Tizenegyen Gödöllőről

Változatosságában, sokszínűségében is harmonikus, műfaji polifóniájában, stiláris sokféleségében is egységet sugalló, tartalmas kiállítással mutatkozott be Marosvásárhelyen a gödöllői Levendula Galéria.  

Vendégművészek a Bernády Házban (balról): Sz. Jánosi Erzsébet, Veress Enéh, Bányai Gizella, Bujdosó Ernő, Varga Melinda és Gál Lehel

Változatosságában, sokszínűségében is harmonikus, műfaji polifóniájában, stiláris sokféleségében is egységet sugalló, tartalmas kiállítással mutatkozott be Marosvásárhelyen a gödöllői Levendula Galéria. A tizenegy magyarországi képzőművész munkáit felvonultató tárlatot a Bernády Ház látja vendégül. Amint a március 25-i megnyitón elhangzott, távlatos együttműködés lehet a bemutatkozásból, a mostani rendezvény további kiállítások lehetőségét is felvillantja, a vendéggaléria köré tömörült festők, grafikusok, szobrászok szívesen jönnének kiállítani a következő években is városunkba. Régi, szép hagyományba gyökerezhet egy ilyen cserekapcsolat, az egykori híres gödöllői művésztelep alapító, felvirágoztató nagyjai, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Toroczkai Wigand Ede, Sidló Ferenc és társaik elévülhetetlen érdemeket szereztek Marosvásárhely szecessziós épületremekeinek a létrehozásában. Az Sz. Jánosi Erzsébet vezette galéria, amely Gödöllőn a Remsey utcában található – ez is sokatmondó név – a kortárs magyar művészet erdélyi népszerűsítésében is jelentős szerepet vállalhat. A csíkszeredaiakkal máris állandó cserekapcsolatban vannak a csíki Pál Aukciósház és Galéria révén. A tevékenységét hatéves fennállása óta folyamatosan bővíteni igyekvő Levendula Galéria egyik sajátossága a nyitottság, ezért is örülnek a vásárhelyi jelenlétnek. Másik dolog, ami a galériavezető szerint még ennél is fontosabb: a minőség. Azt szeretnék, hogy csakis igényes alkotásokat forgalmazzanak, népszerűsítsenek. Ezt a szándékukat az április közepéig megtekinthető válogatott anyag is jól tükrözi.

Több nemzedék művészileg kiforrott, markáns egyéniségei társultak hozzájuk, munkásságuk egybecsendül az említett minőségi elvárásokkal. Bányai Gizella, Bujdosó Ernő, Gál Lehel, Varga Melinda és Veress Enéh személyesen is eljött Vásárhelyre, jelenlé-tükkel élményszerűbbé tették a megnyitót. A többiek – Fazakas-Koszta Tibor, Incze Mózes, Lőrincz Lehel, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Posztobányi Péter – ezúttal csak műveikkel adtak ízelítőt alkotói személyiségjegyeikből. Incze Mózes a tavalyi egyéni tárlatával már elkápráztatta a Bernády Ház közönségét, jó volt újra ráismerni míves festményei dús képzeletvilágára. A kiállítás különben mindabból felkínál valamit, ami a kortárs magyar képzőművészet modernebb vonulatát képviseli festészetben, grafikában, kisplasztikában. Ne konceptuális, netalán médiaművészeti törekvésekre gondoljunk, inkább azokra a napjainkra hangolódott művészi jelenségekre, amelyek a megújulás hagyományosabb formáihoz, módszereihez igazodva közvetítenek mai életérzéseket, hangulatokat, alakítanak ki koherens jelrendszert, fogalmaznak meg vizuálisan dekódolható üzenetet figuratív vagy nonfiguratív kivitelezésben. Némiképp megtévesztő lehet ez az általánosító megfogalmazás, hiszen ahány művész, annyiféle látványvilág tárul a nézők elé, és pillanatig sem merül fel, hogy megkérdőjelezhetnénk egyes alkotóműhelyek, alkotó személyek öntörvényűségét. Ugyanakkor olyan jó érzékkel, összehangoltan oldották meg a különböző festői univerzumok társítását, hogy eszünkbe sem jut az eklekticizmus, amely a sokféle kolorit, stílus, technika, kifejezési eszköz és módozat együttes hatására egyébként óhatatlanul zavaróvá válhatna. A korban előrehaladottabb, elismert mesterek, a középnemzedék kiválóságai és a már honi és külföldi vonatkozásban is bizonyosságnak tekinthető fiatalok művei egymással dialogizálva, egymást kiegészítve marasztalják a tárlatlátogatót.

Ezenkívül van még a kiállításnak egy önkéntelen, szerencsés hozadéka: nosztalgikus találkozásokat is lehetővé tett. A vendégművek szerzői közül többen a vásárhelyi képzőművészeti líceumból indultak e szép hivatás kiteljesítése felé. A korondi születésű Fazakas-Koszta Tibor, a szilágycsehi Gál Lehel, a baróti Incze Mózes és az uzoni Veress Enéh az anyaországba áttelepülve vált megbecsült képzőművésszé. A megnyitóra csak ketten tudtak eljönni, a felsorolásban már említett festő Gál Lehel és a szobrász Veress Enéh, de mindketten a hiányzók helyett is örömmel elevenítették fel középiskolás emlékeiket egykori osztálytársaikkal, tanáraikkal, akik közül jó néhányan szintén ott voltak a rendezvényen. Igaza volt a tárlat egyik résztvevőjének: akárha hazaérkezett volna a gödöllői csapat.