Új templom épül Székelybőben

Közmunkával a közösségi célokért

Új templom építésébe fogott a székelybői református gyülekezet, miután nemrég le kellett bontani a tönkrement egykori istenházát. Az elmúlt év nagyszabású terve a székelysárdi ravatalozó volt, ami példás közösségi összefogás eredményeképpen fel is épült, idén pedig a bői templomra fókuszálnak – tudtuk meg ottjártunkkor Gáspár Istvántól, a székelytompai missziói református egyházközség lelkészétől. 

A lelkipásztor elmondta, az egyházközségükhöz tartozik Tompa mint anyaegyház mellett Nyárádgálfalva, Székelysárd, Székelymoson, Székelybő leányegyházközségek, valamint Kisszentlőrincen is van hét református lélek. 

Amikor a lelkész 2002-ben az egyházközségbe került, a székelybői templom már nagyon rossz állapotban volt. 2004-ben kisebb munkálatokat végeztek, javították a falakat, alábetonozták az épületet, azonban tudták, hogy ez csupán pillanatnyi megoldás, nem lesz hosszú életű, ugyanis a templom állaga tovább romlott, a falak repedeztek, a toronyrész valósággal szétkorhadt, félő volt, hogy összedől. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy új templomot kellene építeni. A tervet a hívek ugyan örömmel fogadták, viszont világos volt, hogy a beruházáshoz szükséges összeget kizárólag külső forrásokból tudják majd összegyűjteni.

– Bőben mintegy negyven református lélek van, körülbelül ugyanannyi katolikus, száz fő alatt van a falu lakossága. Nem mondhatom, hogy kiöregedő település, hiszen több fiatal házaspár él itt, vannak gyerekek, karácsonykor is 15 csomagot osztottunk ki nekik. A falubeliek, ha kell, mindig készségesen segítenek közmunkával, de jelentősebb anyagi hozzájárulásra nemigen lehet számítani, hiszen félreeső település, az itt lakók zömében földművelésből élnek vagy nyugdíjasok, így kizárólag pályázatban tudtunk gondolkodni – mutatott rá a lelkipásztor. Mint mondta, tavaly sikeresen pályáztak a kulturális és vallásügyi minisztériumnál, így sikerült közmunkával lebontani a régi templomot, valamint kiásni és kiönteni az újnak az alapját. Mi több, bizonyos mennyiségű építőanyagot is megvásároltak, amire majd szükség lesz az építkezés folytatásához. 

Gáspár István lelkész derűlátó, mint mondta, idén újból pályáznak a kulturális és vallásügyi minisztériumnál, Császár Károly szenátortól ígéretet kaptak a támogatásra, így remélhetőleg az idén sikerül befedni az épületet. A lelkész reményét fejezte ki, hogy a lehetőségek függvényében a püspökség is felkarolja majd a kis közösség számára oly fontos célt, emellett ha a magyar államnál, a Bethlen Gábor Alapnál adódik pályázati lehetőség, ott is próbálkoznak. 

– Megpróbálunk minden lehetőséget megragadni, hogy külső forrásokból tudjuk fedezni a költségeket. Ha több forrásból is, de remélem, sikerül összegyűjteni a pénzt, és legkésőbb 4-5 év alatt elkészül a templom. Hiszem, hogy Isten megnyitja a kapukat, és gondja lesz rá, hogy az ő háza felépülhessen Bőben – tette hozzá a lelkész, aki szerint a bőieknek szívügye, hogy felépüljön az új templom, amely alig valamivel lesz nagyobb, tágasabb, mint a régi, mintegy 110 négyzetméteres, kisméretű istenházát terveznek, mert kis gyülekezet, nincs szükség nagy templomra. 

Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a bői művelődési otthonban a Székelybőért Egyesület egy könyvtárat rendezett be, és a régi templom lebontása óta ott tartják az istentiszteleteket. 

Adakozás és közmunka – a követendő vidéki példa

Vidéken, főként a kisebb lélekszámú településeken, ma is sikerül megmozgatni a falubelieket egy-egy közösségi cél érdekében, jó példa erre Székelysárd is, ahol a közösség kétkezi munkájának köszönhetően áll ma a ravatalozó. Gáspár István lelkipásztor szerint ravatalozóra nagy szükség van mindenik gyülekezetben. Székelytompán egyrészt – kisebb részben – gyülekezeti adományokból, másrészt a nyárádszeredai önkormányzat és a református egyházközség támogatásával sikerült felépíteni a ravatalozót. Az épület elkészült, használható, a villany azonban még nincs bevezetve. 

A lelkész szerint régóta terveznek Székelysárdra is ravatalozót, a tavaly közös gyűlést hívott össze, amelyen részt vett  református részről a presbitérium, valamint a katolikus és az ortodox egyház képviselői. Abban egyeztek meg, hogy első lépésben adományokat gyűjtenek erre, személyenként 100 lejt. A ravatalozó helyszínéül a református templomkertre esett a választás, mivel közel van a református és az ortodox temető is. 

A lelkész rámutatott, tudta, hogy Sárdon kiválóan működik a közmunka, a falubeliek lelkesen segítettek, ki amivel tudott, egyesek kétkezi munkával, mások emellett építőanyaggal is hozzájárultak a közösségi beruházáshoz. Tóth Sándor polgármester, valamint a nyárádszeredai önkormányzat munkagépekkel, építőanyaggal segített, a településen élő két ács oroszlánrészt vállalt a munkában. – Szép összefogás volt. Volt, aki azt mondta, hozott három kocsi követ, de csak kettőt kell kifizetni, a harmadik adomány – jegyezte meg a lelkész. Ennek az összefogásnak köszönhetően karácsony előtt egy héttel sikerült befedni az épületet, ám még nem használható, ablakokat, ajtókat kell szerelni, vakolni kell.

Ezért tavasszal újabb gyűjtést szerveznek, ugyancsak 100 lejjel járulnak majd hozzá a hívek a további költségek fedezéséhez.