2020. november 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Adél csendje, szépséglátásból született szabadságtudata a legködösebb időkben sem fakul. Tavaly, a hosszú, őszi séták utolsó évében tobozokat gyűjtött és kötött koszorúba, közben az ,,arany” évszak egyéb kincseiről – például a szalmavirágokról – sem feledkezett meg, velük díszítgette értő gonddal különleges kompozícióit. A négy fal közé szorult új esztendő új inspirációt hozott. Ujjai között tenyérnyi dobozok, karcsú, gömbölyded és „kocka hasú” üvegek öltik magukra azt a harmóniát, amit maszkok mögé rejtett, egyre szürkülő világunkban sokszor hihetetlenül távolinak érzünk. 

Amikor barátnőm új szenvedélyéről mesélt, egy szóval sem említette a járványhelyzetet, illetve azt, hogy az otthon töltött hónapok súgták volna meg neki, hogyan lehet teremtő szenvedéllyel megszelídíteni a kiszámíthatatlanul változó, és egyre összébb szűkülő valóságot. Számomra mégis egyértelmű volt, hogy az, amit ő létrehoz, éppen az elszíntelenedő napoknak mond ellent. Életről, régi arcokról és az örökké fiatal természetről tanít, mindarról, ami valaha fontos volt, és tulajdonképpen mindig is az marad.

– A tobozok után hogyan jöttek ,,képbe” a dobozok, üvegek? – kérdeztem beszélgetésünk elején. 

– Felfigyeltem arra, hogy mennyire divatossá váltak a szappanvirágok. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a dobozt, amibe az ilyen ajándékokat csomagolják, szalvétatechnikával díszíteném. Kislánykoromban képeslap- és szalvétagyűjteményem is volt, így talán egy régi nosztalgiának is teret engedtem az új hobbimmal. Kisebb ékszerdobozokat is díszítgettem ebben az időszakban, és mindig arra törekedtem, hogy egyedit alkossak. Eladásra is dolgoztam, barátoknak, ismerősöknek pedig ajándékba készítettem díszdobozokat. Ha ismertem a ,,címzettet”, igyekeztem a személyiségének megfelelő szín- és formavilágot választani. A díszdobozok után jött el az üvegek ideje. Kezdetben szintén kizárólag a szalvétatechnikát alkalmaztam, később saját kezűleg ,,egyediesítettem” az üvegeket, akvarellel festettem rájuk a mintát, illetve agyagot is használtam a háromdimenziós motívumok készítéséhez. Jó pár ötletet az internetről gyűjtöttem, de saját ,,találmányaim” is vannak. Több üvegnél a vintage stílusra helyezem a hangsúlyt, szívesen antikolok is. A nagyfiam szerint egyes üvegek ,,olyan egyiptomi” hatást keltenek, más munkáimon hippis színvilágot fedez fel vagy romantikus, meghitt, ,,békeidős” hangulatot érzékel a szemlélő. Italos-, üdítős- és befőttesüvegekkel is dolgozom, a forma gyakran meghatározza a díszítés tematikáját. 

– Van egy bizonyos napszak, amikor szívesebben alkotsz, vagy ez teljesen rapszodikus?

– Leginkább hangulatfüggő, hogy mikor ülök le ,,üvegezni”, és mivel nem tömeggyártásról van szó, a munka időtartama is változó. Van amikor pár óra alatt elkészülök egy-egy üveggel, de az is előfordul, hogy egyik nap nekifogok, éjfélig dolgozom, és másnap reggel folytatom. Kellemes, a lelkemnek éppen kívánatos zene segíti rendszerint az inspirációt.

– Milyen szerepet tölthetnek be egy lakásban ezek az üvegek? 

– A boros-, pálinkásüvegekben ital tárolható, de egyszerű dísztárgyként is elképzelhetők. A befőttesüvegek szívesen változnak mécsessé, a díszítésükkel egészen különleges fényhatást lehet elérni. De vannak olyan üvegek, amelyek virágtartóként is megállják a helyüket.

– Kialakult egy konkrét célközönséged?

– Elsősorban az olyan igényesebb vásárlóknak készülnek a díszüvegek, akiknek az otthonában az ilyen kézműves tárgyaknak megvan a helyük. Azok, akik szeretik a szépet, tudják értékelni az ilyen munkákat.

– Hogyan tudod értékesíteni az alkotásaidat?

– Létrehoztam egy Facebook-csoportot Adél. Art & Hobby néven, ott népszerűsítem a termékeket. Emellett egy marosvásárhelyi ajándékboltba is adtam be belőlük. Az üvegek alján logóként feltüntettem a becenevem, amit eddig csak a legközelebbi barátaim ismertek. Az ,,Adus” szó árulja el, hogy ezek az én alkotásaim.

– Gondolkozol-e valami újdonságon a kézműveskedést illetően?

– Különböző, rövid idézetekkel, életbölcsességekkel szeretném az elkövetkezőkben díszíteni az üvegeimet. Így még személyesebbé válhatnak, és még többet mondhatnak, taníthatnak annak, aki az otthonába fogadja őket.