Új albumban a Vadárvácska alkotótábor

Az emlékévek a könyvkiadásban is visszatükröződnek. Több kötet megjelenését a trianoni centenárium ösztönözte. Az egyik Gyergyóalfaluban született Sorsunk címmel. Impozáns kivitelezésű, széles ölelésű, több mint kétszáz oldalas, figyelemre méltó képzőművészeti album. Kezdeményezője a Sövér Elek Alapítvány, illetve annak vezetője, Gál Mihály, a Vadárvácska alkotótábor létrehozója, házigazdája. 58 művész 130 művének reprodukcióját kínálja föl az érdeklődőknek, nyilván a 16 éve alapított bucsini művésztelepre koncentrálva. Lelkes összefogás, közös erőfeszítés eredménye a helybeliek és a gyergyószentmiklósi F&F International Kft. 2020-as keltezésű kiadványa, létrejöttének előzményeit, körülményeit, az összeállítás sajátosságait Gál Mihály, Nagy Miklós Kund művészeti író, Gáll Szabolcs polgármester és Banner Zoltán művészettörténész bevezető írásai vázolják. A tizenöt alkalommal lezajlott bükkfői táborozások résztvevőinek önvallomásai, legfontosabb életrajzi adatai követik a beajánló szövegeket. Vargyas Ildikó, a kötet szerkesztője, műszaki mindenese természetesen egy-egy reprezentatív alkotást is társított a bemutatásokhoz, a műmelléklet második felében pedig még több olyan festmény, szobor, grafika, textilmunka, kerámia látható, amelyek a virágzó Vadárvácska telepen születtek, vagy onnan ihletődtek. Különböző nemzedékek, törekvések, stílusirányzatok képviselői vannak jelen a helyszínen készült fotókkal is illusztrált albumban. Fiatalok, idősebbek, helyiek és távolról, olykor a határon túlról érkezettek, törzsvendégek, illetve olyanok, akik csak egyszer kóstoltak bele az alfalvi táboréletbe. Mindannyian jól érezték ott magukat, gazdag, változatos, értékes a műtermés. Sajnos néhányan már el is hunytak az alkalmi táborlakók közül. Major Gizella, Petkes József, Szabó Vilmos neve mellett már kereszt jelzi, hogy nincsenek közöttünk. Az album elkészülte után érkezett a szomorú hír, hogy Vetró Bodoni Zsuzsa is meghalt. Távozásukkal a tábort is fájdalmas veszteségek érték, az utánpótlás szerencsére nem különösebb gond, sok a tehetséges fiatal alkotó, van, akikre a szervezők számíthatnak a továbbiakban, amikor időszerűvé válik a fiatalítás, a megújulás. Csak múlna már el a járvány, ne kelljen kihagyni még egy nyarat, mint tavaly, amikor érthető okokból a táborozókat nem lehetett összehívni!

A kötet valóban örömet szerezhet a könyv- és művészetkedvelőknek. Egy kis ízelítőt nyújtunk belőle Nagy Miklós Kund Bátorítsa szívünk álmát! című méltató írásának részletével. 

„Tizenöt év a százból? Ezerből? Elenyésző, de sikertörténet a maga nemében, és felmutatja az eltelt évezredet, a még messzebbre visszanyúló régmúltat is. Persze magában hordozza a jelent, amiben felsejlik a jövő záloga is. Ezért is érdemel figyelmet, méltatást a Vadárvácska alkotótábor. Többször írtunk róla, elemeztük, dicsértük kötetekben is, fölösleges újra górcső alá helyezni Gál Mihályék bő termésű kezdeményezésének másfél évtizedét. Ez a krónikás szándék, a művésztelepi munka és jelenlét könyves megörökítése is olyan sajátossága a gyergyóalfalvi létesítménynek, amely kiemeli a hasonló erdélyi táborok hálózatából. Párját ritkítja az a komoly anyagi és szervezési erőfeszítést igénylő igyekezet, amellyel működtetői nemcsak alkalmi tárlatokon és állandó kiállításokon viszik közönség elé a Vadárvácska szépen gyarapodó műgyűjteményét, hanem átfogó, igényes albumokban is megörökítik, népszerűsítik. Az első öt táborozást követően szinte évente jelentettek meg ilyen sokfelé eljutó, gazdag műmelléklettel rendelkező kiadványt. Ezekből is beszédesen kirajzolódik, mennyi érték született a bükkfői telep boronaházainak műhelyeiben, tornácán és környezetében, milyen színesen és sokféleképpen formálta műalkotássá az érzelmek, gondolatok, hitvallások sokaságát a tehetség. 

Idősek és fiatalok alkotnak itt nagy egyetértésben, példás az a lendület, amellyel az egyhetes táborozás során munkálkodnak, lenyűgöző, mekkora odaadással és szakmai elhivatottsággal dolgoznak a művészek azért, hogy aránylag rövid idő alatt maradandó műveket hozzanak létre. Ez a szobrászok esetében különösen hangsúlyozandó. Nekik köszönhető a Vadárvácska egy másik jellegzetessége: a náluk született plasztikák jelentős hányada, továbbfejlesztve, köztéri szoborrá nemesedett. Nem csupán Gyergyóalfalu gyarapodott ekképpen fontos jelkép- és üzenethordozó kül- és beltéri művekkel, távolabbi kisugárzása is van az itteni foglalatosságoknak. Márton Áron püspök bronz mellszobra, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész ihletett alkotása például már nem csak a gyergyóalfalviak főhajtását tanúsítja, Marosszentgyörgyön és Lövétén is új változatban fejezi ki a hívek tisztelgését. 

A városiasodó gyergyói nagyközség hírneve művészetteremtő, művészetpártoló törekvéseinek köszönhetően folyamatosan nő. Az innen származó képzőművészek ki nem hagynák a táborozást, pedig ők igazán magukénak tudhatják, és jól ismerik ezt a szépségekből és követendő hagyományokból kifogyhatatlan vidéket, vagy éppen ezért jönnek, ha tehetik, de a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Brassó, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Nagyvárad környékéről, illetve Magyarországról érkező törzsvendégek is mintha haza járnának ide. A Sövér Elek Alapítvány, az alfalvi művészeti események kovásza a névadó hagyatéka mellett már több mint félszáz festő, grafikus, szobrász, textil- és keramikusművész munkáit őrzi és kínálja fel időről időre a nézőknek. Sok műfajú, még több stílusú, más-más fogantatású az összegyűlt anyag, szellemiségében, érzelmi töltetében, lelki beállítottságában alkot egységet, és tükrözi az összetartozást. Ebben meghatározó szerepe lehet a tábor alfalvi születésű művészeti mentorának, Márton Árpád festőművésznek, a székely festészet csíkszeredai vezéregyéniségének és a ma is Gyergyóalfaluban élő és számos helyi tehetséget művészeti pályára irányító Balázs József festőművésznek. Azon túl a táj romantikája, amely mindenkit megérint, aki felkeresi a Gyergyói-medencét, s a bucsini erdei szállás vendégeire különösképpen hathat, ontja magából a megfestenivalót, a megmintázni, kifaragni, megszőni kínálkozó témákat. A meglátogatható falvak építészeti öröksége, ősi népművészete, az itt lakó és helytálló emberek élete, sorsa, jellegzetes karaktere, példázatteli legendáriuma ugyancsak azonos ihletforrásokat buzogtat. Mégsem vált egysíkúvá, monotonná a Vadárvácska-kollekció.

Van egy másik jellemzője is az itteni alkotó együttlétnek, ami a Vadárvácskát megkülönbözteti a többi erdélyi alkotóteleptől: számos itt keletkezett mű a szakralitás jegyeit viseli magán. Ez természetes módon visszatükröződik az albumból is, hiszen Gyergyóalfaluban a hit mondhatni mindenben jelen van. Hogyne lenne akkor egy olyan összeállításban, amely az összetartozás jegyében tekint vissza az eltelt évtizedekre, évszázadokra, és vall képi metaforákban a máról?!”