Fölöttébb érdekes módja ám, már csak elvi megközelítésből is a jogorvoslatnak, hogy a kárvallottaknak az állam kegyesen megengedi vagyonuk visszaigénylését. Ahelyett, hogy legalább azokban az esetekben, ahol a rablás dokumentummal bizonyíthatóan történt a diktatúra idején, önként adta volna vissza.
Örvendetes, ha a civil szféra időnként nagyító alá helyez bizonyos dolgokat, és jelentéseket tesz a politikai döntéshozók asztalára, illetve a nemzetközi fórumok elé is tárja azokat. Így mód adódhat rá, hogy a papíron szép, és a civilizált világban szalonképes törvényeknek a nálunk sokszor sajátosan balkáni alkalmazásában, a törvénytisztelő, de a magával szemben az államtól is tisztességet elvárható polgár mindennapi közérzetét javítható változások következzenek be.
Egy ilyen terület a múlt rendszerben államosítás címén, intézményes rablás útján elragadott közületi és magánvagyonok visszaszolgáltatása. A kisebbségi egyházi javak restitúciós folyamatáról készülő jelentés csakis lesújtó bizonyítványt állíthat ki a romániai állapotokról, hiszen egy magát demokratikusnak nevező országban az egykor egy tollvonással elrabolt vagyont két évtized alatt sem sikerült visszaadni a jogos tulajdonosoknak. Fölöttébb érdekes módja ám, már csak elvi megközelítésből is a jogorvoslatnak, hogy a kárvallottaknak az állam kegyesen megengedi vagyonuk visszaigénylését. Ahelyett, hogy legalább azokban az esetekben, ahol a rablás dokumentummal bizonyíthatóan történt a diktatúra idején, önként adta volna vissza. És kárpótolta volna a birtokhasználatban évtizedeken keresztül meggátolt károsultakat, épp úgy, ahogy egy mezei adófizetőt kárpótlás megfizetésére kötelez a törvény, ha az illető bűncselekmény útján valakinek kárt okozott. Ehelyett a gyakorlatban sokszor a csökött optikájú restitúciós törvények sem szavatolják a kárvallottak sérelmeinek orvoslását, ezzel a példával is bizonyítva, hogy egy gyakorlatban, és főleg mentalitásban lezajló rendszerváltás jóval fogasabb kérdés a demokrácia intézményrendszere, és az ettől az értékrendtől el nem térített államokban honos törvénykeret importjánál.
Ezért a dicséretes civil munka nyomán készülő jelentéstől se várjunk túl gyors változást a restitúciós törvények gyakorlati alkalmazásában. Legfeljebb, ha gyorsan megtanulunk olyan közszereplőket választani, akik nem rablómese-versenyben, hanem az adófizető elkötelezett és felelős szolgálatában licitálnak egymásra. És ennek nem csak a restitúciós folyamat felgyorsulásában vennénk hasznát.
