Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Érdekes összevetést tett a Hotnews.ro hírportál azzal kapcsolatban, hogy hány orvos vándorol ki évente Romániából, vagy készül külföldön munkát vállalni. Értesülései szerint tavaly 2173 romániai orvos igényelte a szaktárcától a külföldi munkavállalást lehetővé tevő szakmai igazolást, azaz az év napjaira lebontva mintegy négyóránkét egy. 2019-ben 3.015-en igényelték ezt a dokumentumot, vagyis az elmúlt két évben 5.188 kérést jegyeztek be a minisztériumnál. Ha a 2018-as adatokat nézzük, amikor az egészségügyben jelentősen megemelték a béreket, 2.312, az ezt megelőző évben 2.794 orvos igényelt szakmai igazolást. A benyújtott kérések tehát a kétezres szám körül mozognak, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az időközben megkétszereződött fizetések ellenére sem lankad az orvosok elvándorlási kedve. Nem biztos, hogy valóban el is hagyták az országot azok, akik kiváltották e dokumentumokat, hiszen az Orvosi Kamara által kibocsátott, tagságot igazoló iratok száma eltér a szaktárcánál regisztrált kérésekétől, például az elmúlt két évben csupán 1957 tagsági igazolást bocsátott ki a kamara.
Ha el is térnek a számok, mindenképpen elgondolkodtató, hogy a 2019-ben gyakorló 63.300 orvos közül háromezren a kivándorlás ötletét fontolgatják. Teszik ezt annak ellenére, hogy a jövedelmük jelentősen nőtt. Sorina Pintea korábbi szaktárcavezető stratégiája tehát, hogy a bérnövelések megállítják majd az orvos- (fogorvos-, gyógyszerész-) elvándorlást, megszünteti a hálapénzt, mondhatni kudarc. Egyik sem valósult meg. Külföldre települt orvosok elmondása szerint nem feltétlenül a jövedelem mértéke motiválja az egészségügyieket az itthon maradásra. Rendszerszintű a probléma. A rossz munkakörülmények, a szakmai megbecsülés hiánya, a szakmai előrehaladás akadályai, a mindent átszövő korrupció mind egy-egy ok, ami erre az elhatározásra juttatja őket. A kormányt viszont nem hatja meg mindez olyan értelemben, hogy rendszerszintű reformokat valósítson meg. Az állami és magán egészségügyi szektor továbbra is átjárható, a közbeszerzési rendszer továbbra is klientúrabarát, a magán egészségbiztosítási rendszer, az egészségügyi szolgáltatások befizetés szerinti csomagokba rendezése, igénybevétele még várat magára. Legalább két évtizede nem tudunk kilépni a sémából: a biztosítottak időnként az „elfogyott a keret” magyarázatot kapják, amikor igénybe vennék az egészségügyi alapellátást.
Szóval nem kell csodálkozni, ha az állami pénzből képzett orvosaink más országok betegeinek gyógyítását választják.