... akik úgy róják le adósságukat a szülőföldnek, hogy megpróbálják mindenki számára óhajtottá, megismerhetővé tenni.
Közéjük tartozik az 1944-es esztendőben Marosvásárhelyen született, de Székelykeresztúron felcseperedett Kovács J. Attila is. A 2019-ben a baróti Tortoma Könyvkiadónál megjelent Székelykeresztúr vidékének növényzeti öröksége című kötete ilyen üzenet.
Wass Albert Üzenem az otthoni hegyeknek verskezdete ötlik fel, ahogy kézbe veszem a (télen főleg) szombathelyi, budapesti, pécsi intézetekben, könyvtárakban kutató, nyáron (többnyire) Erdélyben terepező, erdőt-mezőt járó botanikus vaskos kötetét.
Nem is üzenet ez... haza, hanem inkább a hazáról.
Hiszen egyrészt ő maga vallja: Sosem tekintettem áttelepültnek magam, inkább úgy élek, mint régen a Monarchia idején, ...otthon érzem magam az egész Kárpát-medencében.
Kinek üzen a szerző?
Haszonnal forgathatja ott lakó, onnan elszármazott, s a tájra rácsodálkozó idegen is. S a felnövekvő újak. Elődök – Benkő József, Orbán Balázs, Simonkai Lajos, Gönczy Lajos, Nyárády E. Gyula, Bányai János, Pap Sámuel – alázatát örökölve, s hivatkozva rájuk. A diákságnak is szól ez a mű.
Az általa is említett Nyárádyt idézem 1913-ból:
Az ember szellemi szükségletei közül úgyszólván a legfőbb a körü-lötte levő nagytermészet megismerése. A természet tudatos megismerése pedig meglehetősen nehéz... Különösen áll ez a növényvilág tekintetében. A növények... sokkal távolabb állanak tőlünk, mint az állatok,... sokkal kevesebbet hatnak érzékeinkre és képzeletvilágunkra...
A növényvilág megismerésének és megszeretésének első főkelléke bizonyos számú fajnak megismerése... Növényfajok pontos ismerete nélkül... nem lehet szó növénytani műveltségről...
...általában az összes iskolákban – rendkívül csekély kivétellel – úgy nevelődnek fel az ifjak, hogy a növényhatározással egyáltalán nem foglalkoznak... Nyárády amikor e sorokat leírta, Marosvásárhelyen volt középiskolai tanár. Leírt sorai sajnos mai napig érvényesek.
Ezt (is) próbálja orvosolni ez az úttörő jellegű örökség-könyv, benne a botanikán túl ott van egész Keresztúr és környékének történelme. Különösen a természetjárás, a honismereti és az identitást erősítő iskolai vagy más csoportos kirándulások szervezésénél lehet hasznos segítség.
A sajátos ismeretbővítéshez a 480 oldalas könyvben a szöveges részen kívül 236 színes – növényeket, tájakat, vidékeket, adatközlőket bemutató – fénykép, 8 térkép (a tájékozódást és a túralehetőségeket a kisrégiók csatolt térképei is segítik) és 143 gyalogtúra vázolása nyújt segítséget. A szerző 35 helység botanikai bemutatása során 927 edényes fajt, 151 növénytársulást mutat be.
A könyv előszavában Pócs Tamás akadémikus írja: A könyv (...) mind az érdeklődő nagyközönség, mind a szakmában jártas botanikus-ökológus számára szakszerűen, közérthető nyelven foglalja össze mondanivalóját, ezzel valóságos útikönyvet adva az oda látogató és a tájat megismerni vágyó természetjárók, turisták, diákok, de helybeli lakosok, gazdálkodók kezébe is.
A növényekkel csak távolabbi ismeretségben élő emberek noszogatása is e könyv – csendes kényszer –, hogy késztetést érezzenek az irányba, hogy a lábukhoz térdeplő növények nevét is, virágát is tudják, megismerjék.
De messze túllépve a növénytani monográfiák szokásos tartalmán, megadja a környék természetföldrajzi viszonyain kívül a települések rövid helytörténeti adatait, a falvak lakosságának és gazdálkodásának leírását, a községek nevezetes szülötteit, sőt, útbaigazítást nyújt a táj bejárására alkalmas ösvényekről, erdei-mezei utakról is.
Így válik nem csak botanikai ismeretek tárházává, mementóvá elkövetkező nemzedékeknek is. (Talán mégsem) utolsó pillanatban rögzített csoda-valóság.
A közvetlen vegetációs-táji megtapasztalás, a népcsoportokkal, kulturális értékekkel való találkozás élménye generációkon át igazolta, hogy mi, magyarok még mindig megkerülhetetlenek és meghatározók vagyunk a Kárpát-medencében – vallja a szerző.
Ugyanakkor minta arra nézvést, hogy miképpen kell tradíciót ápolni. Nem csupán száraz rögzítése botanikai tényeknek, hanem ablaknyitogatás.
Székelykeresztúr vidéke maga is számos egyediséget őrző kistájból áll, a középkori Keresztúrszék területét foglalja magába. A természetbe illeszkedő és azt kímélő, hagyományos gazdálkodása rendkívül gazdag élővilág fennmaradását tette lehetővé.
A szerző részletesen tárgyalja a vidék botanikai értékeit, a ritka, veszélyeztetett és élőhely-indikátor növényfajokat, valamint a növényzet változásait az eltelt fél évszázadban. Szól az őshonos növényvilágról és annak védelméről, foglalkozik a behurcolt jövevényfajokkal és az ezekből kialakult özönnövények szerepével is. A legérdekesebb és leghasznosabb a növényzeti örökség leírása. Megadva a fontosabb patakok, dűlők rendszerét, kiegészítve azok történetével, alapos tájékoztatást kapunk minden helység esetében. Az ötödik fejezet Székelykeresztúr vidékének növényzetét mutatja be, felosztva öt tájegységre: a Gagy mente hét, Etéd vidéke négy, a Solymosok öt, a Nagy-Küküllő mente hét és az Alsó- és Középső-Nyikó mente tizenkét településsel. Mindenütt kiemeli az itt található növényvilág sajátos értékeit. Az egyes tájegységekhez gazdag és színes képanyag társul. Végül felsorolja az egyes településekből kiinduló természetjáró gyalogtúrákat, térképeken jelezve a patakokat, utakat, erdőket, fontosabb dűlőket és a domborzati magasságokat is. Ez a rész az érdeklődő kirándulókat is segíti az útvonaluk megválasztásában.
Az öt alfejezet öt Kányádi Sándor-verscsillámmal indít. Vallomás az is: mit tart a szerző (kis)tájhoz illőnek.
A Gagy mentét a Vannak vidékek gyönyörű/ tájak ahol a keserű/ számban édessé ízesül sorok, Etéd vidékét a minden más táj csak óceán/ez itt a föld/ a föld nekem, a Solymosok vidékét a Vannak vidékek ahol csak úgy lehet/ megmaradnunk ha kezemben a kezed sorok vezetik be. Keresztúr vidéke előtt a Kékellő Küküllő/ kökényszemű tündér/ Szívemhez, nyelvemhez/ hozzáédesültél főhajtása, Alsó- és Középső-Nyikó mentét a Valaki jár a fák hegyén/ ki gyújtja s oltja csillagod sorai indítják.
Az Ember és környezete fejezet a gyógy-, a dísz-, a szántóföldi, a konyhakerti, a gyümölcstermő és a gyomnövények felsorolását tartalmazza, valamint a vadon előforduló ehető növényeket, a fontosabb mézelő növényeket, de a mérgező növényekre is felhívja a figyelmet. Minden esetben jelzi a növények hivatalos elnevezésein kívül a magyar nyelvű népi neveket is. Ezt követi a területen előforduló növénytársulások csoportjainak és tudományos nevének felsorolása.
Következik a felhasznált szakirodalom, a régi időktől kezdve a legújabb közleményekig. Végül román és angol nyelvű összefoglalók, magyar-román és román-magyar növénynevek, valamit a helynevek, dűlők mutatója zárja a könyvet.
E könyv a Magyarország Arany Érdemkeresztjével kitüntetett professor emeritus bevallottan tartozáslerovása a szülőföldnek. (Mintha valóban le tudnánk róni azt valaha is teljes mértékben a felnevelő tájnak...)
Ilyen könyvekkel lehetne – kell! – hazafiságot, tájszeretetet tanítani – szerte a Kárpát-medencében.
Vannak vidékek, és benne vannak emberek. És vannak könyvek, amelyeket el kell olvasni. Mi több, útikönyvként használni. Kárpát-medencei létünk olvasókönyveként (is).
Bárha minden vidéknek kerülne olyan embere, aki ilyen vallomásos könyvbe tudná foglalni (nem csupán) természeti örökségünket.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
