Több tízezer diák fut neki az őszi érettségi vizsgálatoknak. A szám (a bukottak, eltanácsoltak, újrapróbálkozók) mindenképpen nagy, akárhonnan próbáljuk megemészteni.
Több tízezer diák fut neki az őszi érettségi vizsgálatoknak. A szám (a bukottak, eltanácsoltak, újrapróbálkozók) mindenképpen nagy, akárhonnan próbáljuk megemészteni. Azzal nyugtatgat bennünket a tanügyi főhatóság, hogy a helyzet javult a tavalyi kritikus tömeghez viszonyítva, ugyanis az 2012/13. iskolai évben még többen tolongtak az őszi maratoni futás résztvevői közül a vizsgabizottságok előtt. Arra nem emlékszem, hányan is mentek át és hány fiatalember számára ismét csak a bukás keserűségének megízlelése maradt, de tény, hogy az idei versenyzők között bizonyára akadnak a tavalyról hátrahagyottak is. Akik még nem látták be, hogy nem való nekik a középiskola, líceum, és sokkal boldogabbak lennének, ha valamelyik mesterségképző szakiskolában próbálkoztak volna már a felvételi korában.
Arra a szülő elég hamar rájön, ha kritikus szemmel nézi sokszem csemetéit, melyik való magasabb képzést követelő intézménybe, értelmiségi pályára, egyetemjárásra, melyik pedig egyéb, fölöttébb hasznos mesterségre, olyanra, amelynek művelői kihalnak lassan, de fontos lenne, hogy minden településen maradjon jó és megbízható mesterember, aki értsen a zárak javításához, a csizma vagy lábbelik megsarkalásához, aki átalakítson egy bő vagy szűk ruhát, aki megjavítson egy lerobbant mosógépet, hűtőszekrényt, számítógépet, rádiót vagy villanyt szereljen, kályhát rakjon, fessen-mázoljon, lerakjon járólapot, felfalazzon házoldalt, tetőt fedjen vagy csak egyszerűen megszervezze a munkát. Legyen kertész, tájépítő, tudjon könyvet kötni, sikeres kisboltot működtetni. És persze legyenek becsületes aranykezű gépkocsijavítók, hegedű- vagy teniszütő-húrozók, hangszerjavítók, zongorahangolók.
Nem biztos, hogy mindenképpen szükséges az érettségi. Az értelem a fontos. A szövegértés, a nyelvhasználat és -tudás. A józan észjárás. A kíváncsiság. A gondolkodás gyakorlata. Az alkotni akarás. Nem biztos – közhely –, hogy az érettségi diploma tulajdonosa saját személyében és tudásbagázsijával együtt garancia arra, hogy minden tudás és erény elsajátításának technikáját otthonosan használja, hogy nyitott a világra. A legtöbb magoló, szorgalmas ostoba itt és ekkor az érettségit követően bukik meg végérvényesen. Aki nem tud elszakadni az iskolától, nem képes azt meghaladni.
Van tehát a sok ezer próbatevő. Aki most sem megy át, legtöbbször nem próbálkozik újra, hanem megélhetés után néz. Nemcsak azért, mert a szülők nem tudják tovább tartani, hanem azért is, mert valahol munkát keresve, vállalva el lehet felejteni a kudarcot. Fel lehet fedezni a benne rejlő kisiparost, mesterembert, jó kalmárt. Vannak természetesen későn érők, akiken a diploma nem segít. Ők azok, akik többször nem próbálkoznak, túlkorosak, kijöttek a tanulási gyakorlatból, de legalább elismerik, hogy akkor és ott, kétezervalahányban bukásuk teljesen megérdemelt volt, hiszen úgy keltek fel az utolsó iskolai óra után, hogy nem tudták, mire képesek, mekkora tudás tulajdonosai, vagy tisztában voltak vele, a pótolandót soha nem tudnák befogni, befogadni. Ők majd másként viszonyulnak gyermekeik jövőjéhez.
És ebből a tanulószámból kerülnek ki a frusztráltak, azok, akik mindvégig úgy érzik majd, hogy velük nagy igazságtalanság történt, csakis azért, mert ők ezek vagy azok, számtalan iskolán kívüli okot hoznak fel, amelyből lehet, hogy néhány valós alappal bír, de elenyésző azok mellett, melyek önhibájukból eredeztethetők. Amelyek ott rejlenek abban a szülői és társadalmi csoportmagatartásban, amely nem a tanulást helyezi az értékek skáláján a legfontosabbak közé.
Meglehet, hogy másutt bukott hősünk kiváló és nagy, csodálnivaló lehetett volna, de mit tegyünk, ha a sors idevetett bennünket, olyan vidékre, ahol a felelősség áthárítása utolérhetetlen technikai magasságokba szökött, és a bukott diákok száma minden komoly vizsgánál jelentős marad, mindaddig, amíg fel nem ismeri a közösség, a család, az egyén a képességek és lehetőségek közötti szakadékot, az álom és valóság megfeleltetésének reális módját.
