Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az RMDSZ a Kárpát-medence legerősebb szervezete, amelyet nem lehet megkerülni – mondta a Fidesz nevében Rogán Antal a csíkszeredai kongresszus emelvényéről. A huszonegyedik századi látványelemekkel felturbózott környezetben és a román kormányfő stand up jelenete után, lehet, sokan átsiklottak az orátori képességekkel nem büszkélkedő alelnök-frakcióvezető szavain. Talán csak a szocialista képviselőtárs csipkelődése tudatosította a hallgatóságban, hogy bizony a nagyobbik magyar kormányzópárt is keresi az RMDSZ kegyeit. Bezzeg két évvel ezelőtt egy sokadrangú Fidesz-delegátus még selyemzsinóros fenyegető üzenettel próbálta megregulázni a szervezetet. De most más időket élünk. Nem mindegy, kire voksolnak az erdélyi magyarok a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon. Mert hiába melengeti keblén és táplálja zugpénzekkel az alternatív erdélyi pártkezdeményezéseket a Fidesz, ha ezek támogatottsága nem haladja meg a tíz százalékot. A tavalyi választásokon csalódást okoztak Duna-parti barátaiknak, akik arra kényszerültek, hogy újratervezzék kapcsolataikat. A hűvösről langyosra csúsztatták a barátinak még nem mondható jelzőrendszerüket. Az elmozdulás némi reményt ad arra, hogy az erdélyi nemzettársakért való aggódás ürügye valamikor kikerül a magyarországi pártcsatározások eszköztárából. És eredményes közös fellépés lesz például a kisebbségi európai polgári kezdeményezés sikerre vitelében.
A hely szelleme is rányomta bélyegét a csíkszeredai kongresszusra. Az utóbbi évek markáns generációváltását tapasztalhattuk a román politikai életben. Kelemen Hunor, Ráduly Róbert és Tamás Sándor ugyanahhoz a korosztályhoz tartozik, mint Vasile Ponta vagy Crin Antonescu. A parlamenti grundon akarva-akaratlanul összecsiszolódtak. Ők már nem a kényszerből lett politikusok csapatához tartoznak, és néha hajlamosak megfeledkezni a kezdetekről. Pedig igaza van Markó Bélának: a tulipán nélkül nem lehetne ilyen könnyen lobogtatni a székely zászlót. Hogy bármit is mondanak az elcsámborgott szakadárok, az RMDSZ-programok a kezdetektől tartalmazták közösségünk alapvető célkitűzéseit. Csak a hangsúlyok és eszközök változhattak. De az is tény, hogy a „nagy öregek” – akik még a vad nacionalistákkal küszködtek kimerülésig – nem mindig értik meg a székelyföldi fiatal titánok markáns megnyilatkozásait. Némelykor alaptalanul dorongolják le őket. Mintha ilyenkor megfeledkeznének saját múltjukról. Például arról a funáros időbeli cselekedetükről, amiért szinte börtönbe került a román parlament összes magyar képviselője. Ugyanis a törvényes tiltás ellenére a marosvásárhelyi SZKT-n az egész terem elénekelte, nyilvános rendezvényen első alkalommal, a mi himnuszunkat. Ahhoz kellett igazi bátorság, és nem a székely zászló lobogtatásához! Bár ez utóbbi, be kell vallanom, számomra is felemelő érzés. Csak ügyeljünk arra, hogy ne közösségmegosztón, hanem összefogásra serkentően fogalmazzunk. Ahogy a csíkszeredai polgármester mondta: kulturális ÉS területi autonómiát akarunk. S talán az újratervezett program lehetőséget nyit az együttműködésre a többi erdélyi magyar politikai alakulattal.