Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Puskaporos hangulat uralkodik szerte az országban. Olyannyira, hogy az ember azt hihetné, nem választásokra készülünk, hanem háborúra. Az szinte „természetes”, hogy a politikai ellenfelek halálos ellenségként kezelik egymást, mintha csupán a másik „kicsinálásának” a reménye éltetné őket. Napról napra, óráról órára „derülnek ki” korrupciós ügyek, hivatali visszaélések, közéleti vagy magánéleti botrányok. Az ellenfelek nem finomkodnak, a közönséges szidalmazástól akár a halálos fenyegetésig „végigcsinálják” a lejárató, fenyegető kampányt. Az „érdek” azonos, csak a szereplők és a módszerek változnak aszerint, hogy a kinyírandó politikus „nagykutya” vagy kisebb kutya. Az anyagiak sem mellékesek ilyenkor persze, mert sok pénzzel sok mindent el lehet követni: például szavazatokat lehet vásárolni, de ha a helyzet „zűrösebb”, le lehet fizetni a nyomozóhatóságot, az igazságszolgáltatást, meg lehet vásárolni esetenként egy-egy újságíró hallgatását, el lehet bolondítani egyszerű, hiszékeny embereket, akiknek a mindennapi kenyér is óriási probléma. A skála széles, a politikusok ki is használják. Ki-ki „lelkiismerete” szerint.
De röpködnek a mérgezett nyilak sokszor egyetlen szervezeten belül is. Vannak, akik, miután „megerősödtek”, saját párttársaikat (is) terrorizálják, fúrják, zsarolják, fenyegetik.
Tisztelet persze a kivételnek helyi és országos szinten. Sajnos, ők vannak kevesebben.
Közeledik december 9. Vajon kik fognak a sorsunkról dönteni a következő években? Sok jót nem várhatunk, hiszen már majd’ mindegyik pártot „kipróbáltuk”. A több mint húszéves tapasztalat megtanított, hogy csak a mesében győzi le a jó a rosszat. A való világban az egyik rosszat egy másik rossz váltja fel. Mit is remélünk? Hiszen mást se látunk a tévék politikai műsoraiban, mint veszekedést, sárdobálást, az ellenfél kritizálását, arroganciát, gyűlöletet, hányavetiséget, önteltséget vagy buta gőgöt, lejáratási szándékot. Még véletlenül sem hangzik el egyetlen önkritika, a gyengeség, a tehetetlenség bevallása, nem beszél arról senki, hogy mit rontott el, mit kellett volna másként tennie, mit kellett volna tenni azért, hogy a dolgozó vagy dolgozni akaró, négyévenként szavazó emberek érezzék, néha gondolnak rájuk azok, akiket szavazatukkal bársonyszékbe juttattak, azért, hogy az életkörülményeikkel sáfárkodjanak. A legritkább esetben hangzik el politikus ajkáról, hogy feladatuk a szolgálat, és hogy kellő alázattal kell közeledni az emberekhez.
Nekünk, magyaroknak valamivel egyszerűbb a dolgunk. Úgy kell szavaznunk, hogy erős képviseletet juttassunk be a parlamentbe.