Tüntetünk, mert elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal. Tüntetünk, mert a politikumnak csúfolt új uralkodói osztály önös érdekeit védve építgeti hatalmát.
Tüntetünk, mert elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal. Tüntetünk, mert a politikumnak csúfolt új uralkodói osztály önös érdekeit védve építgeti hatalmát. Tüntetünk, mert negyedszázada arra várunk, hogy jobb lesz az életünk. Tüntetünk, mert más cselekedetre képtelenek vagyunk. Tüntetünk, mert azt hisszük, hogy síppal, dobbal elűzhető a gonosz. Ha mégsem, hát akkor legalább jól kiordibáltuk magunkat és megszívattuk a vörösöket. Ez a demokrácia. Az utcára vonult érzelmek farsangi menete. Észérvekkel lehetetlen most porondra lépve vitába szállni a kormánybuktató szándékkal, és értelmetlen is megvédeni egy olyan kabinetet, amely hibát hibára halmozva önmaga alatt vágta a fát. Olyannyira, hogy még az ortodox egyház is átpártolt az utcai politizálók térfelére. Ezért nem csoda, hogy a legnagyobb román szerepében tetszelgő államfő ezekben a napokban hullámlovasként cikázik az államhatalom intézményei között és kioktató hangnemben rángatja a gyeplőket. Kedden a parlament volt soron. Még a legelfogultabb elemzők is megállapították, hogy az „osztályfőnöki dorgálás” sérthette a törvényhozók méltóságát – de a szocdemek tüntető kivonulása sem volt tisztelettudó magatartás –, ráadásul ripacs módon integetett beszéde végén a liberális szeletnek. Tény, hogy az államfő parlamenti szereplése nemhogy előrelépést nem hozott a jelenlegi politikai válságban, hanem még tovább mélyítette a hatalmi ágazatok közti szakadékot. Beszédében közvetve az utcai megmozdulások folytatását sugalmazta. Ez érthető is, hisz az őt hatalomra juttató, választási célból összefércelt párt súlytalan, mint a megáradt folyók felszínén úszkáló hordalék. A parlamenti választásokon kiderült, hogy a nagyvárosokban élő középosztály nem sokra becsüli az urnás véleménynyilvánítást, de annál hangosabb a jól szervezett spontán tüntetéseken. Mi tagadás, nekik van igazuk. Nincs olyan politikai alakulat, amely érvényesíthetné elvárásaikat. Bármennyire ellentmondásos is, politikai programjuk csak a szocdemeknek van. Jöhet bármilyen népszavazás, ezen a tényen nem változtat semmit. Csak a válság elhúzódását eredményezheti. Hiába reménykedtünk, hogy ez az év a kampánymentes építkezés időszaka lesz. Félő, hogy a szocik sem nyelik le sokáig a komcsizó anyázásokat, és ellentüntetőket utaztatnak a nagyvárosokba. Ráadásul az átszerveződő állambiztonságiaknak is jól jönne egy nagyobb balhé, amely pozíciójukat megerősítené. De addig még hátravan a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája, ahol a „jó és rossz” képviselők kiélhetik szereplési vágyukat. Csak nehogy a sok munkába belefáradva elaludjanak.
