A marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött kéziratos másolat alapján joggal feltételezhetjük, hogy az első nyomtatásban is megjelent szakácskönyv szerzője (összeállítója, szerkesztője) a Vártemplom református lelkészének, Felfalusi Józsefnek felesége, Tófői Zsófia (Zsófi) volt.
III. A nyomdász
A marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött kéziratos másolat alapján joggal feltételezhetjük, hogy az első nyomtatásban is megjelent szakácskönyv szerzője (összeállítója, szerkesztője) a Vártemplom református lelkészének, Felfalusi Józsefnek felesége, Tófői Zsófia (Zsófi) volt. Nyitott maradt viszont egy hasonlóan izgalmas kérdés: ki és hol nyomtatta ki 1692-ben és 1693-ban Tófői Zsófia szakácskönyvét?
Tótfalusi Kis Miklós 1695-ben kiadott szakácskönyvének címlapján olvasható sorokból világosan kitűnik, hogy a könyv egy régebbi kiadás újranyomott, kibővített változata: „Mely most megbővítettvén; I. Több szükséges és hasznos étkek nemeinek készítésével; II. Liktáriumok s egyébb holmik csinálásáról egy jeles traktával.” Ugyanakkor a Tékában őrzött kézirat és a Tótfalusi által kiadott szakácskönyv bővítések nélküli része tökéletes egyezést mutat. Mindebből logikusan következne, hogy Tófői szakácskönyveinek legelső kiadásai is Tótfalusi nyomdájában készülhettek, és ez volt az a szakácskönyv, melyre a neves nyomdász is hivatkozik művének címlapján. Tótfalusi Kis Miklós igen jó viszonyban volt Tofeus (Tófői) Mihály református lelkésszel, későbbi püspökkel (Varga András, 2008), akinek biztató támogatása egész nyomdász pályafutásának, életpályája alakulásának meghatározó tényezője volt.
Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702) iskoláit Nagybányán és Nagyenyeden végezte, majd 1677-ben Fogarasra ment tanítónak. Itt Apafi Mihály udvarában került szoros kapcsolatba Tofeus Mihály udvari lelkésszel, református püspökkel. Jól ismerhette a püspök családját, az akkor tíz év körüli kis Zsófit is. Lelkésznek készülve tanulmányait külföldi egyetemeken akarta folytatni, habár – hatalmas tudása ellenére – igen gyenge szónok volt, és nem is igen szeretett beszélni. Barátja, Pápai-Páriz Ferenc próbálta is lebeszélni a papi pályáról. Életútjának alakulásában a döntő lökést Tofeus Mihállyal folytatott beszélgetései adták, aki a nyomdászmesterség külföldi kitanulására biztatta Tótfalusit. Ő tanácsolta, hogy nézzen körül a világhírű hollandiai nyomdákban, majd ha elsajátította a mesterséget, térjen haza az egyház erdélyi tipográfiáját irányítani. „Tofeus Mihály püspök ezzel intimálja (tanácsolja J. A.) vala nékem, hogy a Biblia nyomtatását, azaz annak correctioját és akörül való gondot felvállaljam, mert – úgymond – azzal több hasznot tehetek nemzetemnek, mint egész életemben való prédikátorságommal.” – írja Tótfalusi a Mentségben. (Több Tótfalusi-életrajzzal foglalkozó tanulmányban olvashatjuk azt a téves információt, mely szerint a Hollandiában (?) kiadandó Biblia felügyeletére küldte volna ki neves nyomdászunkat Tofeus.)
Miután Tofeus Mihály kitartó küzdelme után az egyház tulajdonába került Apafi Mihály konyhamesterének, Gilányi Gergelynek a hagyatéka, elhatározzák, hogy a pénz egy részét bibliakiadásra fordítják. A határozat szerint a bibliát Erdélyben kell kinyomtatni, külföldről hozatva a szükséges betűket és papírt. Mintául az I. Rákóczi György idejében 1645-ben, Amsterdamban kiadott Biblia szolgált volna, melyet minden változtatás nélkül azonos formában kellett volna újranyomatni, ahogy ez Apafi Mihály biztosító leveléből is kitűnik: „…az erdélyországi szent generalis Ecclesia pénzén betüket hozassunk, s papirosat ide bé országunkba és a Szent Bibliát magyar nyelvünkön in octavo majori (nagy nyolcadrét, J. A.) úgy nyomtattassuk ki, mint ez előtt Belgiumban (a mai Belgium akkoriban Hollandiához tartozott, így került a korabeli írásokban a holland Amszterdam Belgiumba!) kinyomtatták volt, semmi változást sehol benne nem szenvedvén, az egy nyomtatás miatt esett fogyatkozásokon kivül.” (Szamosújvár, 1681. augusztus 20.) A bibliakiadással Tofeus Mihályt bízzák meg, teljesen szabad kezet biztosítva neki a pénzalapok kezelésében. A határozat egyértelmű volt, de a kivitelezés igen nehéz helyzetbe hozta a püspököt. Az egyház pénzét nem tartotta magánál hanem kiadta kamatra. Először vissza kellett szerezni a kiadásra tervezett pénzt (2500 aranyat), majd ezt ki is kellett volna jutattni Hollandiába.
Eközben Hollandiában Tótfalusi Kis Miklós egyre ismertebb, sikeresebb nyomdásszá válik. 1680-ban még ő fizetett a Blaeu család nyomdájában a mesterség kitanulásáért, három év elteltével már a nyomda fizet a város legjobb betűmetszőjeként emlegetett tanítványnak. (Több életrajzíró hibás adata szerint Tótfalusi magától a nyomdaalapító Willem Blaeutól tanulta a mesterséget. Ennek viszont volt egy nagy akadálya. Tótfalusi Amszterdamba érkezésekor a neves nyomdász már 42 éve halott volt.) Mivel a bibliakiadásra szánt 2500 aranyat négy év alatt sem sikerül kijuttattni Erdélyből, megunva a várakozást, az egyre tekintélyesebb vagyonnal bíró Tótfalusi elhatározza a Bibliának saját amszterdami műhelyében, saját költségén való kiadását.
Johann Janson amszterdami nyomdász 1645-ben vállalkozott a Károlyi-féle Biblia kiadására. A szövegben sok hibát vétettek a magyarul nem tudó nyomdai alkalmazottak. Tótfalusi Kis Miklós nemcsak a nyomdahibákat javította ki, de összevetve az 1645-ös Bibliát a holland és német fordításokkal, pótolta a szövegkihagyásokat és korrigálta a fordítási hibákat is, hatalmas felzúdulást keltve az erdélyi protestáns körökben. Tofeus Mihály püspök próbálja a kedélyeket csillapítani: „…ha Tótfalusi jól munkálódott, melyet ha megtudnánk… és itéltetvén, ha jónak találtatnak, mi szükség van… az időt, költséget és munkát szaporítani.” – írja Teleki Mihálynak 1683-ban.
1689 őszén a kinyomtatott bibliáit és nyomdászfelszereléseinek egy részét kilenc hatalmas társzekérre rakva indult haza Erdélybe. Nemcsak a bibliakiadásra szánt pénz kivitele, de a bibliák hazahozatala is szinte lehetetlen feladatnak bizonyult a kor Európájában. Lengyelországban a díszes kötésük miatt Arany Bibliának nevezett köteteket nevük alapján ariánus (unitárius) bibliának vélték, és az egész szállítmányt elkobozták. Kalandos szabadulásuk után Tótfalusi Debrecenben próbálta értékesíteni könyvét, viszont az osztrákok által keményen megsarcolt „kálvinista Rómában” nem járt sikerrel. Idehaza felkeresi Teleki Mihályt, aki száz bibliát vásárol tőle. Kolozsváron telepszik le, saját nyomdát akar nyitni, de végül elfogadja a református egyház ajánlatát, elvállalva bérlőként a kolozsvári nyomda vezetését.
Ma már csak találgatni lehet, mi motiválta elsősorban Tótfalusi Kis Miklóst Tófői Zsófi (Toffei Sofia) szakácskönyvének a kinyomtatására. A Tofeus püspökkel és annak családjával való jó viszonya, vagy a saját nyomda indításához szükséges pénz előteremtése egy jól eladható, könnyen értékesíthető könyv kiadásával? Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Tófői Zsófia szükség esetén meg is tudta volna előlegezni a kiadási költségeket. Édesapjától, Tofeus Mihály püspöktől valóságos kis vagyont örökölt: Az
„ezüstmarhákon” és a birtokrészeken kívül ötszáz aranyat, kétszáz tallért és háromszáz forintot!
Tófői Zsófia recepteskönyve hatalmas könyvsikernek bizonyult. Még Tótfalusi életében négy (1692, 1693, 1695, 1698) kiadást is megért, majd a XVIII. században (a fennmaradt példányok alapján számolva) még legalább 12-szer adják ki újra!
Az első két kiadásból (1692, 1693) egyetlen példány sem maradt fenn. Az 1695-ös kiadásból két hiányos, az 1698-ból is mindössze egy példányt ismerünk! (Varga András, Magyar Könyvszemle, 20018/3) Ezen nincs mit csodálkozni. Egy szakácskönyv csak egy könyvtár polcán lelhet többszázados túlélést biztosító menedékre. Konyhai használatra került kevésbé szerencsés társaik – pár év szolgálat után – ronggyá olvasva, szakadozva végezték tűzhelyük lángjaiban.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
