Újév a havason

Szokatlanul csendes volt az óévbúcsúztató a Maros völgyében. Az év végi csípős hideg magányukba, házukba parancsolta az embereket. Ki-ki a maga kéglijében várta az új évet. A tehetősebbek – helyenként kicsit hivalkodóan – teleaggatták házuk homlokzatát fénydíszekkel, máshol még az udvaron levő fenyőfára is jutott girland.

Fotó: Vajda György

Szokatlanul csendes volt az óévbúcsúztató a Maros völgyében. Az év végi csípős hideg magányukba, házukba parancsolta az embereket. Ki-ki a maga kéglijében várta az új évet. A tehetősebbek – helyenként kicsit hivalkodóan – teleaggatták házuk homlokzatát fénydíszekkel, máshol még az udvaron levő fenyőfára is jutott girland.

Aztán szilveszter estéjén a házak ablakából kivillanó fények jelezték, hogy mulatság van odabent, kint pedig az utcafény és a telihold világán táncoló füstcsóvák adtak életjelt. S míg korábban a régi szokást felelevenítve medvetáncoltatók járták be a községeket, az idén ez elmaradt, csak a pukkantók zaja próbálta elűzni az új év rossz szellemeit. Hangjukat sokáig visszhangozták a hegyek. A turisztikai szolgáltatást a kevés panzió kínálta, ahol elkeltek ugyan a helyek, de sípálya és egyéb téli szórakozási lehetőség nélkül, gazdagon terített asztallal, élő- vagy gépzenével. Igaz, volt olyan vendéglátóegység, ahol úszómedence, kis wellnessközpont is várta a szilveszterezőket, s ilyenkor lett nyilvánvaló, hogy ez a beruházás nem volt hiábavaló, hiszen a másfajta kínálat hiányában ezt, akik tudtak róla, igencsak kihasználták.

A Maros völgyi helyi önkormányzatok lehetőségeik szerint kitettek magukért. Díszkivilágítás övezte a főutakat, a mellékutcákat kevésbé. Éjfélkor tűzijátékkal lepték meg a lakókat. Ratosnyán – a szokáshoz híven – közel 20 percen keresztül lehetett csodálni a fénycsóvákat. A „hivatalossal” több hétvégi ház udvaráról kilőtt magántűzijáték vetekedett, igaz, utóbbiak alig néhány percet tartottak. S közben a pont éjfélkor érkező vonat is hosszú sípszóval köszöntötte az új esztendőt. Néhányan poharat, üveget törtek az aszfalton, jelezve, hogy szakítanak a múlttal, és a régi „göncöktől” megválva kezdhetik 2013-at. Azt, hogy milyen esztendő vár ránk, akarva-akaratlanul mindenki mérlegeli egy kicsit a pezsgős koccintás után. S bár ilyenkor reményteljesen nézünk a jövőbe, azért van ok aggodalomra is. Megúsztuk ugyan a világvégét, de a gazdasági válságból még nem lábaltunk ki. S ez különösen fontos lenne a havasokban élőknek, ahol egyre kevesebb a fa – a fő megélhetési forrás –, gyengén kiépített az infra-struktúra, nagy a munkanélküliség, tovább tart az elvándorlás, még mindig nehéz az állattartás, a csodálatos környezet ellenére gyermekcipőben jár a turizmus. Mire lehet számítani ezen a tájon? Szebb jövőre… talán.