Tüntetéssel kezdődött az 1989-es rendszerváltás. A közel harminc évvel ezelőtti kommunistellenes forradalom szikrája Temesváron pattant ki december 15-én, majd átfogta az egész országot.
Tüntetéssel kezdődött az 1989-es rendszerváltás. A közel harminc évvel ezelőtti kommunistellenes forradalom szikrája Temesváron pattant ki december 15-én, majd átfogta az egész országot. A december 21-i nagygyűlés, amelyet a diktátor népszerűsítésére hívtak össze, az akkori hatalom meglepetésére váratlanul a fennálló diktatúra elleni tüntetéssé változott. Majd gyors egymásutánban következtek az események: karácsony napján kivégezték a diktátor házaspárt, megalakult a Nemzeti Megmentési Front, és átvette a teljes államhatalmat.
A véres rendszerváltás utáni időszak sem volt zökkenőmentes: ki ne emlékeznék még az Egyetem térre, az úgynevezett „golániádára”, a sorozatos bányászjárásokra, majd az évek, és most már évtizedek tüntetéseire.
Úgy tűnik, Romániában szeretnek tüntetni az emberek. Mindegy, hogy miért vagy mi ellen. A közel három évtizedes „demokrácia” alatt utcára vonultak a mindenkori kormányok ellen, és volt rá eset, hogy sikerült is megbuktatniuk az éppen regnáló kabinetet. De az évek során tüntettek már a kötelező védőoltás ellen, az egészségügy reformja ellen, egy-egy államfő ellen és mellett, és már az is megtörtént, hogy maga az államfő ment ki az utcára és „lelkesítette” a parlament „penális” vezetői ellen tüntetőket... És mindenekfölött és előtt – állítólag – a korrupció ellen.
Az aktuális szociálliberális kormány ellen megalakulása óta folyamatosan tüntetnek kisebb-nagyobb csoportok. Ők is a kormányt szeretnék megbuktatni, és megakadályozni törvények elfogadását, még akkor is, ha a tiltakozás tárgyát képező jogszabály az ő javukat is szolgálja. Ilyen például az igazságügy reformját célzó törvénycsomag, amely ellen e sorok írása közben is tiltakozik az ellenzék, anélkül persze, hogy pontosan megfogalmazná, milyen cikkelyek sodorják veszélybe a demokráciát, hiszen ezzel a szlogennel szítják a kedélyeket, anélkül, hogy megoldást ajánlanának a kritizált problémák kiigazítására.
A minap az RMDSZ Jogállamot akarunk, nem ügyészállamot! címmel állásfoglalást tett közzé, amelyben megmagyarázzák, miért szavazták meg a képviselőházban a bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvény módosítását. „Nem akarunk ügyészállamot, a jogállamban hiszünk, ennek erősítéséért szavaztuk meg a törvény módosítását. Minden állampolgár érdeke az, hogy megvalósuljon a hatalmi ágak valós szétválasztása. Szükség van erre a törvényre – ez a jogállam működésének egyik garanciája”, olvasható a közleményben, amelyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a módosítások nem akadályozzák a korrupcióellenes harcot, és mind a bírák, mind pedig az ügyészek esetében a politikai függetlenséget erősítik.
1989 decembere óta tüntetésről tüntetésre bukdácsol a társadalom. Az eredmény pedig minden, csak nem demokratikus jogállam. Pedig még Silviu Brucan, a nagy ideológus is azt állította politikai próféciáiban, hogy 20 év elég lesz a demokratikus átalakuláshoz.
