Sok érdekesség történik a hazai politikában, de azért még itt sem túl gyakori, hogy valaki kénytelen legyen ellentmondani az előző napi nyilatkozatának, ahogyan az az energiaügyi miniszterrel esett meg a hét elején. Az általa vezetett területtel szakmai háttér szempontjából köszönőviszonyban sem levő, közigazgatási végzettségű tárcavezető hétfőn még hazugságot és spekulációt emlegetett a 10 lejes literenkénti benzinár kapcsán, kedden már beismerte, lehetséges, hogy addig az értékhatárig dráguljon az üzemanyag. Arról persze szót nem ejtett, hogy ez ellen hogy tudna érdemben fellépni.
A hétvégén kitört a háború a Perzsa-öbölben, és ettől, mint menetrendszerűen lenni szokott ilyenkor, elszabadultak az indulatok az olajpiacon. Szigorúan ellátási szempontból nálunk és a nyugati világ nagyobb részén ez nem kéne komoly gondot jelentsen. Az öbölbeli olaj elsősorban az ázsiai piacokra megy, szép hazánk például a tavaly mintegy 40 ezer tonna olajat importált a szaúdiaktól, ami a tízmillió tonna feletti éves behozatalunkhoz viszonyítva csak egy akkora olajfolt, amin megcsúszni is nehéz. A dolgok ott bonyolódnak, hogy az öbölbeli olaj, aminek a javarésze a most lezárt Hormuzi-szoroson szokott áthajózni, a világ kőolajforgalmának a negyedét teszi ki, és ha ez kiesik a piacról, akkor kitör a pánik, mert ekkora mennyiséget sehonnan nem lehet azonnal pótolni, még ha számos piaci szereplőnek tartalékai is vannak. Ez a pánik hajtja fel a világpiaci árat, és a tőzsdei spekulációnak is komoly szerepe van benne, mert ilyenkor a kockázatokat is beárazzák a piaci szereplők, viszont azt jelen pillanatban senki nem tudja pontosan, hogy a háború, illetve az említett szoros zárlata meddig fog tartani, és mekkora károk keletkeznek az olajmezők infrastruktúrájában. Olyan olajtételek árát verik fel másodpercek alatt, amivel a fogyasztó fizikailag hetekkel később találkozik a kútoszlopoknál, amikor a drágítást előidéző körülményeket esetleg már el is felejtették a hírekben. Nyerészkedni ilyen helyzetekben lehet a legjobban, és ez ellen a fogyasztó semmit nem tud tenni.
A kormánynak meg a fogalmatlanul összevissza nyilatkozó miniszterének azért lennének eszközei a fogyasztókat megvédeni, de láthatóan ez a legutolsó gondjuk, mindent rákennek a nemzetközi kontextusra, s azzal a probléma le van tudva. Az általunk a kútoszlopnál kifizetett üzemanyagár közel kétharmada adó és illeték, ezek közül az egyiket, például a jövedéki adót épp az idéntől emelték, literenként 3,06 lejre a benzin esetében. Azt jól tudjuk, hogy a kormánynak komoly rutinja van a gyors szabályalkotás területén, elvégre már a koronás pandémia megjelente óta sürgősségi rendeleti úton kormányozzák ezt a jobb sorsra érdemes országot. Szóval gyorsan kisüthetnék, hogy ha az olaj világpiaci ára meghalad egy kritikus szintet, akkor átmenetileg korlátozzák az adóterhet. De ez az eszük leghátsóbb fertályában sem fog megfordulni, hiszen minél magasabb a benzinár, annál többet söpör be az államkassza az üzemanyagra a jövedéki adón kívüli egyéb sarcokon keresztül meg a részben még az ő tulajdonában levő hazai olajtársaság nyereségén. De legalább olcsó vigaszként lehet szórakozni a miniszteren.
