Új utakon a Bekecs

Vannak kezdeti nehézségek, de bizakodnak

 Tavaly állami intézménnyé vált a Bekecs néptáncszínház. A nyárádszeredai önkormányzatnak alárendelt intézmény nevében és műfajában is némi változás állt be, de a legfontosabb, hogy átélt egy hosszabb bizonytalan időszakot. Az új helyzetről, a változásokról és tervekről Benő Barna-Zsolttal, a Bekecs Táncszínház igazgatójával beszélgettünk.

Bekecs Táncszínház néven működik tovább a népszerű nyárádszeredai Bekecs néptáncszínház, miután önkormányzati alárendeltségű, kormánypénzből fenntartott intézmény lett. A Bekecs néptáncegyüttes, majd néptáncszínház másfél évtizeden át pályázatokból és fellépési díjakból tartotta fenn magát, de ez annyira ellehetetlenült, hogy ha nem sikerült volna elérni, hogy állami intézménnyé váljon, teljesen megszűnt volna. A pályázati források, támogatások jelentősen csökkentek az elmúlt években, a világjárvány idején pedig alig volt fellépési lehetőség, az alkalmazottak bérét és a működési költségeket szinte lehetetlen volt kitermelni, beruházásokra is csak pályázati forrásokból jutottak, nehézség árán. Mentőövként érkezett a túlélési lehetőség, hogy tavaly óta az önkormányzatok alárendeltségébe tartozó művészeti-közművelődési intézmények kormány-támogatást kaphatnak működési költségekre. Így nemcsak névben, de művészeti koncepcióban, műsorpolitikában is megújulva, tavalytól szilárdabb lábakon áll a Bekecs. Nem akadálymentes az út, de kiszámíthatóbb. Lehet dolgozni, tervezni, és az előadó-művészet mellett kulturális központ létrehozására is tudtak figyelni, befogadó intézményként szeretnének működni – derült ki a beszélgetésből.

 Jóval több előadás

Az elmúlt év tavaszán indították el a Bekecs Táncszínház megszervezését, kinevezték az ideiglenes igazgatót, majd június 1-jétől elkezdték a művészek alkalmazását, akiket egyelőre meghatározott időszakra (évadra vagy projektre) szerződtettek, hasonlóképpen a kisegítő (irodalmi titkár, műszaki, takarító-) személyzetet is. A következő hónap végére megszületett az – elég kis – költségvetés, amihez szeptemberben kaptak újabb pénzt az önkormányzaton keresztül, abból törlesztették az addig felhalmozott adósságot, és elkezdhettek hosszabb távra tervezni – idézte fel az indulás nehézségeit Benő Barna Zsolt igazgató.

Azokat az előadásokat, amelyeket az új művészeti társulat is a repertoárára tudott tűzni (mint a Párosan szép... és A helység kalapácsa), átvették a Bekecs néptáncszínháztól. Ezekhez új bemutatók társulnak, november végére megszületett az első prózai előadásuk, a Kit szerettél, Madách? című kamaradráma. Február 17-én lesz látható a legújabb néptáncszínházi előadásuk, a Forrás, amelyet, rendhagyó módon, az Ifjú Bekecs néptáncegyüttessel hoztak létre. Januárban elkezdtek dolgozni egy környezetvédelmi tematikájú családi előadáson, és szándékukban áll még az idén felújítani a Tóték című előadást is.

Két felnőtt- és három diákbérletet kínáltak nagy- és kistermi előadásokkal. Az igazgató úgy véli, jó előadásokat választottak, a kínálat széles, a bérletekben több műfaj és színház van jelen. A Bekecs mellett láthatók Nyárádszeredában a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, az Udvarhely Néptáncműhely, a Csíki Játékszín előadásai, valamint fellép a Háromszék Táncegyüttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is – a bérletes előadások keretében. Ez egy kezdeti próbálkozás, azt szeretnék elérni, hogy hosszú távon legyenek telt házas bérletes előadások a művelődési házban.

Az már biztosan elmondható, hogy havonta két-három előadás van, sokkal több az eddigieknél, vagyis beindult a kulturális élet a városban, és bebizonyosodott, hogy odafigyeléssel és anyagi eszközökkel megvalósíthatók bizonyos kulturális projektek. A Bocskai Napokon is jelen lesznek, a tánc világnapján már egy nagyobb rendezvénnyel készülnek, júniusban tanévzáró előadások lesznek, nyáron ismét megszervezik a Táncol a Nyárádmente néptánctalálkozót, amellyel szeretnének szintet lépni – ismertette az idei terveket az igazgató.

Hányszor kettő...?

– Mi lett jobb az új működési keretek között? – kérdeztük Benő Barna Zsoltot. Elméletileg sokkal jobban meg tudják tervezni a színház működését közép- és hosszú távra. Az is fontos, hogy nem az anyagiakra kell állandóan figyelni, mert az alkalmazottak fizetésalapja biztosítva van, így azt is látják, hogy milyen kiadásokat engedhetnek meg maguknak, tehát a rendszernek van stabilitása.

Ám sokkal jobb is lehetne, ha más volna a romániai közigazgatási rendszer. Jelenleg azonban egy-egy kormányhatározattal mindenkinek minden tervét átírhatják – mutatott rá az árnyoldalra is az intézményvezető, példaként hozva fel az október végi 90. számú rendeletet, amely a kiadásokat szabályozta: az együttes, mivel alig volt forgalma a múlt év első kilenc hónapjában, az év utolsó két hónapban alig tudott egy keveset költeni, s bár volt pénze, adósságot halmozott fel, amit csak ez év elején tudott törleszteni. Ugyanúgy, amíg nincs meg az idei költségvetésük, csak a tavalyi átlag tizenkettedét költhetik havonta, amely az alig elindult intézménynél ugyancsak gondot okoz. „Mindig van egy ok, amiért valamit nem lehet megcsinálni” – mondta a vezető, aki szerint nagyon sok időt és energiát kell arra fordítaniuk, hogy áthidaló megoldásokat keressenek.

Fejlesztésre is költenének

Az együttes költségvetésén túl az államtól érkező pénzalapok keretében a művelődési ház állapotára is figyelnek, javításokat próbálnak eszközölni: az önkormányzattal közösen végeztek tetőszigetelést, készülnek javítani a fűtésrendszeren is, és terveket szeretnének készíteni az intézmény felújítására, átalakítására. Egy ide illő kulturális központot képzeltek el, amely helyet ad a színháznak, de befogadó intézményként is tud működni, a városban működő egyéb kulturális kezdeményezéseknek is teret tud biztosítani. Lemondtak a korábban elképzelt tetőtérépítésről, helyette inkább a meglévő tereket kellene hatékonyabbá tenni, de valamilyen bővítés, átalakítás is szükséges lenne: a színpad mögött kelléktárat, díszletraktárt és rakodóteret kellene építeni, új mosdókat és bejáratot a mozgássérültek számára – sorolta az igazgató.