2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tűnt emlékek visszatérnek

A megújulás nem életkorfüggő. Nem is csodálkozom, amikor a festő egyre-másra teszi elém különleges hangulatú és technikájú grafikáit, drámai hangvételű tusrajzait, finoman nagyvonalú, sejtelmes akvarelljeit.

A megújulás nem életkorfüggő. Nem is csodálkozom, amikor a festő egyre-másra teszi elém különleges hangulatú és technikájú grafikáit, drámai hangvételű tusrajzait, finoman nagyvonalú, sejtelmes akvarelljeit. Tíz kép, húsz, huszonöt… Üvegezve, berámázva, a tükröződés miatt a fotózást így szinte lehetetlenné téve, de kiállításra készen, ahogy a művész látni szereti újonnan született alkotásait. Azért sem okoz különösebb meglepetést, mert régóta hallom tőle: egyre erőteljesebben térnek vissza gyermek- és zsenge ifjúkori emlékei, mind nyugtalanítóbban jelentkeznek azok az esztendők, amikor a háború és az abból torkolló vészkorszak keserítette meg sok-sok család életét. Az ilyesmi ihletni képes a művészembert, egy olyat annál inkább, aki mint Datu Victor, a nyolcadik X-et is úgy éri meg, hogy egy nap se tud meglenni alkotómunka nélkül. A belső nyugtalanság művészi kivetítési módja azonban már okot ad a meglepetésre, de az elismerésre is. A festő, aki korábban méretes, geometrikus, jelképes kompozícióival, majd oldottabb, bársonyos pasztelljeivel, de mindenképpen megkapó koloritjával vívta ki helyét régiónk piktúrájának élvonalában, most fekete-fehérre váltott, az ecsetet tollra cserélte fel és sajátos egyéni technikával teremti meg karakteres grafikai világát. Milliónyi girbe-görbe vonalacska kusza összevisszaságából, az ekképpen létrejövő furcsán szálkás, karikás, töredékes háttér látszólagos káoszából egyszer csak kirajzolódik, kiemelkedik a téma, a figura, a portré, a kéz, az önarckép, sok-sok egyéb látnivaló. Olyasmi lehet ez az egész, mint amikor az emlékezet elmosódottan, haloványan, alig sejthetőn feldob valamit lelki szemeink előtt, s az aztán mind jobban, élesebben körvonalazódva, végül úgy áll előttünk, akárha éppen akkor találkoznánk vele először vagy úgy, ahogyan abban a hajdanvolt valós pillanatban élményünkké vált. Talán a kéz is emlékezik meg a lélek is irányít, amikor a művész maga elé teszi a fehér lapot és hozzákezd a szaggatott vonalú, különös rajzoláshoz.

 A háborús évek mély nyomokat hagytak a festővé vált gyermekben hét évtizeddel ezelőtt, korán sokat kellett magára vállalnia a család terheiből, gondjaiból, aztán az új rendszer igazságtalanságai is rájuk nehezedtek. De a legnagyobb trauma mindenképpen az volt, hogy az édesapának katonaként nyoma veszett, családja, három gyermeke hiába várta a híreket felőle, a foglyokat hozó vonatokkal se érkezett, eltűnt, máig se tudtak a nyomára bukkanni. A helyzetből fakadó hiányérzet, az elfojtott gyász, a bizonytalanság, a szüntelen várakozás, a remény és reménytelenség és még megannyi összetett, mélyről feltörő érzés telíti ezeket a grafikákat és teszi egységessé a bizonyára tovább gazdagodó sorozatot. A halálba torkolló katonasors, a szenvedést, az egyéni, családi, közösségi tragédiákat okozó háború jelképgazdagon elevenedik meg e mély humanizmussal, nagy lelki intenzitással megalkotott képeken, melyek közül nemegy plasztikai jellegzetességekkel is felvértezett. Az akvarellek pedig visszafogott színeikkel, légies, álomszerűen valóságfölötti, mégis félreérthetetlen üzenetet hordozó látványvilágukkal szintén azt jelzik, hogy Datu Victor ezt az utat is kitaposhatná a továbbiakban. Szóval érik a művész egy újabb arcát felmutató tartalmas egyéni kiállítás, amelyről nem hiányozhatnak majd azok a rendkívüli önismeretre és őszinteségre valló önarcképek sem, amelyekből hatot mutatott a mostani műteremlátogatáson az ünnepelt. Mindenekelőtt drámaiságuk ragadja meg a nézőt. Az a valóság, amelyet emlékei által új keletű ciklusában felidézett, a múlt század negyvenes éveinek havadtői, erdőszentgyörgyi, Kis-Küküllő menti történései, melyek az akkori világégés egyetemes emberi tragédiáit is magukban hordozták, a művészre valószínűleg még érzékenyebben hat, így utólag is. Az önarcképek ezt is jól tükrözik. De a születésnap nem önemésztésre való. Kívánjunk Datu Viktornak jó egészséget, kimeríthetetlen alkotókedvet és még számos sikeres esztendőt az elkövetkezőkben.

 

 

 

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató