Különös jelenség: egykor az utópia volt
a társadalomról való normatív (értékeket kijelölő) gondolkodás, sőt a társadalomfilozófia egyik legfontosabb műfaja. Ma körülnézve azt tapasztaljuk, hogy nincs már utópia, ez a műfaj halott. Miért történt ez a váltás, és milyen domináns beszédmódokat hagyott maga után? A 20. századi nagy utópiák nyomorúsága, kudarca után a negatív utópia (disztópia) lett egyeduralkodóvá? Vagy az utópia nagyon is élő – és épp ez a baj vele?
Ilyen és hasonló kérdésekre keresik a választ a szerzők, többek között Lánczi András (Az utópia sose halott), Czigányik Zsolt (Utópia és utópizmus: egy irodalmi és politikai fogalompár nyomában), Balázs Zoltán (Rend a neve mindennek), Gál Andrea (Kísérlet a magyar utópia vázlatos történetére), Erdei Lilla (Horror a disztópiában, disztópia a horrorban, avagy zsendül a magyar ugar?), Gombos Péter (A disztópiák Alkonyatjától a disztópiák alkonyáig?), Kovács Barna (Sehol világ), Tamás Dénes (A megvalósult utópiák földjén), Kovács Gábor (Lewis Mumford és az ökológiai utópia születése), Marosán Bence Péter (Ökotópia: az ökocentrikus szocializmus elmélete).
A lapszámot Juhos Sándor munkáival illusztrálták.
