Újrakezdeni – mindenáron

„Talpra kell álljunk, csak nem tudjuk, hogyan. Tíz év munkáját mosta el a legutóbbi árvíz. Hűtőberendezéseink a bennük felhalmozott árumennyiséggel együtt mentek tönkre, a két személygépkocsink is használhatatlanná vált. A nagy erővel érkező víz bedöntötte a vegyesboltunk egyik falát, az áruval megtöltött fagyasztókat felkapta és körhintaként pörgette, az ablakon át menekültünk” – meséli Buzogány Ildikó és Attila. 

A Segesvártól tizenegy kilométerre keletre, a Nagy-Küküllő bal partján fekvő Héjjasfalván egy hét leforgása alatt két villámáradás pusztított. A június 30-án, szombaton 16.30 órakor lezúduló árvíz nyomait épp hogy eltakarították, egy hétre rá, július 8-án, vasárnap 14.17 órakor újabb, ezúttal nagyobb mennyiségű és „dühösebben” érkező víztömeg árasztotta el a település egy részét. Márciusban ugyancsak héjjasfalvi áradás akadályozta a közúti közlekedést, akkor a Nagy-Küküllő lépett ki a medréből és árasztott el mezőgazdasági területeket és az országutat.

A jelek szerint bármikor bekövetkezhet egy újabb árvíz, amit talán az árvízvédelmi beruházásokhoz szükséges kormánypénzek kiutalásával lehetne megelőzni. A hatóságok – önkormányzat, útügy, vízügy, vasútigazgatóság, erdészeti hivatal, megyei tanács, prefektúra, minisztérium – kellő hozzáállásával talán megelőzhetők lennének a hasonló katasztrófák. Ha pedig nem tették meg időben a szükséges intézkedéseket, ne söpörjék szőnyeg alá a mulasztásokat, hanem a felelősök térítsék meg az érintetteknek okozott károkat.

 

Kutyalakoma hentesáruból

A Szénégetők patakának közúti hídja közelében lakó családokat érte a legnagyobb anyagi veszteség, legyen az háztáji gazdaság, veteményeskert vagy a berendezési tárgyak tönkretétele. Annak ellenére, hogy lehetne felelősöket találni, a jelek szerint kártérítésre sokan nem számíthatnak, mivel kevesüknek volt érvényes lakásbiztosítása. A vegyesbolt tulajdonosai, a Buzogány család egymás szavába vágva mesélték a történteket, miközben eddigi befektetett munkájukat siratták, mely pillanatok alatt vált a víz hordalékává. „Az áradásokban kilenc darab hűtőberendezés ment tönkre, az öt felborított fagyasztó tartalmából a település kutyái tálcás miccshúson, hentesárun lakmározhattak egy hétig, a sokféle fagylaltot is zsákszámra dobtuk ki” – mondják. Buzogány Ildikó könnyeivel küszködve arról mesél, hogy ő ebben a házban született, de ekkora árvizet a faluban még nem látott. 1975-ben, hathetes korában volt hasonló áradás a településen, akkor a Nagy-Küküllő lépett ki medréből, és nem tett akkora kárt a lakásukban, mint a mostani. A nyári aszály idején teljesen kiszáradó patak ezúttal olyan erővel érkezett a hegyekből lezúduló, hömpölygő víztömeggel, amilyenre senki sem számított. Éjt nappallá téve takarították el az első villámáradás nyomait, hogy mihamarabb kinyithassanak. „Szombaton megnyitottuk az üzletet, de csak egyetlen napig árusíthattunk, mert vasárnap érkezett a második, még hatalmasabb erejű áradás. Az első elvonulása után az elromlott hűtőszekrényeket megjavíttatták, de az a kiadás hiábavalónak bizonyult, hisz a második még a hűtők ajtaját is leszakította, és immár teljesen használhatatlanná váltak. Tíz éve a férjemmel se szabadnapon, se szabadságon nem voltunk, az államnak havonta 5.000–6.000 lejt be kell fizetnünk a vállalkozás utáni adók és járulékok címen, egy ilyen katasztrófa után azonban nincs kitől segítségre számítani. Évek óta jeleztük a hivatalnál, hogy az országúton áthaladó híd alatti részt ki kellene takarítani, a patakmedret megerősíteni, mert egyre beljebb mossa a kertünk melletti partot, és egyszer az is beszakad. A felelősöket keresve a hivatalosságok egymásra mutogatnak, illetve a heves esőzést okolják, de a baj megelőzhető lett volna, ha az országút hídjának áteresztőképessége megfelelő. Az első áradás előtt egy héttel fejeztük be az új kerítés építését, az valamelyest védelmet nyújtott a ház hátsó felének. Azonban az országúti hídlábnak csapódó víz folyásiránya – mivel nem tudott lefolyni – megfordult, és behatolva az udvarunkra, rendkívüli erővel tört magának utat, olyannyira, hogy még az üzlet épületének egyik téglafalát is bedöntötte. Ha a patak medrét nem építik ki támfallal, egy következő esőzésnél ugyanez lehet az eredmény. A keresetünk nagy részét arra kell költsük, hogy védjük magunkat az árvíztől? Csak azt nem értem, miért kell addig várni, amíg az ember tönkremegy? – teszi fel azokat a kérdéseket a legnagyobb kárt szenvedő Buzogány család, amelyekre egyelőre senki sem válaszol. 

Silvia Pavel, egy másik károsult sem tapasztalt még hasonló áradást, amely őt is felkészületlenül érte, és a bútorzat egy részét teljesen tönkretette. A pincéjét kimosta, most újra tele van iszaplerakódással, de már kedvük sincs az újabb takarításhoz, hisz az előzőt alig fejezték be, és érkezett a második árvíz. Mint mondja, januárban lejárt a lakásbiztosítása, és megfeledkezett felújítani. „Most meg csak lézengünk, forgolódunk, mert nem tudjuk, mire számíthatunk. A jelenlegi medertakarítás sem garancia arra, hogy egy következő ár nem okoz ugyanakkora károkat, mint az utóbbi kettő. Ha nem betonozzák ki rendesen a patak medrét, néhány hónap alatt ugyanúgy lerakódik a híd alatt a föld, mint most. És mi még csak hagyján, de szegény szomszédaim, akiknek az üzletét mosta el az ár…” – mondja együttérzően.

 

A hidak karbantartóinak felelőssége

A helyszínen a község polgármestere, Felegean Mircea Augustin és Bartalis Tibor Levente alpolgármester sorra szemrevételezik a medertakarítási akciókat, akárcsak az udvarokra lerakódott méteres iszapréteg eltakarításában segédkező buldoexkavátorok tevékenységét. Az elöljárók elmondása szerint nem lehetett felkészülni erre az eseményre, ugyanis a második áradást megelőző nap a településen jelentéktelen mennyiségű csapadék hullt. Déli 12 órakor ellenőrizték a patak vízszintjét, és a normális értékeket jegyezték, két óra múltán pedig bekövetkezett a katasztrófa. Véleményük szerint talán még akkor sem lehetett volna elkerülni a bajt, ha az országút hídja alatt előírásszerűen ki van takarítva. Mire Segesvárról kiért a katasztrófavédelmisek első csapata, már egy métert nőtt a vízszint, helyenként pedig derékig ért. A patak torkolata előtt, a vasúti hídnál ugyanez a helyzet, vagy még rosszabb, majdnem a vasúti talpfákig ért a lerakódás, amelyet benőtt a növényzet. Az önkormányzat saját költségvetéséből ki akarta takaríttatni az országút és vasúti átjáró közötti medret, de az ott lakók nem egyeztek bele, hogy területükön áthaladjanak a munkagépek. Amint megtudtuk, az önkormányzat az ősszel beadványban kérte a vízügyet, az út- és hídügyi igazgatóságot, valamint a vasútigazgatóságot, hogy a felügyeletük alá tartozó hidak alatti részt takarítsák ki. A vízügy eleget tett a felkérésnek, az ügykezelésébe tartozó mederszakaszt kitakarította, de az útügy nem reagált rá. Amint a polgármestertől megtudtuk, a kárt szenvedett lakosság kevesebb mint tíz százalékának van érvényes lakásbiztosítása. Két család házát a Szénégetők völgyében teljesen kimosta a patak, őket ki kellett lakoltatni, és más házat kell építeni számukra. Az érintettek szociális segélyből élnek, egyik nyolc-, a másik kétgyermekes család, egyelőre az önkormányzat biztosítja számukra az élelmet és ruházatot. Bartalis Levente alpolgármester szerint a patak hozzávetőleg öt kilométer hosszúságú, rendkívül kiterjedt a vízgyűjtő területe. Ezért is fontos, hogy az erdőben tartógátakat építsenek, amelyek valamelyest megakadályoznák, hogy a talajt és a fadarabokat lemossa az eső. Mint megtudtuk, a katasztrófa bekövetkeztének első perceitől naponta a helyszínen volt Nagy Zsigmond alprefektus, aki a kárelhárítás folyamatát irányította. A második áradást követően Mircea Duşa Honvédelmi Minisztérium államtitkára is szemrevételezte a helyszínt és támogatásáról biztosította az elöljárókat. A sürgősségi esetek kezeléséért felelős bizottság operatív ülésén ígéretek hangzottak el. Remélhetőleg betartják azokat.