Varázslat a kupola alatt

Tüzet vacsorázó kalózkapitány, mosómedve-rendőrbandita, hüllősereg, lepkekönnyű légtáncos, gyermekbohóc, két oroszlánhölgy és még jó pár négylábú „művész,” illetve tehetséges artista teszi különlegessé a Colosseum cirkusz kupolája alatt töltött estéket.

A másfél-két órás előadás hangulatát a közönség bevonásával, szerepeltetésével járó vicces helyzetek határozzák meg, de lélegzetelállító produkciókból sincs hiány, és egy különleges, lírai mozzanat is helyet kap a műsorban. Mindennek, ami a porondon történik, előzménye, a varázslaton túli hétköznapokba rejtett magyarázata van. Ez órákkal a pénteki előadás előtt tudatosult bennem, amikor a piros-kék színvilágú, még alvó sátorba beléptem.

A sötét térben egy magas, sovány fiatalember egy állvánnyal foglalatoskodott. Rajta kívül más nem volt a cirkuszban, de a bejáratnál már ott sorakoztak az esti előadás kellékei, a különféle formájú léggömbök, apró játékok. 

– Évát keresem – szólítottam meg a kalapálót, aki azonnal abbahagyta a munkát, és a sátorból kisietve a lakókocsik felé vette az irányt. Pár percig valószerűtlen mozdulatlanság lett úrrá mindenen. Az egyik guruló otthon előtt fehér bundájú, jól táplált kismacska szunyókált, ő volt az egyetlen, ember közelségére utaló jel. De nemsokára a fekete hajú, feltevésem szerint ötvenes éveiben járó nő is feltűnt.

– Inkább a Székelyföldre járunk. Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán is fellépett már a társulat, Szovátán egy hónapot töltöttünk, ide Parajdról érkeztünk – világosított fel Éva, akiről egy korábbi, telefonos egyeztetés alkalmával az előadások bemondója és közönségszervezője azt mondta, ő aztán mindent tud a cirkusz életéről. A következő pillanatban karcsú, tiszta tekintetű fiatal nő ölelte át beszélgetőtársunkat.

– Ő édesanyám. Mindig mellettem van, vigyáz rám – fordult felénk mosolyogva.

 

Eltüntettek, feldaraboltak…

Éva szívesen adta át a szót a fiatal artistának, aki olyan könnyed természetességgel tárta elénk életét, mint ahogy estéről estére a levegőt szeli magasan a nézőtér fölött.

– Kassandra vagyok. 35 évvel ezelőtt Föcze Irénként jöttem világra a Gyimesekben. Anyukám tornász volt, mellette szerettem meg az akrobatikát. Sosem kötelezett arra, hogy gyakoroljak, én akartam egyre jobb lenni. Húszévesen ismertem meg Alexandert, a férjemet, aki ennek a világnak a részesévé tett. Neki még a szerb származású dédpapája is cirkuszista volt. 

– Milyen volt beleszokni ebbe a létformába? – kérdeztem.

– Nehezemre esett elszakadni az otthoniaktól, a szüleimtől. A fellépéseket viszont első perctől szerettem. Dolgoztam már levegőkarikán, hulahoppoztam, táncoltam kígyóval a kezemben, dobáltak késsel, el is tüntettek, és többször fel is daraboltak már – kacagta el magát, aztán újra elkomolyodott. – Anyukám édesapa halála után csatlakozott hozzánk. Ő itt az egyik legfontosabb pont, az előadások előtt jegyet árul, a produkciók alatt vattacukrot, közben folyton őrködik körülöttünk. És a lánytestvérem is a társulat tagja lett, hulahoppozik. 

– Úgy tudom, a vándorélet kora tavasztól késő őszig tart, télire hazatérnek a cirkuszi emberek. Számotokra merre van az otthon ?

– Budapesten. De anyagilag nem mindig engedhetjük meg magunknak, hogy hazamenjünk pihenni. Gyakran előfordul, hogy a hideg beköszöntével megállapodunk valahol, és a helyi kultúrotthonban, játszóházban vállalunk munkát, zsonglőrködünk, gyermekfoglalkozásokat szervezünk.

 

A szabadság pillanata 

– Van kedvenc műsorszámod?

– Valamennyi közel áll hozzám. Amikor például a levegőben vagyok, minden másról megfeledkezem, csak a teljes szabadság pillanata létezik.

– Sosem féltél, hogy leesel?

– Soha. Biztonsági eszközt sem használok. Másfél évtized alatt egyetlen balesetem volt, öt méterről zuhantam le. Már akkor tudtam, hogy elkerülhetetlen az esés, amikor még a magasban voltam. Szerettem volna lábra érkezni, hogy a nézők ne vegyék észre, mi történt, de végül a talajra estem. A közönség közül mégis sokan azt hitték, hogy ez is a műsorszám része. Nagy baj nem történt, csak a kezem sérült meg. 

Kassandra később fiairól mesélt, a tízévesről, aki pár évesen már fontos szereplője lett a produkciónak, és a kisebbikről, aki hajtányával akkor lép porondra, ha azért valamilyen jutalom jár. Mindkét gyerek magántanuló, a nagyobbik ötödikes, a kisebbik elsős, vizsgáikat Budapesten teszik le.

– Dávid, a nagyfiam, egész kicsi korában a nézőtérről követhette az előadást, de addig sírt, amíg ő is közönség elé nem léphetett. Kezdetben az édesapjával mutattak be bohócszámokat, aztán a zsonglőrködés, egykerekűzés következett. Mindent magától tanult meg, persze az irányításunkkal. Artistaiskolába nem írattuk, ott ugyanis nagyon kemény program van, reggel és délután is napi három órát gyakorolnak. Csak ünnepnapokon jöhetne haza, mi pedig nem szeretnénk elveszíteni. De igyekszünk minél több tudást hátrahagyni neki és az öccsének.

Az artista édesanya azt is elárulta, hogy bármerre járnak, szabadidejében elviszi fiait megnézni a helyi nevezetességeket, múzeumba, bábszínházba is ellátogatnak. Dávid számára nem létezik nagyobb fenyegetés, mint az, hogy nem mehet be az előadásra. Amikor nem akar leckét írni, elég, ha kilátásba helyezik ezt a lehetőséget, és már neki is ül a fellépéseknél kevésbé vonzó feladatnak.

 

„Királynői” páros

Nemsokára Alexander Kraj, a vállig érő hajú, fiatal társulatvezető is megérkezett. Alexander hét esztendeje foglalkozik oroszlánok idomításával, azelőtt akrobata volt, majd bohócként lépett közönség elé, de egy sérülés miatt ezekről a produkciókról le kellett mondania. Kérésemre először a négy oroszlánról mesélt, akik öt éve neveltjei és „munkatársai.”

– Két nőstény és két hím oroszlánunk van jelenleg. Ilyenkor, párzási időszakban csak a nőstényeket visszük ki a porondra. Mind a négyen itt születtek a cirkuszban. Lépésről lépésre tanítgattam őket, 8-9 hónap kellett ahhoz, hogy egyáltalán felmenjenek az állványra, és leüljenek a helyükre. Húsdarabbal csalogattam fel őket, de utána hiába kínáltam újabb harapnivalót, nem akartak lejönni, valóságos szobrokká váltak. Most is vannak napok, amikor nincs kedvük a produkcióhoz, főleg nagy melegben, máskor gyönyörűen végigcsinálják a mutatványokat. De az állatok személyiségétől is függ, hogy mit lehet kihozni belőlük. Volt olyan oroszlánunk, amelyikkel egyáltalán nem lehetett együtt dolgozni. Kapcsolatban állunk a nyíregyházi állatkerttel, a szükséges cseréket velük szoktuk lebonyolítani.

Alexandertől azt is megtudtuk, hogy négylábú „művészei” naponta fejenként 10 kiló húst fogyasztanak. A napi kálciumadagjuk szempontjából fontos csirke mellett a marhahúst is szeretik, de ráunnak, ha huzamosabb ideig azt kapják. A cirkuszi idény lejártával a téli szálláson is foglalkozni kell velük, hogy ne jönnek ki a gyakorlatból. Vihartól, tűzijátéktól nem félnek, a fényképezőgépet, videokamerát viszont ki nem állhatják. 

Ami a többi egzotikus állatot illeti, a kígyók, hüllők mellett tavaly tevéje és elefántja is volt a társulatnak. Most egy kisebb sátorban játszanak, így kézenfekvőbb az oroszlános produkció.

 

Jövő Joda mesterrel 

Később Jack Sparrow kapitány színre lépéséről beszélgettünk. 

– A tapasztalataink szerint nagy igény van erre a műsorszámra. A mai közönség örül, ha a cirkuszban népszerű mozihősöket láthat – magyarázta Kassandra férje előadászáró produkciójára utalva. – Azt tervezzük, ha majd lesz rá anyagi fedezetünk, a Csillagok háborúja hangulatára építjük a műsor egy részét. A kisebbik fiam már el is vállalta Joda mester szerepét, és be is mutatta, hogy hogyan fog majd „jodásan” porondra csoszogni.

Aztán a társulat többi tagjára terelődött a szó. A múlt évben olasz és német művészek is szerepeltek a Colosseum cirkuszban, de a külföldi nevek nem vonzottak be sokkal nagyobb publikumot, így Alexenderék számára ráfizetéses lett az együttműködés. Sok a kiadás, a területek bérléséért, a villanyért, vízért, reklámengedélyért is fizetni kell, így nagyon fontos, hogy a társulat menedzselésében az észszerűség játssza a főszerepet. Idén kizárólag budapesti és romániai művészekkel dolgoznak. 

– A bemondónk, Dimitrie bukaresti színész volt valamikor. Egy alkalommal a fővárosban léptünk fel, és eljött az egyik előadásunkra. Akkoriban bomlott fel a színház, ahol játszott. Megkérdezte, hozzánk szegődhet-e. Azóta is nálunk van. Román az anyanyelve, de megtanult magyarul, és most már nemcsak a produkciókat konferálja fel, de saját műsorszáma is van. A vén komédiás című dalt énekli, amely egy kiöregedett bohócról szól – tudtuk meg Kassandrától, aki azt is elmondta, hogy Dimitrie felesége egy egyedi kutyás számmal lép közönség elé.

– Még mondja valaki, hogy a tacskók nem idomíthatók – jegyezte meg a légtáncos. Párja pedig arról a kóbor kutyáról kezdett mesélni, amelyik már régóta a társulathoz csatlakozott, mindenhova követi őket, és vérbeli őrző-védőként vigyáz a guruló otthonok lakóira.

– A virtuális valóság felé nyitó 21. században van-e jövője a cirkusznak? – kérdeztem a házaspárt beszélgetésünk végén.

– Úgy látom, egy nehezebb időszakon vagyunk túl, és egyre inkább kezd visszatérni a közönség. Az internetes, számítógépes világban is igény van az élő műsorra. Válságról egyébként csak Kelet-Európában beszélhetünk, Nyugaton máig töretlen a cirkusz népszerűsége. A nyugati országokban főleg télen van élet a kupolák alatt. Egy-egy gyár mellett állandó cirkusz működik, amely a dolgozók karácsonyi műsorát is biztosítja. Itt, Romániában tíz utazócirkusz van, ebből kettő szerb, négy magyar, négy román. Nagy a versengés, a tengerparton nyaranta egymást érik a különböző társulatok plakátjai. Ennek kiváló ellenpéldája az a magyarországi kezdeményezés, amikor két társulat egymás mellett húzta fel a sátrát, és egy belépőjegy áráért mindkét produkciót megmutatta a nagyérdeműnek – mondta Alexander.

Kassandra úgy vélte, ha nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülne a társulat, akkor is találnának kiutat.

– Ha mást nem lehetne, vásárolnánk különféle jelmezeket, és ismert plüssfiguráknak öltözve szórakoztatnánk a közönséget. Úgy gondolom, amíg vannak gyermekek, addig a cirkusznak is élnie kell.

A Colosseum cirkusz műsora szeptember 18-ig látható, szerdától péntekig este 7 órakor, szombaton délelőtt 11, vasárnap délután 4 és este 7 órakor kezdődik a Metro előtti parkolóban a produkció.