Tündérkert a Nyárádmentén

Ponyik, batul, selyemalma, cigányalma, illetve őshonos körte-, szilvafajták várják a nyarat Majláth Károly berekeresztúri kertjében. 

A nyugalmazott agrármérnök, Székelybere alpolgármestere a szülői ház mellett kialakított, közel 30 fajtának otthont adó gyümölcsösével Maros megyéből elsőként kapcsolódott be a Magyarországról indított Tündérkert mozgalomba, amelynek célja megmenteni a Kárpát-medencében kihalófélben levő régi magyar gyümölcsészeti hagyományt, és úgynevezett Tündérkertek kialakításával megőrizni és átadni a régi gyümölcsfajtákat a következő nemzedékeknek. A magyarországi mozgalomhoz 2013-ban csatlakozott az udvarhelyi Civitas Alapítvány, amelynek egyik munkatársa figyelt fel Majláth Ká-roly  munkájára. 

– Nyugdíjba vonulásom után szükségem volt valamilyen elfoglaltságra, így kezdődött az egész. A mezőn, a „vadban” szedtem az első csemetéket, amelyeket úgy oltottam be, sárral, ronggyal, ahogy annak idején apámtól és nagyapámtól láttam. Ezek a régi fajták, úgynevezett unokás fák sokkal ellenállóbbak, mint a mostaniak, a termésük héja is sokkal vastagabb, így nincs feltétlenül szükségük permetezésre. Újfajta szőlőt is ültettem, arra is megpróbáltam alkalmazni a biotermesztést, de kifagyott – mesélte a berekesztúri Tündérkert tulajdonosa, aki 60 árt ültetett be alma- és körtefával, 1 hektár 20 áron fekete ribizlit termeszt, emellett 130 oltott diófája is van. 1975-ben egyetemistaként Kolozsvárról hozott száz ribizlitövet, azokat három évvel ezelőtt kezdte el szaporítani. A dióültetvényét a Nyárádszeredában tanuló kertészmérnök szakos diákok is megtekintették. A Tündérkert programhoz egy éve csatlakozott, azóta szakmai találkozókon is részt vett, legutóbb a magyarországi Pórszombaton. Elképzelhető, hogy a jövőben bemutatókertet, illetve képzési központot alakít ki a gyümölcsösben. Ami a termés felhasználását illeti, egy minifeldolgozó létrehozásán gondolkozik, ahol almalevet és feketeribizli-szörpöt készítene. 

A  ribizlitövek hamarosan teremni is fognak, az alma-, körte-, szilvafák gyümölcsére még pár évig várni kell – tudtuk meg vendéglátónktól. Távozásunkkor a szülői ház mellett őrködő körtefára mutatott. Hatvan évvel ezelőtt is éppen ilyen volt, a hasadás is megvolt rajta – mondta, aztán, miközben kikísért, halkan megjegyezte: nekem itt van a világ közepe.