Hogyan lesz egy „csirkefogóból” népszerű színész?

Könyvbemutató – Kárp 80

Hangulatos, tartalmas könyvbemutatóval köszöntötték csütörtökön barátai, ismerősei, rajongói és a „nagyérdemű” Kárp György nyugalmazott színművészt 80. születésnapja alkalmából. Szucher Ervin újságíró Kárp György – vidám hétköznapok és szomorú vasárnap között címmel írt egy interjúkötetet a színművészről, amelyben az életét felgöngyölítő beszélgetések mellett helyet kapott pályatársainak, barátainak a véleménye, a szerepeiről írt kritikák. A könyvet gazdagon illusztrálja fotó- és plakátmelléklet, valamint kitüntetéseinek, elismeréseinek tára is. A rendezvényt a Juventus Kiadó, a Pro Novum Egyesület szervezte, főtámogató a Maros Megyei Tanács volt. 

A meghívottak már látatlanban is garantálták a jó hangulatot, ugyanis a színpadon a szerző és az ünnepelt mellett pályatársa, kollégája és barátja, Nagy István, valamint Kovács Levente tanár, rendező foglalt helyet. Nagy István a rá jellemző humorral vezette fel a beszélgetést: mindig csodálkozott azon, miként lett egy ilyen „csirkefogóból” népszerű színész. S hogy erre választ is kapjon a közönség, mindjárt a dolgok közepébe vágtak. Filmekbe illő történetet árult el a tanár úr és az „áldozat” többek között arról, hogy diákévei alatt milyen pofonosztogató kocsmázásba keveredtek, amelynek híre ment, az egyetem vezetőségéig jutott, és Szabó Lajos akkori rektor az érintetteket nem dobta ki, hanem megdorgálta, hogy miért kaptak ki holmi pincérektől. Aztán innen már csak felfelé ívelt Kárp Gyuri – mert mindenki így szólítja – karrierje, diákvezető lett, aztán kicsit később színházigazgató és elismert színész, aki a vígjátékoktól a drámákig minden ráruházott szerepet megfelelő szakmai alázattal és tudással játszott el, és be lopta magát a nézők szívébe. 

Szucher Ervin Nagy István kérdéseire elmondta, szülei kisgyerekként vitték el rendszeresen a színházba, így majdnem spilhóznisan került „színpadközelbe”. Mindig is kedvencének tartotta Kárp Györgyöt, akit nemcsak színészként, hanem majdnem szomszédként is elég rég megismert, hiszen néhány házzal odébb laktak szülei Kárpéktól. Azt is elmondta, hogy több mint 10 évig győzködte Kárpot, hogy öntsék életét könyvbe, és több mint egy évig tartott a kötet szerkesztése, megírása. A legnagyobb gondot viszont azt jelentette, hogy a találkozókon rendszeresen úgy megeredt Kárp György beszélőkéje, hogy két kötetbe valót hordott össze, így máris tervezi, hogy a 90. születésnapjára egy bővített kiadást is megjelentetnek. 

Megtudtuk, hogy a bolyais diák sebésznek készült, majd a diákszínjátszó csoportot irányító Kovács Levente csábította el színészi pályára, mint kiderült, „megérzésből”, mert látta, hogy ez a „vásott kölyök” színpadra való. Kárp György elmondta: Levente tanácsára csak úgy megpróbálta a felvételit, és mint kiderült – míg korábban a líceumban a tanulmányi eredményeit közlő listán lehajtott fejjel kellett megkeresse a nevét, ezúttal meglepetésére emelt fővel tekinthetett a Szentgyörgyi István Intézet falára kifüggesztett jegyzékre, amelyen az első volt. 

Kárp György a könyvbemutatón beszélt diákéveiről, amelyekre – mint elmondta – még mindig úgy emlékszik, hogy életének legszebb időszaka volt. Diákvezetőként is marasztalták volna, de nem lehetett… Sokszor hangsúlyozta, hogy a legtöbbet Lohinszky Loránd osztályvezető tanárától tanult, aki szigorú volt ugyan, de mindaz, amivel felvértezte őt az egyetemen és utána is – hiszen mindvégig követte életpályáját –, életre szóló batyut jelentett számára. Második mentorának Kovács Leventét tartja, aki mindössze öt évvel idősebb nála, már fiatal korukban életre szóló barátságot kötöttek. Számtalan rendezésében kapott jobbnál jobb szerepeket. Azt is hallhattuk a visszaemlékezésekből, hogy Kárp György színházigazgatóként is derekasan megállta a helyét, hiszen egy nagyon nehéz időszakban vállalta el ezt a felelősségteljes állást, a diktatúra utolsó és a demokrácia első éveiben, amikor volt olyan nap, hogy reggeltől estig bent volt a színházban, mi több, a „forradalomkor” piros karszalaggal a karján, társaival bent is aludt, hogy az intézményben ne tegyenek kárt a terroristák, akik aztán nem jöttek… Kovács Levente kiemelte: Kárp Gyuri annak idején mindent megoldott. Ha nem volt pénz díszletre, ide-oda telefonált, és meglett az előadás. A demokráciára való átállás sem volt könnyű, ugyanis amit addig a replikák között kellett elmondani a közönségnek, azt most már lehetett, és így egy új utat kellett kitaposni a színházi kifejezőeszközök világában, és ez sem volt könnyen járható az elején. 

Kárp György nyugdíjazása után is igen aktív maradt. Életének újabb szép epizódja következett, amikor létrehozták Nagy Istvánnal, Szélyes Ferenccel, Gáspárik Attilával, majd később Biluska Annamáriával, Somodi Hajnallal és Henn Jánossal a Gruppen Hecc kabarétársulatot, amely hiánypótló volt, ugyanis e műfaj eltűnt a kőszínházak repertoárjából. E kínálatnak köszönhetően azonban igen népszerűek lettek, és eljutottak többek között Ausztriába, Svédországba, ahol a külhoni magyarok igen nagy szeretettel fogadták. Ezenkívül – mint sokan tudják, látják – Kárp György a mai napig is aktív színész, hiszen a Spectrum Színházban, a Yorick Stúdióban, a Csűrszínházban különböző koprodukcióban most is vállal szerepet. A könyvből az is kiderül, hogy számos filmben is szerepelt. 

A beszélgetésen szó volt arról, hogy van egy „titkos baráti társaságuk” is, ahol a heti rendszerességgel összejövő társaságban az a menő, aki a legnagyobbat hazudja. A tisztelt társaság oszlopos tagja, Kincses Elemér rendező is köszöntötte a rendezvényen Kárp Gyurit, és elárulta, hogy több mint 75 éves barátságuk óta (óvodástársak voltak) csak kétszer haragudott meg Gyurira, az egyik alkalommal akkor, amikor fiatalkorukban ugyanabba a lányba voltak szerelmesek, és „Gyuri nyert”, másodszor amikor egy próbán kialakult félreértés miatt Gyuri nem jelent meg… ami nem épp így volt… 

Szóba került Gyuri hobbija is, hiszen a színész igen jó futballista volt, és a színészválogatottban, az öreg fiúk csapatában is igen eredményesen rúgta a lasztit, csak néha hagyta ki a büntetőt, de azt is úgy, ahogy manapság a legjobb focisták teszik – árulta el Kovács Levente, s Kárp Gyuri még egy csavarást is bemutatott. Igaz, ezúttal ülve. 

Szó volt még az egykori Székely Színház hangulatáról, a hajdani és a mostani színházcsinálásról és sok mindenről. Kimaradtak a sorkatonaságról, az udvarlásról és a házasságkötésről szóló igen színes témák. Felesége, Kárp Klára és lánya, Andika egy rövid mondat erejéig megerősítették, hogy az évek során a legjobb férj és apa mellett tartottak ki, aki igen sok örömöt szerzett nekik. 

A könyvbemutató köré font előadás is igazi csemege volt. Máthé Péter, a Marosvásárhelyi Filharmónia zongoristája játszott intrót, majd őt váltotta Szőcs János, az Autostop MS billentyűse, aki a Grupen Hecc előadásait is kísérte. Kárp György stílusosan vonult be, Seress Rezső Én úgy szeretek részeg lenni című dalát énekelve. Győrffy András A szabin nők elrablása című műből részletet adott elő Keller Dezső átiratában, majd Kárp György elénekelte az egyik legsikeresebb előadásának címadó dalát, a Szomorú vasárnap címűt, illetve a beszélgetés második részének felvezetőjeként Karinthy Frigyes Tanulság című írását. Végül a közönség részletet láthatott Matei Visniec Bohóc kerestetik című előadásából Kárp György, Szélyes Ferenc és Győrffy András tolmácsolásában. 

Szucher Ervin egy 80-as számú labdarúgómezzel ajándékozta meg az ünnepeltet, majd Csibi Attila Zoltán, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének üdvözletét Molnár Botond ügyvezető alelnök tolmácsolta. Kerekes Károly marosvásárhelyi helyi tanácsos a város nevében egy oklevelet nyújtott át Kárp Györgynek. 

Az esemény humorral és egy, a mai világunknak szóló közös üzenettel zárult. Kárp György, Nagy István, Szélyes Ferenc – a Gruppen Hecc híres „tenorjai” operettegyveleg-paródiát adtak elő, majd Kárp György Seres Rezső Szeressük egymást, gyerekek! című dalával köszönte meg a résztvevőknek a jelenlétet, és búcsúzott el a Kultúrpalota Kistermének közönségétől. 

Ami kimaradt, azt a könyvből lehet megtudni, amelyet sokan megvásároltak és dedikáltattak a szerzővel, szerkesztővel és természetesen Kárp Györggyel, akinek meglepetésként még tortát is készítettek a szervezők.