Tizenéves szerző regénye

Czire Hanga Debóra és a Félutasok

A kamaszkor hullámvasútjára ültet fel Czire Hanga Debóra Félutasok című regénye. A 15 éves szerző Kolozsváron született, jelenleg Budapesten tanul. Az Exit Kiadó gondozásában megjelent könyvét pár hete Marosvásárhelyen is bemutatták. Ennek apropóján a Facebookon beszélgettünk.

– Hogy jött a regényírás ötlete?

– Kiskorom óta írok, ezért mindig is álmom volt egy könyv kiadása, de soha nem azzal a szándékkal írtam, hogy könyvet „csináljak” belőle. Előkerestem egy füzetet, amiből, nagy füzetgyűjtő lévén, volt egypár, és nekikezdtem. Mivel éppen vakáció volt, reggeltől estig csak írtam, alig álltam fel az asztaltól. Később mindenhova magammal vittem a füzetet, hogy a suliban is írhassak.

– Már kezdetben összeállt, vagy menet közben formálódott a cselekmény?

– Menet közben. Néha, ha eszembe jutott egy jó ötlet, amit később használni akartam, felírtam, de végül sokszor másként használtam fel, mint ahogy eredetileg terveztem. Az eredeti szöveg körülbelül egy hónap alatt készült el.

– Össze tudnád pár mondatban foglalni, hogy miről szól a regény?

– Egy olyan lányról, aki keresi önmagát, és igyekszik rájönni, mi miért van. A régi kapcsolatait néha nehezebb megtartania, mint ahogy azt elképzeli, és az életébe belépő emberek nagyobb hatással vannak rá, mint gondolta. Kulcsszavakban a tartalom: fiatalok mindennapjai, gondolatai, gondjai és legszebb pillanatai.

– A főszereplőt teljes mértékben magadról vagy több személyről formáztad?

– Félig-meddig magamról. Én mindig úgy gondoltam, hogy két személyiség lakozik bennem, az egyik pont olyan, mint Viki: extrovertált, mindenre nyitott, a másik épp az ellenkezője. 

– Van-e kedvenc részed a regényből, illetve a cselekményből?

– Több is. Az egyik a színdarab utáni jutalomkirándulás, de a könyv vége felé található leveleket is nagyon szeretem.

– A különféle élethelyzetek megjelenítésénél mindent saját tapasztalatból írtál, vagy volt, amikor egy barátnődtől vagy a tesódtól kértél tanácsot?

–  A legtöbb helyzet fikció, ha megegyezik az életemmel, az főként a tudatalattimnak köszönhető. Mivel még nem voltam igazán szerelmes, az erről szóló részeknél többször kértem a testvérem segítségét.

– Egy rólad készült cikkben azt olvastam, már készül a folytatás.

– Tényleg belevágtam. Pillanatnyilag nincs sok időm, de igyekszem minél többet foglalkozni vele. Egyelőre még nagyon kötődöm a könyv világához, és ha ez így is marad, remélem, a következő rész is piacra kerül.

– Van valamilyen rituáléja számodra az írásnak? Például megvan, hogy melyik napszakban írsz, és mennyi időt töltesz a születendő regénnyel?

– Ez nagyon változó. Amikor írok, azt szeretem, ha senki sem zavar. Leginkább esténként van időm, de ha napközben valami eszembe jut, azonnal leírom. Mostanában sokat utazom, és rájöttem, hogy ez különösen megihlet. Van, hogy órákon át írok, de az is előfordul, hogy csak pár percig. Ez a változó helyzetek miatt van.

– Mióta élsz Budapesten, és hogyan élted meg a változást? Tükröződik-e ez valamilyen módon a regényben?

– A nyolcadik osztályt már Budapesten kezdtem, most kilencedikes vagyok. Mivel változott a személyiségem – remélem, pozitív irányban –, a stílusom is változott. Ami a regényt illeti, igyekeztem kihagyni ezt a témát. Így éreztem jónak. A változást egyébként pozitívan éltem meg, és nem bántam meg a döntésem.

– Volt-e valamilyen eltérés abban, ahogy a könyvet a magyarországi, illetve az erdélyi közönség fogadta?

– Nem, bár nagyobb budapesti bemutatóra még nem került sor. Az ismerőseim mind ugyanúgy reagáltak: lelkesen, támogatóan, büszkén. A marosvásárhelyi rendezvény, akárcsak a kolozsvári, nagyon jól sikerült, rendkívül inspiráló az emberek lelkesedése. Mindkettő megszervezésében a szüleim nagy szerepet játszottak, ezért nagyon hálás vagyok.

– Milyen hobiid vannak még az íráson kívül?

– A zenélés, a sport – röplabdázom –, és szeretnék újra táncolni is. Újabban a sütés-főzést is megszerettem.

– Hogyan képzeled el magad felnőttként?

– Mindig másként. Legtöbbször olyannak látom a jövőbeli Hangát, aki imádja a munkáját, boldog családja van, de nem vesztette el a gyermeki énjét.

– Mi a legnagyobb kívánságod?

– Leginkább arra vágyom, hogy a szüleimmel és a testvéremmel felnőttként is ilyen jó legyen a kapcsolatunk. Meg arra, hogy elérjem a céljaimat, amelyek között ott van az utazás is.

– Kedvenc úti célod?

– Spanyolország az első, éppen idén kezdtem spanyolt tanulni. Angliába pedig szeretnék visszamenni. Eddig csak nyaralni voltam, de az az álmom, hogy részt vegyek egy ottani diákcsereprogramban.

– Felnőttként az írásban látod a jövőt?

– Nem fő szakmámként, ugyanis nem szeretném, hogy valaha is kényszerből írjak. De mindenképpen szeretném, hogy jelen legyen az életemben. 

– Aki kíváncsi a Félutasokra, hogyan juthat hozzá?

– Megvásárolható a marosvásárhelyi Gutenberg könyvesboltban, és a kiadó honlapjáról (www.exitkiado.ro) is meg lehet rendelni.