Ahányan vagyunk, annyiféleképpen várakozunk. Ki idegesen toporogva, mások dühösen morgolódva vagy hangoskodva, hiszen annyi kényszerű helyzet van, a hivataltól az orvosi rendelőig, ahol azt érezzük, hogy ok nélkül rabolják az időnket.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen várakozunk. Ki idegesen toporogva, mások dühösen morgolódva vagy hangoskodva, hiszen annyi kényszerű helyzet van, a hivataltól az orvosi rendelőig, ahol azt érezzük, hogy ok nélkül rabolják az időnket. Vannak idegölő, félelemmel teli várakozásaink, amikor egy vizsga eredményére, orvosi leletre várunk, és bosszús türelmetlenség munkál bennünk, különösen így télidőben, ha késik a jármű, amivel el kellene érnünk valahova. A bölcsek kitalálták, hogy türelmesen is lehet várakozni, ha van velünk egy könyv, de ne legyek olyan régimódi, ha zsebünkben lapul a maroktelefon, amivel jól el lehet tölteni az időt. Vannak reményből szőtt kellemes várakozásaink is, ha gyermekünk, unokánk születésére várunk, ha találkozónk van azzal, akit szeretünk, ha kedves vendég jelentette be érkezését, ha érdekesnek tűnő előadásra, régen várt utazásra indulunk.
Van egy különös várakozás is, ami múló önmagunk és világunk díszletei között az állandóságot, az örökkévalóságot jelenti az életünkben. Az adventi időszak ez, az év utolsó hónapjának utolsó négy vasárnapja, amikor átlényegül bennünk a várakozás. Van valami megnyugtató bizonyosság ebben a négy vasárnap közötti időszakban, mert tudjuk, hogy soha nem marad eredmény nélkül.
A karácsonyi ünnepkör, az egyházi év mindig pontosan megkezdődik, s tart Jézus születésétől haláláig és feltámadásáig. Bár ebben a várakozásban megszaporodnak a gondjaink és teendőink, és gyakran elragad a vásárlás izgalma, mégis szép, mert benne van a múltunk, jelenünk és sejteti a jövőnket is. Benne van a gyermekkori karácsonyesték titokzatos izgalma, a szüleink és nagyszüleink figyelő szeretetének kisugárzása. Később az önállósodás büszkesége, amikor már mi díszítjük a karácsonyfát, évek múltán pedig gyermekünk szemében az öröm, unokáink erőt adó ujjongása és mindenekfölött a beteljesülés, ahogy az együttlét és szeretet melegében a viskótól a luxusvilláig megszületik valaki, aki az évek sodrásában semmit sem változott. A gyermek Jézus, aki elmossa a türelmetlenséget, a békétlenséget, a kételyeket, az aggodalmat, és biztos lelki kapaszkodót jelent bizonytalan időkben. Jelenti a megszülető gyermeket, a sohasem késő kedvest, az elfogadó szülőt és a bölcs tanácsadót is. Akinek lehet ugyan szemrehányást tenni, de kérni is és számítani rá akkor, amikor a legnehezebb. És aki elviseli azt is, ha köszönetet mondani gyakran elfelejtünk.
Ezért érdemes várakozni arra, hogy mindnyájunk lelkében újra megszülessen.
