Küldetésünk van ezen a földön!

Augusztus 20.

Múlt szombaton tartották Székelyszentistvánon a hagyományos megemlékezést a hétköznapra eső nemzeti ünnep kapcsán, amikor a magyarság az államalapításra, az első nagy magyar királyra és annak hagyatékára tekint vissza. Makfalva községben, jelesül Székelyszentistvánon bő három évtizede megemlékeznek első királyunk, az államalapító Szent István hagyatékáról, főleg amióta nagy elődünknek mellszobra is áll a helyi református templom kertjében, és néhány évnyi kihagyás után 2012 óta rendszeresen próbálják megszervezni ezt az eseményt.

Az idei ünnepséget – a naptári időponttól eltekintve – a múlt hét végén rendezték meg. A református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten Nagy Csaba helyi református, Laczkó Vilmos erdőszentgyörgyi katolikus és Benedek Csongor szovátai unitárius lelkészek tolmácsolták Isten üzenetét ezen alkalommal.

Felszólalásában Makfalva polgármestere az évezredes Szent István-i akarat ünnepének nevezte az alkalmat, amely akarat egyben tartott minket itt, a Kárpát-medencében. Reményeink, imáink nem voltak hiábavalóak, hiszen még mindig itt vagyunk azon a helyen, ahová minket a Teremtő őrként állított, hogy vigyázzuk a világnak ezt a kicsiny szegletét, Székelyföldet, és erre szükség is van, mert „embert próbáló idők jönnek”.

Hosszú évszázadokon át félrevezettek a múltunkról, a gyökereinkről, meghamisították a történelmünket, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország volt Európa első központosított államhatalma, István király idejében a magyarság felvette a keresztséget, és Magyarország az egyetlen olyan ország, amely a Szent Korona óvó szárnyai alatt a rázúduló veszedelmek ellenére is megőrizte a hitét, a tenni akarását és a lelkierejét. A jelenlegi anyaországi nemzeti kormány is a kereszténység megmaradásán munkálkodik – mutatott rá Vass Imre, aki szerint mindez nem lehet véletlen, mivel a magyarságnak, székelységnek küldetése van ezen a földön: Istenbe vetett töretlen hittel őrt állni ott, ahol születtünk.

„Büszkén kell hát felemelnünk a fejünket ezen a napon, és bátran kiáltanunk a világ felé egy bizakodó nemzet hangján, hogy minket nem lehet megtörni! Hiába jött a tatár, a török, a Habsburg a labancaival, hiába szakított szét Trianon, mégis egy nemzet vagyunk. Éppen ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk” – fogalmazott a község vezetője. A magyar Szent Koronának az úrasztalon elhelyezett mására mutatva úgy fogalmazott: az „legszentebb nemzeti ereklyénk, torz időkben, magyarságunk megőrzésében hű segítőnk, a keresztény magyar eszmeiség hordozója”. A jövő kulcsa azonban a mi kezünkben van – véli az elöljáró, aki szerint valami megmozdult a magyar lelkekben, valami, ami valóságos, igazi, mélyről fakadó változást hozhat az életünkben, olyan változást, amire István király is büszke lenne, olyan változást, ami szívből jövő, ahol a remény visszahódítja a helyét közöttünk, ahol őszinték a tekintetek, a gondolatok, a tettek, ahol bizakodók az arcok, egyenesek a gerincek.

Az ünnepi alkalom koszorúzással ért véget a templomkertben, Szent István 1998-ban állított mellszobránál, ahol a helyi önkormányzat, az egyházközségek, az EMSZ és RMDSZ helyi szervezetei, a Történelmi Vitézi Rend és a Szent László Társaság (1861) és Rend képviselői hajtottak fejet és helyezték el a tisztelet koszorúit. A nap közös ebéddel folytatódott, amit Kutasi Lászlónak és zenekarának köszönhetően nótázás követett, majd este Synthia és Kaly mozgatta meg a közönséget, amely végül retródiszkóval vezethette le jókedvét. A rendezvény szervezője és támogatója a községi önkormányzat volt.

Fotó: Kovács Árpád