Új módszerek kezdeményezője a fül-orr-gégészetben

Szakterületének kiemelkedő képviselője, a pécsi prof. dr. Pytel József fül-orr-gégész, audiológus és foniáter szakorvos, egyetemi tanár nevéhez több új módszer kidolgozása kapcsolódik. Ilyen például az újszülöttek teljes körű objektív hallásszűrésének bevezetése Magyarországon, az új műtéti típusok közül pedig a teljesen siket gyermekeknél és felnőtteknél a beszédértést lehetővé tevő cochleáris implantáció bevezetése Pécsett. Pytel professzor a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Általános Orvosi Karán végezte tanulmányait, s a mai napig a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán gyógyít, ahol 1993-tól egyetemi tanárként, több éven át pedig a klinika vezetőjeként dolgozott.

 

Állás helyett orrplasztika

Urológus egyetemi adjunktus fiával, dr. Pytel Ákossal, a POTE Urológiai Klinikájának igazgatóhelyettesével sikeres előadásokat tartottak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület továbbképző tanfolyamain. Második alkalommal jártak Marosvásárhelyen, amikor apa és fia tevékenységéről elbeszélgettünk. Érdeklődésemre Pytel professzor elmondta, hogy fia azért választotta az urológiát, mert Pécsen nem illik, hogy a professzor a saját gyermekét a klinikájára felvegye. 

– Egy frissen végzett orvos számára a fül-orr-gégészet általában nem tartozik a legvonzóbb szakágak közé, miért esett erre a választása? – kérdeztem a jó humorú, nagyon közvetlen egyetemi tanártól.

– Érdekes történet. Szigorló koromban megnősültem, az ingyenes kollégiumból albérletbe költöztünk, és pénzre volt szükségem. Ezért minden kereseti lehetőséget megragadtam, éjjel vagont raktam, és reggelente bóbiskolva ültem be az előadásokra. Aztán rájöttem, hogy azzal is lehet keresni, ha írok egy jó pályamunkát, amiért egy gyengébb havi fizetésnek megfelelő összeg járt. Gyorsan kellett témát választanom, s mivel nem akartam egereket, macskákat kinyírni, a krónikus mandulagyulladást és a krónikus prosztatagyulladást találtam vonzónak. A kettő közül végül a mandulagyulladás mellett döntöttem, így abba szerettem bele. Olyannyira, hogy elhatároztam: fül-orr-gégész leszek. Abban az évben vezették be a pályázati rendszert, s én a kedvelt szakot pályáztam meg, bár a pécsi klinikán nem hirdettek meg egyetlen üres helyet sem.

Erről jut eszembe egy humoros történet. Alföldi professzornak hívták az akkori klinikavezetőt, akihez szerettem volna bejutni, hogy megérdeklődjem, van-e állás. A titkárnő furán adhatta elő, hogy itt van egy nagy orrú gyermek, akiről azt feltételezte, hogy orrplasztikát szeretne, a professzor pedig új műtéti technikaként az orrplasztikát hozta Budapestről. Amikor találkoztunk, és kiderült, hogy állást szeretnék, nem plasztikai műtétet, azonnal eltanácsolt, de a történet itt még nem ért véget.

Mivel a klinikáról a docens váratlanul más városba távozott főorvosnak, egy hely mégiscsak megürült. Az akkori főnök betelefonált a rektori hivatalba, hogy egy „hadra fogható” férfiemberre lenne szüksége, amire azt mondták, hogy van egy megszállott, aki mindenáron orr-fül-gégész szeretne lenni. Ha történetesen a prosztatáról írom azt a diákkori dolgozatot, akkor a fiam most valószínűleg orr-fül-gégész lenne – jegyzi meg derűsen Pytel professzor.

– A fül-orr-gégészet eléggé szerteágazó, ezen belül mi a legkedveltebb területe?

– Válaszként egy hasonlatot szoktam mondani: amikor Zaporozsec után az első rendes kocsit, a Cliót vettem, annak az volt a reklámja, hogy kívül kicsi, belül nagy. A fül-orr-gégészet is kicsinek látszik, holott, ha valaki odakerül, akkor döbben rá, hogy mennyire nagy szakma. Csak a hallás kérdése olyan széles körű tudást igényel, amiről immár húsz éve egy külön nagy könyvet írtam Audiológia címen a fül-orr-gégészeknek. Tudományos szempontból az audiológia érdekelt. A vásárhelyi hallgatóknak a hatalmas rekonstrukciós műtéteket mutattam be, hogy lássák, nemcsak kis lyuk, kis szakma, hanem nagy daganatok eltávolítása és a szükséges rekonstrukció is hozzánk tartozik. Amíg nem vezettem be ezeket a helyreállító műtéteket, addig sok ilyen betegre azt mondtuk, hogy nem operálható, mert a sebet nem tudjuk bezárni. A lebenytechnikákkal azonban sikerült megoldani. A daganatsebészet során a fej-nyak területén keletkezett nagy szövethiányokat egyrészt a szomszédos környezetből vett, éren nyelezett bőr-izom lebennyel zárjuk, vagy a távolabbról vett lebenyt mikroérvarrattal visszük a hiány helyére.

 

Pajzsmirigysebészet

Egy másik terület, ahol újdonságot hoztunk, a pajzsmirigy sebészete. Ezt általában az általános sebészek végzik. Mi viszont, amikor gégét operálunk, a pajzsmirigyet is ellátjuk, kipreparáljuk az idegeket. Az általános szemlélettel operáló sebészek esetében sok a szövődmény. Ilyen például a gégebénulás, hangszalagbénulás. Ha ez mind a két oldalon megtörténik, a betegek fulladnak, és azonnal tenni kell valamit. Új műtéti eljárásként vezettem be a kétoldali gégebénulás megoldását légcsőmetszés nélkül. Amikor a századik operáció körül jártam, arra gondoltam, hogy jó lenne megelőzni, és kiharcoltam, hogy fül-orr-gégészekként és fej-nyaksebészekként jogosultak legyünk különösen a daganatos pajzsmirigy műtésére, ami Pécsett elfogadott lett, és ajánlásomra országosan is bevezették. Az endokrinológusok és az onkológusok, akikre az utókezelés hárul, látják, hogy mi jobban végezzük az operációt, mert tudjuk, hol fut az ideg, ami meg szokott bénulni, és azt már a műtét kezdetén megkeressük, és így elkerülhető a bénulás.

A gégeműtétek területén is vezettem be új műtéttípusokat. Nagyon jó mestereim voltak, a gégesebészetben szerintem Európa egyik legjobb szakemberétől, Czigner Jenő professzortól tanultam, aki olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyek amerikai folyóiratban az év műtéteként szerepeltek.

Európa legjobb fülsebésze volt a korábbi főnököm, Bauer Miklós professzor – így elmondhatom, hogy a két döntő fontosságú területen (fül és gége) kiváló mestereim voltak.

 

Orrplasztikai tanfolyam

– És hogyan sorakozott fel az orr, hiszen azon a téren is maradandót alkotott.

– Amikor intézetigazgató lettem, egy holland utazó klub meglátogatta a klinikánkat. Egy magas, szőke, jóvágású kollégával hamar szóba álltunk. G. J. Nonlst Trenité elmondta, hogy orrplasztikával foglalkozik, és nemsokára Amszterdamban tartja az első kurzusát. Mire én érdeklődtem, hogy miért nem szervezi Pécsett, ami kevesebbe kerülne. Tetszett neki az ötlet, és 1995-ben, miután már egy éve vezettem a klinikát, megszerveztük az első orrplasztikai tanfolyamot a holland és más neves külföldi professzorokkal, ami húsz éven át rendszeresen ismétlődött. Amikor professzor emeritus lettem, és ő nyugdíjba ment, abbamaradt a tanfolyam, ahova a világ minden tájáról érkeztek szakemberek. 

– Hogyan fejlődött az orrsebészet, hiszen az újítások ott sem maradtak el?

– A másik újdonság, hogy a fül-orr-gégészeti klinika nevét az én ajánlásomra egészítették ki a fej-, nyaksebészeti jelzővel, hogy a pajzsmirigysebészet is benne legyen. 

Amikor kineveztek a klinika élére, divat volt, hogy minden professzor megfogalmazhatott egy kívánságot, amit anyagilag el szeretne érni. Nálunk nem volt még akkoriban endoszkópos orrsebészet. Manapság az orr és orrmelléküreg operációját a világon mindenütt endoszkóppal végzik, leszámítva a nagy daganatokat, amelyeket kívülről kell metszeni továbbra is. A kívánságom teljesült, és 1994 óta a klinikánkra is beszerezték a drága műszereket a FESS-műtétekhez (funkcionális endoszkópos orrsebészet). Ezzel együtt a szemészektől eloroztunk egy könnytömlőműtétet, amit kívülről kicsi metszéssel végeztek, de nem nagy kedvvel, mivel elüt a szakmájuktól, és érzésem szerint boldogan adták át nekünk, hogy orron belül végezzük el. Idősebb hölgyeknél fordul elő a könnytömlőgennyedés, ami orron keresztül szépen műthető.

 

Újszülöttkori hallásszűrés

– Életrajzában olvastam, hogy a tudományos kutatás terén is élen járt. Megkérem, erről is mondjon néhány szót!

– Általános iskolás koromban elkészítettem az első detektoros rádiómat, és nyolcadikos voltam, amikor a fizikatanár már félórát adott, hogy meséljek a rádióról az osztálynak. Később, orvos koromban is érdekelt a rádiótechnika, sok kollégával ellentétben vonzódtam a technikához. A diákkori tapasztalatok hozzásegítettek ahhoz, hogy az új hallásvizsgáló módszereket kezdjem el tanulmányozni. A klinikán az első mérőműszereket nagyon jó barátunk, Kerényi mérnök úr készítette, majd a komputertechnika irányába fordult az érdeklődésem. Elkészítettem az első komputer-hallásvizsgálót, és Magyarországon a nevemhez fűződik az általános újszülöttkori hallásszűrés bevezetése 1997-ben. Az első gyermek, aki az adatbázisba bekerült, az unokám volt, aki 1997. január 20-án született, és a hallását az általam összeállított műszerrel mértem. Pécsen és Baján is beállítottunk egy ilyen masinát, és elkezdődött a szűrés. Azért általános, mert sikerült az újszülöttek több mint 95 százalékát szűrni.

– A csecsemők hány százaléka születik halláskárosodással?

– Pécsen egy kicsit több, mert koraszülöttközpont is vagyunk. Nyugaton ezer gyermekből kettő, nálunk három teljesen siket. Ezeken a gyerekeken Pécsett 2000-től tudtunk segíteni, akkor végeztem az első cochleáris implantátum beültetését. Azóta nagyon „fölfutott”, utódom, Gerlinger Imre professzor ma már sok műtétet végez.

 

A csoda

– Hogyan vált be ez a módszer?

– Csodának érzem ma is. Pontosan Marosvásárhelyen voltam, amikor németországi orvosok az első műtéteket itt is elvégezték. A volt főnököm, Bauer professzor, aki más téren rendkívül előrelátó ember volt, azt mondta, hogy nem érdemes foglalkozni vele, mivel szinte hihetetlennek tűnt, hogy a beszédértést 12 vagy 24 elektródavégződéssel el lehessen érni, amikor az emberi fülben 20.000 rost viszi párhuzamosan az információt. Mondhatnánk, hogy míg a mostani komputerek 32 vagy 64 bitesek, a belső fül 20.000 bites. 

Szép folytatása a műtéteknek, hogy egy kedves ünnepség keretében karácsonykor találkozni szoktunk az implantáltakkal.

– Körülbelül hányan lehetnek?

– Az utódom nagyon sok műtétet végez, így 400 körüli személyen segítettünk, biztosítva a jó hallást és a beszédértést számukra. Bár a németországi szakklinikákon például ezres nagyságrendben végzik a beültetéseket, a mi lehetőségeinkhez mérten nagyon drága, hat-hét millió forintba kerül az implantátum. Ennek ellenére ma már eljutottunk oda, hogy a kétoldali beültetés is lehetségessé vált. Korábban örültünk, ha az egyoldalit engedélyezték az ár miatt, hiszen pontosan megszabott keret volt, és várólista alapján került sorra egy-egy páciens.

– Megkérem, foglalja össze, hogyan is működik a cochleáris implantátum!

– A súlyos nagyothallók és siketek esetében általában a belső fül mikrofonrésze romlik el, a csigában levő szőrsejtek működése szűnik meg, ezért hiába van a drót, nem megy tovább az információ, mert a mikrofon nem működik. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektródából és a hozzá kapcsolódó dekóderből, jelfogó egységből áll. Az implantátum megkerüli a hibás „mikrofont”, és egyenesen a hallóideg közelébe viszi az információt, az ingerlést, ami a hangot átalakítja olyan kóddá, amit a hallóideg el tud vezetni az agyhoz. 

– Mikor a legjobbak a feltételek a műtét elvégzéséhez?

– Azért fontos az újszülöttkori hallásszűrés, hogy minél korábban felfedezzük a siketséget. Én nem vagyok híve a „Guinness-rekordnak”, hogy majdnem az anyja méhében végezzék el az implantációt. Egy bizonyos fizikai méretre szükség van ahhoz, hogy a csecsemő vagy kisgyermek csontjában elférjen az implantátum, ezért az egy-, másfél éves kort tartom megfelelőnek. Kezdetben kétéves korban kezdtük, de már egyéves korban is el lehet végezni, főleg azért, mert az implantátumok vékonyodtak, jobban elférnek. Az igazság az, hogy minél előbb, annál jobb, de a fizikai korlátokat is figyelembe kell venni. A hallóideg és a hallórendszer fejlődhet, és előfordul, hogy bár újszülöttkorban siketnek találjuk, még nincsen kizárva, hogy fejlődhet valamennyit a hallás, ezért meg szoktam várni az időt, amikor bebizonyítjuk, hogy valóban nem hall a gyermek, és a hallókészülékkel sem boldogulunk. Ilyenkor következhet a beültetés. Ez különösen gyermekeknél fontos. Idős felnőtteknél, akik siketen születtek, már nem olyan jó az implantátum, mert ha megérik a felnőttkort, elsorvad a hallóideg, ami vezetné az impulzust. Ezért időskorban akkor van értelme, ha akkor siketül meg esetleg egy gyógyszertől vagy agyhártyagyulladás miatt, ilyenkor ajánlott a beültetést minél előbb elvégezni, és nagyon jó lesz az eredmény, mert szinte nem is kell tanítani őket a készülék használatára.

Nem tudom, hogy valójában mit hallanak az implantáltak, próbálom faggatni őket, de szavakkal leírni nem lehet igazán, az viszont, hogy tudnak telefonálni, szinte hihetetlen.

 

Én hallom, de nem értem

– A siketségtől kanyarodjunk vissza az időskori nagyothalláshoz, ami a lakosság nagy százalékát érinti. Gondolom, az EU-ban is gyakori téma, hiszen a nyugat-európai országokban egyre magasabb az átlagéletkor.

– Valóban kedvelt téma az Európai Unióban. Részt vettünk egy tanulmányban az időskori halláscsökkenésről. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy a korral minden lekonyul, a hallásgörbénk is. A görbe jobb oldalán levő magas hangokat veszítjük el a leghamarabb, és emiatt mondják az idős emberek, hogy „tudja; én hallom, de nem értem”. Ez a nehézség azért van, mert a mássalhangzók megértéséhez szükséges magas hangok hiányoznak. A magánhangzókat nagyjából megértjük, és az agy ki is találja a hiányzókat, de nem mindig. Ezért kell az idős embereknek jobban figyelni, fülelni, és ezért zavaró, ha egyszerre több irányból érkezik a hang, mert az agy nem tudja ezt feldolgozni. Ebben segít a hallókészülék, ami tudja a hiányzó frekvenciákat erősíteni. A beszédértés nem azonnal javul, meg kell szokni a hallókészüléket, akárcsak az új szemüveget, pontosabban egy kicsit hosszabb ideig kell tanulni a használatát.

– Professzor úr, az időskori hallásromlás csak az öregedés miatt következik be, vagy annak is szerepe van benne, hogy nagyobb zajban élünk, mint elődeink?

– Mind a kettő szerepet játszik: az öregedés az elsődleges, de a környezeti zajártalom jóval nagyobb manapság, mint évekkel ezelőtt. Egyébként az 1920-as években végeztek egy hallásvizsgálatot általános iskolás gyermekek körében, az 1960-as években egy újabbat, ami már a környezeti zaj rossz hatását mutatta, továbbá azt, hogy a fiatalok hallása gyengült. Ma 50-60 decibel körüli zaj ér bennünket normál körülmények között, az utcán nyolcvan decibel vagy afölötti a zajhatás, ami tartósan károsíthatja a hallást.

 

Új találmány

– Feltételezem, hogy az újabb állandó fülhallgató-mánia sem kedvez a fiatalok és idősebbek hallásának.

– A fiatal korosztályt féltjük a legjobban, ezért újítást adtunk be a magyar találmányi hivatalhoz egy olyan erősítőrendszerre, ami úgy növeli a hangerőt, hogy érzetre hangosabbnak találja az illető, de fizikailag még nem annyira erős, hogy károsítsa a hallást. Főleg az MP3-lejátszóban lehet alkalmazni ezt az újítást. A televíziózásban használják már ezt a trükköt a reklámokban, amit hangosabbnak érez a néző, és ezért felkapja a fejét, amikor a hirdetések következnek. Mivel szabály van rá, hogy nem lehet hangosabb, mint az általános hangerő, ezt úgy hidalják át, hasonlóan a mi újításunkhoz, hogy a felharmonikus tartományt úgy erősítik, hogy összességében fizikailag nem erősebb, de érzékileg mégis hangosabbnak halljuk.

Még hosszan lehetne folytatni a beszélgetést, amihez még annyit tegyünk hozzá, hogy Pytel professzor a Nemzetközi Audiológiai Társaság alapító és vezetőségi tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Komplex Akusztikai Bizottságának tagja, a Magyar Fül-orr-gége Orvosok Egyesületének elnöke volt, a IERASG (nemzetközi kiváltott potenciál study Group) vezetőségének tagja, magyar és külföldi szaklapok szerkesztője. Vendégprofesszorként előadásokat tartott a Yale, az oxfordi, a müncheni és a magdeburgi egyetemeken.