Utak között a béke

Harmadik tárlatnyitójára készül a tizenhat éves Bodoni Renáta Szidónia

Tudatosság, játékosság, szabadság – meglátásom szerint ezek a kulcsszavai Bodoni Renáta Szidónia mindennapjainak. A 16 éves marosvásárhelyi lány a korábbi években már kétszer közönség elé vitte egyedi alkotói világát, idén szeptember 21-én, hétfőn pedig a vár Vargák bástyájában Utak között címmel nyílik meg legújabb grafika- és festménykiállítása. A Református Kollégium tizedik teológiai osztályába járó fiatal tehetséggel a tárlatnyitó apropóján beszélgettünk.

– Az én történetem a művészettel valamikor hatéves koromban kezdődött, amikor elkezdtem rajzolni. A Gyermekek Palotájában Kovács Gabriella tanárnő mellett foglalkozhattam ezzel. Az első alkalommal kitett elénk két almát és egy vázát, és az volt a feladat, hogy próbáljuk meg lefesteni. Miután összegyűjtötte és átnézte a munkákat, az enyémre azt mondta, hogy kiemelkedik a többi közül. Akkoriban volt egy nemzetközi rajzverseny, amelyre a tanárnő beküldte a rajzomat anélkül, hogy erről nekem szólt volna. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy megnyertem az első díjat. Ez egy nagyon fontos pillanat volt számomra, de talán az még fontosabb volt, hogy a tanárnőm, mielőtt nyugdíjba ment volna, azt mondta a szüleimnek, hogy ezután soha ne engedjenek eltávolodni a művészettől – idézte fel Reni a kezdeteket. 

– A továbbiakban Kovács Sándor Csaba tanár úrnál folytattam a tanulást, ő rengeteg energiát, türelmet és szeretetet fektetett a fejlődésembe. Nemcsak technikai szempontból segített egyre magabiztosabban eligazodni ezen az úton, hanem azzal is, hogy hitt bennem, és folyamatosan motivált. Ezután egyre több hazai és nemzetközi megmérettetésen vettem részt, többek között 2022-ben egy országos rajzversenyen, ahol szintén első helyezett lettem. Mikulásos, karácsonyi és húsvéti tematikájú versenyeket is nyertem, és olyanokat is, amelyeket szabad témával hirdettek meg. Nyolcadik osztályban a magyar szakos tanárnőm, Gáspár Melinda egy rajz- és versíró versenyre nevezett be, amelyen egy József Attila-vers egyik sorát kellett a líra és a vizuális művészet eszközeivel megjeleníteni. Én A paradicsom életté lesz című vers első sorát választottam, azt, hogy „A fák megálltak mozdulatlan”, ehhez írtam verset, illetve készítettem rajzot. Mindkét munkám megjelent a pályamunkákból kiadott gyermekvers-antológiában. 

„Megtanultam élvezni a folyamatot”

– Mikor volt az első kiállításod? – kérdeztük.

– Tizenegy éves koromban a marosvásárhelyi várban. Nagyon izgalmas élmény volt, viszont akkor fizikailag nem lehettem jelen, mert iskolában voltam, illetve a pandémia sem tette ezt lehetővé. Két évvel később azonban, a második tárlatomon már személyesen is részt vehettem. Rengeteg emberrel találkoztam, köztük Magyarországról, Olaszországból, sőt még Thaiföldről és Amerikából jött turistákkalis. A látogatóknak megtetszettek a munkáim, vásároltak is belőlük, így több rajzom, festményem utazott más országokba. Akkor értettem meg igazán, hogy vannak, akik figyelnek a fiatal művészekre, és értékelik az alkotásaikat. Azóta úgy érzem, nemcsak művészeti téren, hanem emberileg is sokat változtam. Régebb mindig arra törekedtem, hogy minél hamarabb készüljön el egy rajzom vagy festményem. Mostanra megtanultam élvezni a folyamatot; már nem az a legfontosabb, hogy mikor lesz kész egy munkám, hanem az, hogy közben mit tanulok, mit fedezek fel, és hogyan változik a kép a kezem alatt.  

– Mit jelent számodra a rajzolás, festés?

– Semmiképpen sem munkát, akkor sem, ha egy alkotásért pénzt kapok. A művészet számomra a béke állapota, amikor csak leülök a szobám közepére, bekapcsolom a zenét, magam elé teszem a vásznat, és egyszerűen kizárom a külvilágot. Olyankor nincs elvárás, nincs határidő, nincs megfelelési kényszer. Csak én vagyok, és az, amit éppen létre szeretnék hozni. Ilyenkor érzem igazán, hogy valami olyat csinálok, ami teljesen belőlem jön.

– Van-e kedvenc témád, illetve technikád?

– Nem szeretném, ha az emberek egyetlen stílushoz vagy tematikához kötnének. Ami a témavilágot illeti, mostanában pop-art stílusú festményeket készítek népszerű mesefigurákkal, amelyeket szeretek behozni a mai világba. Persze olyan helyzet is adódik, amikor egy naplementét örökítek meg, vagy egy tájat, de legszívesebben a bennem megfogalmazódó különlegesebb ötleteket jelenítem meg a vásznon. Nagyon sokféle technikával dolgozom, sőt az is előfordul, hogy egy alkotáson belül keverem őket. A grafika, az akrilfestés, az olajfestés, a ragasztgatás és a faragás is közel áll hozzám. Pár éve a nyári vakációban a húgom óvodája, a Cinege udvarán mesés hangulatúvá festettük Kovács Orsolya óvó nénivel a betonkerítést. Szinte egész szünidőben dolgoztunk napi 6-7 órát, nem volt könnyű, de nagyon élveztem. A jövőben még sok mindent ki szeretnék próbálni, egyebek mellett a falfestés, a belső lakberendezés és az illusztrációkészítés is érdekel. Ezért is választottam az új kiállításomnak az Utak között címet.

– Mire számíthatnak a látogatók?

– Nyolc-kilenc éves koromtól, 2017–2018-tól kerültek rámába a rajzaim, hogy ki lehessen állítani őket. A kiállításon ezekből a korai munkákból is jó pár látható lesz, hogy érzékelhető legyen a fejlődés. Tematikai szempontból nem csoportosítom az alkotásokat. Sokféle technikát és stílust szeretnék megmutatni. 

– Van-e kedvenc rajzod, festményed?

– Mindig a legutolsó. Most éppen a Michael Jacksont Mickey egérrel összekapcsoló pop-art stílusú festmény áll a legközelebb a szívemhez. 

„Elég, ha van bátorságom elindulni…“

– Mivel töltöd szívesen a szabadidődet a rajzolás és festés mellett?

– Az alsóvárosi református gyülekezetnél zongorázni tanulok, voltak is már fellépéseim. Emellett asztaliteniszezni is szeretek, kétszer voltam országos bajnok, egyszer meg ezüstérmes.

– Hogyan képzeled el a jövődet?

– Természetesen szeretném, ha a művészet továbbra is az életem része maradna, ezért a középiskola után a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen tervezek továbbtanulni festészet szakon. De számomra ennél is fontosabb, hogy olyan életet építsek, amelyben azt tehetem, amit szeretek, és közben másoknak is adhatok valamit. Az egyik legnagyobb álmom, hogy egyszer olyan anyagi biztonságot teremtsek magamnak, hogy létrehozhassak egy közösséget vagy szervezetet, amely világszerte támogatja azokat a tehetséges gyerekeket és fiatalokat, akiknek vannak álmaik, de nincs meg a megvalósításhoz szükséges anyagi vagy érzelmi hátterük. Én gyerekként megkaptam a lehetőséget a fejlődésre, ezért is szeretnék másokat is támogatni ebben. Hiszek abban, hogy néha egyetlen ember bizalma elég ahhoz, hogy egy fiatal szárnyakat kapjon. Ami engem illet, mindenekelőtt Istennek vagyok hálás, és a szüleimnek, a tanáraimnak, valamint mindenkinek, aki valaha megdicsérte a munkámat. Ezekből a kis visszajelzésekből nagyon sok erőt kaptam. És talán ez az, amit a művészet a leginkább megtanított nekem: nem kell pontosan tudnom, melyik úton fogok végigmenni, elég, ha van bátorságom elindulni, és felfedezni, hogy hova vezet. 

Bodoni Renáta Szidónia kiállítása szeptember 21-étől, hétfőtől 27-éig, vasárnapig naponta 10 és 20 óra között tekinthető meg a vár Vargák bástyájában, ahol az alkotóval is lehet találkozni és beszélgetni.