szerint az ősszel már pirosban fog állni az épület, ezért remélik, hogy jövőben fel is avathatják a tánctáborral.