Újrakezdjük? Dehogyis. Folytatjuk, ahol abbahagytuk. Pedig adott a lehetőség.
Újrakezdjük? Dehogyis. Folytatjuk, ahol abbahagytuk. Pedig adott a lehetőség. A nekünk címzett jókívánságok glóriájától ékesen akár fejest is ugorhatnánk a boldogságba, de hol van Tündérország feneketlen tava? Az élet vize, ami nekünk jut, mind szennyesebb és zavarosabb lesz, s mondják, hogy 2015 nagy gondját világviszonylatban is a fokozódó vízhiány fogja okozni. Mi még örvendhetünk az ismétlődő fehér rajzásnak, ami téli reggeleken hódunnával takarja el a táj minden sebét, s tiszta fehér lapként csábít az újrakezdésre.
Okos visszatekintés, számvetés után sok mindent át lehetne tervezni az életünkben. Először is éberebben kellene figyelni arra, hogy felismerjük, és megragadjuk a lehetőségeket. Talán ez a legnehezebb. A következő lépés az idő és pénz okos kihasználása lenne. Csakhogy erre felénk szinte mindenütt önkényes módon játszanak az ember idejével, s talán mi magunk sem értékeljük kellőképpen a napok, órák, percek fontosságát. A pénzzel pedig csak úgy lehet okosan gazdálkodni, ha van. Márpedig a legtöbben a nincstelenség művészetére kényszerülnek. Ami nagyobb művészet ugyan a felelőtlen pénzköltésnél, csakhogy nem ad elég energiát, s túlzott jókedvet sem. Akkor hát mit is lehetne tenni? Ott van a szellemi szféra, a hit, amit megpróbáltak kiradírozni az életünkből, de amit őszinte akarással pótolni lehet. Együtt jár vele a közösségi élmény megélése, s fogékonyabbá tehet mások elfogadására, megsegítésére is egész éven át. Egészségesen kellene táplálkozni, sportosan kellene élni, de egyre nehezebb egészséges táplálékhoz jutni, a sportos életmód pedig nehezen jön be divatba mifelénk.
Legyünk következetesek, mondanám, de tudom: ahogy a hosszúra nyúlt ünnep s a fogadkozások ideje lejár, jönnek a jól ismert, kedves hétköznapok, amelyekbe olyan jó belelépni, mint egy kitaposott lábbelibe, ami sehol sem szorít. Pedig mennyire reményteljes lehet minden kezdet, ha nem arra gondolunk, hogy újra fel kell kelni, s dolgozni kell, hanem kíváncsian várjuk, hogy milyen újdonságot, meglepetést tartogat minden új nap, s az új év is. Ha – ahogy egy jókedélyű riportalanyom nyilatkozta nemrégiben – a pohárban nem azt látjuk, hogy félig üres, hanem azt, hogy félig tele van.
