2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szeptember 24-én 19 órára műsorra tűzte a Spectrum Színház Székely János Caligula helytartója című drámáját, amelyet korábban nyilvános főpróbán mind a Spectrumban, mind a Csűrszínházban bemutattak. A nagyszerű drámát a Csűrszínházi Egyesület a Spectrum Színházzal, a csíkszeredai ADI Pro Cultura Siculi Alapítvánnyal és a Maros Művészegyüttessel közös produkcióként állította színpadra. 

Az előadás rendezője Kincses Elemér. Szereplők: Szélyes Ferenc (Petronius, Caligula helytartója), Györffy András (Barakias, a jeruzsálemi templom főpapja), Tatai Sándor (Decius, Caligula állandó követe), Benedek Huszár Botond (Lucius, Petronius segédtisztje), Pál Hunor (Probus, Petronius segédtisztje), Barabási Tivadar (I. Agrippa, Palesztina királya), Kárp György (Júdás, az államtanács tagja). Díszlet, kosztümök: Szélyes Andrea, zene: Demény Attila, látvány: Miholcsa Gyula. 

A produkció leegyszerűsített díszlettel, modern jelmezekkel mutat be egy olyan konfliktust, amely az ókorban játszódik ugyan, de bármelyik korba transzponálható. És ez is volt a cél a Marosvásárhelyen, majdhogynem ugyanebben a felállításban a Nemzetiben színre vitt darab felújításával, átlényegítésével. A kezdeményező Szélyes Ferenc színművész szerint „Székely János a legjobb magyar drámát írta meg a Caligula helytartójában. Sok helyen olvashatjuk, hogy Székely János a magyar drámairodalom egyik legnagyobb alakja, és a Caligula az egyik legszebb alkotása, azt is olvashatjuk, hogy ha nem magyarnak születik, akkor már világhírű lenne (…) Az előadás ma játszódik, ma történik, hiszen az a szöveg, amit Székely János leírt, kortól és korszaktól független.”

A zseniális szöveg mellett érdemes tehát odafigyelni a rendező által hangsúlyosabbá tett képletes jelenetekre, a szereplők közti viszonyrendszerre, amelyet néha egy-egy kellék használata támaszt alá. Szélyes szerint, kiemelve az író által megalkotott szövegközegből az előadást, egy vitadrámát alkottak, amivel a nézőket a ma is aktuális kérdések megválaszolására serkentik, hiszen Kincses Elemér rendezésében az átlényegített előadás az ókori történet parabolájával tükrözi a hatalom és a hit, a barátság és gyűlölet viszonyulását egymáshoz, a gazdasági és erkölcsi, a másság (zsidók és rómaiak) miatti problémákat. Illetve, kiemelve az eredeti kontextusból, talán gondolatébresztően arra provokál(hat)ja a nézőt, hogy önmagában milyen választ ad a kérdésekre, miként rendezi saját életében ezeket a helyzeteket. Sebestyén Spielmann Mihály szerint: „Székely János darabja világos, érthető, logikusan tragikus, a rendszer lényegéből fakadó kényszercselekvés és elutasítás vagy kompromisszumkeresés.” Tegyük hozzá, a mai társadalmunkban főleg ez utóbbi hiányzik, és erre is alkalmat nyújt az előadás, hogy ki-ki a maga módján reflektáljon: konoksága, ragaszkodása vagy alkalmazkodóképességének hiánya milyen konfliktust okozhat. 

A kistermi produkcióként színre vitt Caligulában, a Spectrum Színház terében teremtett hangulatban a szentenciákat a színészek majdhogynem a néző fülébe ordítják, nemcsak a felfokozódott előadásmód miatt, hanem ezáltal is jobban hatva érzelmi, kognitív állapotára. És így lesz teljes az élmény, a kép, amit Székely János szövegében megalkotott, és amelyet Kincses Elemér irányításával újragondoltak és színre vittek a tapasztalt színművészek két fiatal társukkal együtt. Ritkán látott jó előadást kínál ezáltal Thália független műhelye, amelyet iskoláknak is ajánlhatunk, hiszen érdemes a fiataloknak is szembesülniük mindazzal, amit vitaindítóként a játék során az előadók felvetnek akár elgondolkodtató önreflexióként.

Az előadás olvasópróbáján

Fotó: Vajda György