2026. november 19., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

*Fotó: Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus)



Nyakuk körül az elnyűtt ostor.

Gyermektársak – most két öreg.

Sarkuk nem kong már, csak kurusztol.

S nem kiáltóan, kérdőleg

állnak, mint az a meggörbült jel.

Rám szólnak: – Élsz még, egykori?

Nem kérd a kérdés, inkább felel.

Szerető gúnnyal vigyor.

– Ma is két tulkot, mint két sárkányt,

tanítottunk járomba bé.

S még az Isten is úgy nézett ránk:

„Ehe, ők még az életé.“

Hát te? A penna? …Hadd a tűzbe!

– Ha ülsz csak s töröd az eszed,

nem kell magát a halál űzze,

megkap s egybe zsákjába szed.

Kacagnak. Én is. Földes kézzel

megszorítják a tenyerem.

S a perc az érzésembe késel.

Pedig nincs mit szégyenlenem.

Azt hittem, nőttem innen távol.

De magánál több nem lehet

senki. Az alap jóvoltából

szilárd, ha az, az emelet.

Nyakuk körül az ostor. Mennek,

mennek, s a sárkány két tulok

indul a fénylő végtelennek,

amíg utánuk bámulok.



Még nyílnak... – novemberi csokor-csoda


A késő ősz fénylő végtelenébe induló társak. Horváth István Hárman öregek című verse az Utunkban 1975. október 31-én látott nyomdafestéket. Volt társak után bámulok magam is; s van, kivel már nem parolázhatok többet. Még október közepén örvendett könyves üzenetemnek: lám, megtettem végre, mire évtizedek óta biztattál. S csak a véletlen üzente meg, hogy már nem láthatjuk többé egymást.

Épp egy hónapra Kovács József másod-unokanagybátyám halála után az e heti kalendáriumlapokat nyálazom – valahogy úgy, ahogy Nyirő József az Isten igájában nyálazza a misekönyvet.

1893. november 20-án született Tusnádon Ábrahám Ambrus Andor zoológus, ideghisztológus. A premontrei rend tagjaként az első világégés ideje alatt szerez Budapesten természetrajz–földrajz szakos diplomát. Még dúlt a háború, amikor a budapesti tudományegyetemen tanársegéd, 1918-tól adjunktus volt. 1934-től a Kolozsvárról elmenekült tudományegyetem tanára, 1940-től az egyetem Általános Biológiai Intézetének igazgatója. 1952–60 között szerkesztette az Acta Biologica Hungaricát, 1965-től az Acta Zoologica Hungaricát. Idegélettani kérdésekkel (vérerek beidegzése, intracardialis idegek, hallóidegek) foglalkozott. Közel félszáz szakmai közleménye és könyve jelent meg. Az első, Az állati szervezet őrei a környezetben még 1931-ben. A legfontosabbak német nyelven jelentek meg: 1969-ben A gerincesek – beleértve az embert is – szívének és vérereinek mikroszkopikus beidegzése, s az utolsó, 1981-ben Az érzőideg-végződések ikonográfiája.

Idén az advent előtti utolsó vasárnap november 22., ez az egyházi év vége. Ekkor tartja a katolikus egyház Krisztus király ünnepét. XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben. A gondolat maga azonban nagyon régi. A Jézus keresztjére rakott felirat: ő a zsidók királya, bár eredeti szándéka szerint az elítélés okát jelzi, mégis komoly igazságot fejez ki.

A november 22-én, 1877-ben született nyakas, magyar kálvinista Ady Endre is így ír a Krisztus-kereszt az erdőn című versében:


(…) gondolatban

Ott röpül a szánom az éjben

S amit akkor elmulasztottam,

Megemelem kalapom mélyen.

Ott röpül a szánom az éjben.


November 23-án a skorpióból a nyilas havába lépünk. A hónap névadója a hasonnevű állatövi csillagkép. Nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és hellenisztikus hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is.

A görög mitológiában Dionüszosz eksztázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Egyesek a vad thesszáliai lovas pásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban, a kentaurosz szó csikóst jelent. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a nesszoszingbe, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár véletlenül, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős többek közt Aszklépiosz és Akhilleusz – nevelője. Halála után őt Zeusz az égre emelte: belőle lett a Nyilas csillagkép.

November 23-án, 1843-ban született Thanhoffer Lajos anatómus is. Már medikus korában három pályadíjat nyert a harántcsíkolt izmokban levő idegvégződésekkel, a rovarok Malpighi-edényeivel és a májbetegségekkel foglalkozó dolgozataival. 1872-ben nevezték ki a Pesti Állatgyógyintézet élettani és fizikai tanszékének tanárává, majd 1890-től az Anatómiai Intézet igazgatója lett. Saját műveinek gazdag képanyagán kívül kőrajzos ábrái díszítik Margó Tivadar Darwin és az állatvilág című munkáját és az Anatómia és divat című könyvet. Tudománytörténeti jelentőségű Az állatorvos-tudomány és az állatorvosi szakoktatás története Magyarországon című műve.

1929. november 23-án halt meg a Kelementelkén született Gönczi Lajos botanikus. A gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte. Kolozsváron szerzett természetrajz-vegytan diplomát. A székelyudvarhelyi Református Kollégium természetrajz, földrajz és vegytan tanára, majd igazgatója volt. Újraszervezte az iskola természetrajzi gyűjteményét. Herbáriumát – Udvarhely vármegye flórája – a Benedek Elek Tanítóképző Intézet biológiai szertárában őrzik. Cikkei közül itt csak a fontosabb botanikai dolgozatait idézem: Vázlat Székelyudvarhely környékének flórájából (Székelyudvarhely, 1888) és Udvarhelymegye flórájának főbb vonásai (Kolozsvár, 1890).

1802. november 25-én alapította az Országos Széchényi Könyvtárat gróf Széchényi Ferenc. Akkor az alapító ezt Bibliotheca Regnicolarisnak nevezte, vagyis a Szent Korona országaiban (az alapítás pillanatában: Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben) lakók nemzeti könyvtárának. Ha a Magyar Királyság nem vált volna az európai nagyhatalmi politika martalékává a XVI. század elején, vagyis, ha Hunyadi Mátyás országa önálló tudott volna maradni, akkor a Bibliotheca Corviniana lehetett volna a magyar nemzeti könyvtár alapja.


Számos nagyobb, földben tenyésző gombafaj az embernek hasznos tápláléka. A gombákban általában bőven van nitrogéntartalmú anyag, és ezért a legtáplálóbb növényi élelmi szerekhez tartoznak. Európának sok országában, leginkább Thüringiában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Felső-Olaszországban valóban nagyon sok gombát fogyasztanak. De sajnos a jó gombákkal szemben nagy veszedelmeket okoznak a mérgesek vagy »bolondgombák«, mert az ehető és a hozzájuk a csalódásig hasonló mérges gombákat sokszor nehéz puszta szemmel megkülönböztetni. A bolondgombáktól már történeti nevezetességű egyének is haltak meg, mint VII. Kelemen pápa, VI. Károly császár, és valóban sajnálnivaló, hogy az ehető gombák megállapítására biztos jelet nem ismerünk.


Hogy milyen mélyen igaza van a szerzőnek! Jómagam egyetemista koromban – közel két évvel Málnássy László gombaszakértő (nyugdíjazása után a mi csoportunk, a Bolyai Farkas Líceum természetbarát körének mentora volt) tragikus halála után Csűrös-Káptalan Margit botanikatanárom felvetésére, miszerint felismerhető-e érzékszervi megfigyeléssel százszázalékos pontossággal a mérges és a nem mérges gomba, a még elevenen bennem élő eset diktálta választ adtam: nem. Akkor is sok gombafajt ismertem már, szedtem és fogyasztottam. (Főleg esős időben nem volt olyan hétvége, hogy ne hoztunk volna öcséimmel a Somostetőről vagy a jeddi erdőből, a Csereerdőből oldaltarisznyányi gombát, amit aztán a szintén jó gombaismerő Kiss Lajos nagyapám átnézett a biztonság kedvéért. Laci bácsi Kis gombáskönyvének első kiadását még impurumban ő lektorálta. A könyv Laci bácsi halála után, csak 1972-ben jelent meg.) Azóta még több, nagyon sok gombafajt, alfajt ismerek, de vannak esetek, amikor ma is bizonytalan vagyok a gomba megítélésében.


Hogy pl. az ehető gombák az ezüstös edényeket nem feketítik meg, a mérgesek pedig megfeketítik: nem kivétel nélkül való; mert vannak mérges gombák, melyek az ezüstre szintén nem hatnak. Ilyen például a veszedelmes légyölő galóca (Agaricus muscaricus).

A természet minden emberi gondoskodás és ápolás nélkül is bőségben fejleszti a gombákat, főleg a hegyes vidékek és a síkságok erdeiben meg a marhalegelőkön. Bizonyos gombafaj különösen ősszel, a nedves időjárás beálltával tömérdek számban, seregesen jelenik meg helyenként.


E szavakkal kezdi 1863. november 26-án született Schilberzky Károly a Természettudományi Közlöny 1886-ban megjelent 205. számában Az ehető gombák tenyésztéséről című szakcikkét. A botanikus kutatásai a növénykórtan mellett a kalapos gombákra is kiterjedtek. Különösen a burgonya betegségei foglalkoztatták, ő fedezte fel a burgonyarákot. Tanulmányozta a gyümölcsfák, a szőlő és a gabonafélék betegségeit is.

November. Alig egy hete a tömbház melletti, tavalyról ottfelejtett lombtrágya kínálta élőhelynek magát egy gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) populációnak. Teszem képét egy késő őszi virágcsokor mellé.


Az este a hegyről

leüzent a tél,

s a futár pelyhek

remegve szálltak;

egy percre csend lett,

hallgatott a zsivalygó falu,

az ember társtalan lett,

szűkszavú.

Kötélen ruhák

megdermedtek,

az égen hang nélkül mentek

a nagy időszekerek,

mintha az éjszaka

ígérete volna,

vonul két falu közt,

bőg a bihalcsorda.


Páll Lajos A tél üzenetét hozza.

Készülve a télre, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2026-ban, Jolán napján


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató