Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Mindig örömre ad okot egy méltatlanul elfeledett alkotó életművének »feltámasztása«, annak a köztudatba való ismételt beemelése” – írtuk a tavaly november 28-án megjelent, A hazatérő tárlat című cikkünkben, amelyben arról tájékozattuk a közvéleményt, hogy megnyílt Pittner Olivér hiánypótló, retrospektív kiállítása a Maros Megyei Múzeum Kultúrpalota-beli kiállítóterében.
Pittner Olivér (Lupény, 1911–1971, Marosvásárhely) ahhoz a nagybányai nemzedékhez tartozott, amely a két világháború közötti időszakban megújította a művésztelep szellemiségét. 1930-ban iratkozott be a nagybányai festőiskolába, ahol hamar a baloldali eszméket terjesztő fiatalok csoportjához csatlakozott. Politizálásuk miatt 1931-ben kizárták őket a festőiskolából. E lázadó fiatalok nemcsak egy igazságosabb társadalomért küzdöttek, hanem egy korszerű művészet kialakítását is szorgalmazták. Mondanivalójukat és a művészeti stílus szintézisét eleinte az erőteljes színhasználatban, a racionális-konstruktív szerkesztésben és a kubista hagyományokban találták meg. A csoport hamar szétszóródott, Pittner kontúros, kubisztikus stílusát pedig lassanként felváltották a puhább, festőibb pasztellképek. 1941 körül Pittner felhagyott a festészettel, s csak jó egy évtized múltával kezdett hozzá ismét. Közben a marosvásárhelyi Székely Színház és a nagyváradi színház gazdasági vezetője volt, majd eltávolítása és a pártból való kizárása miatt különböző vállalatoknál dekoratőrként dolgozott. Az 1945 utáni társadalmi-politikai rendből kiábrándult, a kötelező szocialista realizmust elutasító Pittnert az újrakezdésben az 1960-as években Marosvásárhelyen letelepedett fiatalok, elsősorban Balázs Imre és Nagy Pál barátsága és biztatása segítette. Segesváron, Nagyszebenben készült, a kubizmushoz visszanyúló városképei szigorú, szinte geometrikus rendben sorakozó utcarészleteket ábrázolnak, a gyergyói vidékek redukált, hullámzó felületei viszont Barcsay Jenő tájképeivel mutatnak rokonságot. Az évtized közepén kezdte el kiszáradt fákat, összefonódó, kusza gyökereket ábrázoló, jelképszerű, máskor szürreális hatású sorozatát, amelyekből néhányat évente a tartományi, illetve a megyei képzőművészeti tárlatokon adott közre, majd 1970-ben a vásárhelyi művészek társaságában a bukaresti Dalles teremben is bemutatkozott. Pittner Marosvásárhelyen telepedett le, itt kezdett újra festeni, és korán bekövetkezett haláláig itt élte második alkotói korszakát. A 23 helyről kölcsönzött, németországi, magyarországi, romániai köz- és magángyűjteményekből érkező 70 olajkép, pasztell és grafika mellett a Pittner-hagyatékból származó leveleket, dokumentumokat, archív családi képeket is láthatta a közönség a tárlaton, amelynek kurátora Szücs György művészettörténész (a budapesti Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese), társkurátora a kiállítás ötletgazdája, dr. Salat Csaba műgyűjtő (Marosvásárhely), koordinátora pedig Oniga Erika művészettörténész (Maros Megyei Múzeum) volt.
E kiállítás ünnepélyes zárására került sor április 28-án, múlt hét péntekének délutánján. A Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztálya szervezésében ekkor kurátori tárlatvezetéssel és a tárlat frissen elkészült, magyar nyelvű katalógusának bemutatójával zárult a kiállítás. A tárlatvezetésen Oniga Erika üdvözölte a szépszámú közönséget, és elmondta, tavaly november végétől a kiállítást körülbelül 5000 látogató tekintette meg. A tárlaton 61 Pittner-munka volt látható, amelyet 9 analógiával egészítettek ki, melyeket Pittner kortársai készítettek.
– Az elmúlt hónapokban több rendezvényt is szerveztünk e kiállítás kapcsán, decemberben dr. Salat Csaba tárlatvezetésével indult ez a sorozat, januárban, februárban Cora Fodor kolleganőmmel románul, illetve magyarul tartottunk tárlatvezetéseket, márciusban megszerveztük a műgyűjtők estélyét, április végén, a kiállítás záróakkordjaként pedig e nagyobb szabású rendezvényre készültünk – mondta Oniga Erika, majd Szücs György ismertette Pittner Olivér életútját és mutatta be igen érdekes tárlatvezetésén keresztül, teremről teremre járva a kiállítást.
A tárlatvezetést a Kultúrpalota kistermében a Pittner Olivér munkáit tartalmazó, A tájtól a gyökerekig című katalógus bemutatója követte, amelynek keretében Oniga Erikával és Szücs Györggyel Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész beszélgetett. A beszélgetésen számos új információ is elhangzott Pittnerről és marosvásárhelyi korszakáról (Vécsi Nagy Zoltán édesapja, Nagy Pál festőművész Pittner kortársa és barátja volt), majd az albumról, annak elkészüléséről beszélt Oniga Erika. Elárulta: a katalógussal kapcsolatos munkafolyamat már tavaly tavasszal elkezdődött, a tárlatszervezés miatti teendők sokasága miatt került sor csak most a bemutatóra.
Az igencsak nívós, nagyon szép kötésű katalógusban Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója közöl köszöntőt, ezt követi Szücs György Életpálya töréssel: a Pittner-képlet című tanulmánya, majd Murádin Jenő művészettörténész, a tárlat társszervezője három írását olvashatjuk. Ezeket Szücs Györgynek a Balázs Imrével készített, Pittnerrel kapcsolatos interjúja követi, majd a művész életrajza, az ismert helyen lévő műalkotások reprodukciói és az ismeretlen helyen lappangó, csak egykori fényképekről ismert alkotásainak sorozata (figyelemfelkeltés céljából is – kérik, jelentkezzenek azok, akiknek a tulajdonában vannak), illetve a műalkotások jegyzéke és a bibliográfia található meg a közel 160 oldalas, Oniga Erika és Szücs György által szerkesztett, a dr. Salat Csaba által felkutatott forrásokból összeállított album lapjain, amelynek kiadását a Maros Megyei Tanács támogatta.
Amint azt a résztvevők a katalógus bemutatóján és a tárlat zárásán kihangsúlyozták, az elmúlt évtizedek alatt szinte elfeledett és nemrég újra felfedezett Pittner Olivér munkái a marosvásárhelyi kiállítás előtt így, együtt még nem voltak soha láthatók. És ezentúl nem is lesznek többé: az intézményektől és műgyűjtőktől kölcsönzött anyagú tárlat képeit visszaszállítják azok tulajdonosainak, a Pittner-retrospektív többé nem látogatható. Kár érte, gyönyörű tárlatot láthattunk. Gyűjteményként azonban a munkák ezentúl is jelen lesznek a frissen kiadott magyar nyelvű és a készülő román nyelvű album lapjain. Amelyet már csak ezért is érdemes megvásárolni.