Leviszed a szemetet? – egyszerű, banálisnak tűnő kérdés, ami az együtt élő párok mindennapjaiban számtalanszor elhangzik, viszont a látszólag semmitmondó kérdés mögött gyakran sokkal mélyebb tartalom lapul. Hogy pontosan mi is áll a vitáink és kérdéseink hátterében, arról Hogyan szabaduljunk meg a vitáktól? címmel dr. Mihalec Gábor közismert magyarországi pár- és családterapeuta tartott előadást nemrég Marosvásárhelyen, erdélyi körútja részeként, a Believe Events szervezésében. Az előadás résztvevői választ kaphattak arra, hogyan juthatnak el egy felszínesnek tűnő kérdés feltételétől addig, hogy megértsék az egymás lelke mélyén lapuló vágyakat.
A konfliktusaink a párkapcsolatban, házasságban pontosan olyanok, mint egy zavaró kavics a cipőnkben, minden egyes lépésnél emlékeztetnek arra, hogy bizony nincs minden rendben, valami nincs a helyén. Bár kétségtelen, hogy a konfliktusokat senki sem szereti, azzal tisztában kell lennünk, hogy nem létezik veszekedésmentes élet, hiszen ha két ember együtt él, ott vannak konfliktusok, csak az nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket – mutatott rá dr. Mihalec Gábor, aki egy nagyszabású kutatásról is említést tett, amely során több mint negyven évig vizsgáltak több mint négyezer házaspárt, és a végén a kutatók képet kaptak arról, hogy mire vágynak a férfiak, illetve a nők a házasságban. A kutatás végeredménye szerint a legtöbb nő biztonságra vágyik, ez a legfontosabb szükséglete egy párkapcsolatban. A férfiak esetében nem volt egy bizonyos dolog, ami ennyire kimagaslóan vezette volna a fontossági listát, mint kiderült, az erősebbik nem képviselői elsősorban két dologra vágynak: kevesebb veszekedésre és több szexuális együttlétre.
A párterapeuta szerint a mindennapi konfliktusaink, amelyekkel a házasságban szembesülünk, általában három csoportba sorolhatók. Az első a csip-csup konfliktusoké, ide tartoznak a jelentéktelen dolgok, amelyek valójában nem is érnek annyit, hogy beszéljünk róluk, például amikor a pár azon vitatkozik, hogy hogyan kell helyesen megtisztítani a sárgarépát.
A másik csoportot a megoldhatatlan konfliktusok képezik, például, ha egyik fél minden reggel negyed hétkor kel, akkor van teli energiával, a másik pedig későn ébredő típus, azaz teljesen eltérő a bioritmusuk. Ezen egy életen át lehet bosszankodni, vagy egyszerűen elfogadjuk, hogy ez egy megoldhatatlan konfliktus, és átfordítjuk a saját javunkra, azaz például a korán kelő házastársnak minden reggel van másfél-két óra énideje – világított rá dr. Mihalec Gábor.
A harmadik csoportba azok az ismétlődő mintázaton alapuló konfliktusok tartoznak, amelyeket újra és újra eljátszunk, újra és újra végigmegyünk rajtuk, mégsem tanulunk belőlük. A kutatócsoport, amely negyven évig vizsgálta a párokat, többek között beköltöztette őket két-három napra egy apartmanba, és ezalatt az összes apró interakciójukat figyelte, majd három év múlva újra megtette ugyanezt. Nagyon érdekes következtetésre jutottak: a párok 68 százaléka három év múlva is ugyanazokról a dolgokról vitatkozott, ugyanazon a módon.
– Sok ezer óra párterápia tapasztalata alapján mondom, hogy ezek a konfliktusok okozzák a legtöbb fájdalmat a kapcsolatokban – állítja dr. Mihalec Gábor, aki szerint ezeknek a konfliktusoknak, veszekedéseknek van egy pontos koreográfiája, de mégsem vesszük észre, hogy újra és újra beleszaladunk a játékba, ahelyett, hogy elejét vennénk a helyzet elfajulásának.
Leviszed a szemetet?
Azaz fontos vagyok-e még neked?
A párterapeuta hangsúlyozta, a Leviszed a szemetet? típusú kérdések mögött gyakran sokkal mélyebb tartalom húzódik meg. Amikor a feleség azt kérdezi: Drágám, kiszaladnál a szeméttel? a férfi fejében ez a fekete zsákról szól, ami tele van hulladékkal. Pedig valójában ez a kérdés mindenről szól, csak erről nem. Olyan dolgok vannak a háttérben, mint: Fontos vagyok-e neked? Szeretsz-e engem? Törődsz-e azzal, ami itthon van? Elismered a munkámat, és hozzájárulsz te is? Valójában ilyeneket kérdez a nő, csak ezeket túl nehéz kimondani, így becsomagolja a „szemetesbe”. Tehát, ha a kérdésére rávágja a párja, hogy add oda valamelyik gyereknek, mert dolgom van, a feleség azt hallja: Nem vagy nekem fontos. Nem értékelem azt, amit itthon teszel. Így mennek félre egymás mellett a párok, és így kezdődnek a problémák.
Az előadó egy hetek óta összeszerelésre váró előszobaszekrény példájával vázolta fel egy férj-feleség közötti konfliktushelyzet valódi mélységét. A feleség az előszobába, a bejárathoz teszi a még dobozban lévő szekrényt, hogy a férfi biztosan belebotoljon, amikor hazaér. A férfi azonban hazajön, kikerüli a dobozt, leül a tévé elé meccset nézni, és elkezdődik a játszma. Ez esetben is a szekrény csak a felszín, valójában nem ez a konfliktus forrása. A nő úgy érzi, a párja, aki 15 évvel ezelőtt lehozta volna neki a csillagokat is, ma már ennyire sem képes a kedvéért, tehát valójában az foglalkoztatja, hogy 15 év házasság és két gyerek után fontos-e még a férjének.
A férfi ezzel szemben, egy egész napos, felelősségteljes és fárasztó munka után csak arra vágyik, hogy hazaérjen és egy fél órára csendben üljön, erre folyamatosan jönnek az újabb és újabb elvárások. Benne az fogalmazódik meg, hogy vajon szereti-e még őt, mint embert a felesége, vagy csak a mindenre képes ezermestert szereti benne, aki bútort és polcot szerel. Úgy érzi, a párjának csak arra van szüksége, amit meg tud csinálni.
Egyből ássunk a „pincénkbe”
A terapeuta a párkapcsolat szereplőinek a belső világát egy háromszintes házhoz hasonlította. A földszinten található a garázs, ahol az érzelmek vannak, amelyek elárasztanak, amikor konfliktusban vagyunk egymással, tehát jellemzően nem pozitív érzelmekről van ilyenkor szó. A garázs feletti részben, a lakótérben a magatartás lakozik, az, amit teszünk, ahogy viselkedünk. Az egész alatt pedig ott a pince, ahol a vágyaink „laknak”, ide kell leásnunk, vállalva ezáltal a sebezhetőséget is, mert csak így lehetünk képesek a párkapcsolati konfliktusok megoldására. Gyakran, amikor a garázs megtelik negatív érzelmekkel, olyan, mintha egy vastag kapu lezárná az átjárást, a veszekedés hevében ugyanis a legtöbb pár nem tudja kifejezni, mire vágyik.
Az előadó hangsúlyozta, fontos feltérképezni azokat a családi mintákat, amelyeket, akár egy koreográfiát, újra és újra eltáncolunk, anélkül, hogy ezt észrevennénk. A tudatosság segíthet abban, hogy a jót felismerjük, és a rosszon változtatni tudjunk. Helyette arra kell törekednünk, hogy ki tudjuk fejezni érzéseinket, ugyanis ez segít a feleknek újra egymáshoz kapcsolódni.
Dr. Mihalec Gábor a konfliktusok megoldására egy háromlépcsős megoldást javasol, mindkét fél számára: ássanak le a pinceszintig, a vágyaikhoz, azaz keressék meg életük legfontosabb kérdését, ami általában ugyanaz, bármilyen vitáról is van szó, osszák meg azt a másikkal, és végül kérjenek egy konkrét dolgot a másik féltől, amivel az választ adhat a kérdésre.
A terapeuta leszögezte, minden konfliktus valójában egy elkeseredett kísérlet egy újrakapcsolódásra, vagyis a másik valójában kapcsolódni akar, de nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközei. Kiemelte, az ördögi kört úgy tudjuk leállítani, hogy leásunk, megosztjuk és kérünk. Tehát először leásunk a „pincénkbe”, vagyis megnézzük mire van szükségünk valójában, milyen vágyaink vannak, majd mindezt megosztjuk a társunkkal, végül pedig kérünk tőle, ezzel eszközt adunk a másiknak ahhoz, hogy kimutassa felénk a szeretetét, törődését – magyarázta.
Az előadó kiemelte: semmi jó nem származik abból, ha konfliktushelyzetben támadunk, tehát fontos, hogy amikor a vágyainkat megosztjuk a párunkkal, abban nem lehet semmiféle kritika, szemrehányás, vádaskodás, nem lehet benne a „te már megint”;... „te soha”;... „te mindig”. Ez nem a vádakról, hanem csakis a vágyakról szól!
A vágyakkal szembenézni, azokról beszélgetni ugyanakkor csak higgadt, vitamentes pillanatokban lehet, hiszen a vita hevében a konfliktus csakis a felszíni kérdésre irányul, más-más témában, de ugyanazon koreográfia szerint.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
