Tíz osztály diákjai kaptak kék szalagot

– Kötelességetek felvenni a versenyt a világgal, ne hagyjátok magatokat a közömbösség szürkeségébe elvegyülni! A kék szalag tárgyi szimbólumként emlékeztessen arra, hogy lezárultak a gyermekévek, felnőttetek, bízzatok benne, hogy képesek vagytok sikeresen élni! – hangzott el a végzős társaikat búcsúztató műsorvezető XI.-es diákok bevezető szövegében a marosvásárhelyi Református Kollégium, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és az annak keretében működő Római Katolikus Teológiai Líceum 2014–2018-as évfolyamának szalagavató ünnepségén. 

A több órán át tartó maratoni rendezvény pénteken délután a Nemzeti Színház szépen feldíszített nagytermében zajlott, ahol tíz osztály diákjainak, osztályfőnökeiknek és az igazgatóknak tűzték fel a jelképes kék szalagot, amelynek egyre gazdagodó jelentéséről szinte minden beszédben szó esett. A műsorvezető Kovács Hanna és Domokos Ferenc először a két iskola igazgatóját szólította a színpadra. 

– A szalagavató olyan ünnep, amikor lehetőségünk van kimondani, hogy igenis büszkék vagyunk rátok – szólt a végzős diákokhoz Mátéfi István, a Bolyai líceum igazgatója. Beszédében hangsúlyozta az iskola, a tanárok, a szülők szerepét abban, hogy tanulmányaik végéhez közeledve megismerhették önmagukat, vágyaikat, korlátaikat, tehetségüket, megtanulták, hogy honnan jöttek, és merre tartanak. Felelősségteljes gondolkodásra és cselekvésre biztatta őket, valamint arra, hogy merjenek nagyok lenni, nagyot gondolni, és valósítsák meg álmaikat itt, Marosvásárhelyen, fogyó magyar közösségünkben. 

Különleges évfolyamhoz szólt Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója. Olyan diákokat indít útnak a kollégium, akik a különböző iskolai rendezvények szervezésében (gólyabál, összerázó, szalagavató, iskolai versenyek), a kórusban, a színjátszó körben, az áhítatokon való tevékeny részvételükkel nélkülözhetetlen színekkel gazdagították az iskolát, amelyet az igazgató szivárványhoz hasonlított. A szalagot viselni megtiszteltetés, hiszen országosan elismert intézmény maturandus diákjaiként kapják, akik főszereplővé válva fontos döntéseket kell hozzanak abban a várakozásokkal teli jelképes tavaszban, amely a szalagavatással elkezdődött.

Az igazgatók után az iskolalelkészeké volt a szó. Márton Előd református lelkész a tálentumok kétezer éves példázatával arra biztatta a végzősöket, hogy ne ássák el, hanem ismerjék fel a Teremtőtől származó képességeiket, tehetségüket, amit azért kaptak, hogy éljenek vele, és teljesítsék ki a saját boldogulásuk és mások megsegítése érdekében. 

A nagykorúságot jelképező szalagot egyesek a kétségbeesés jelének tekintik – osztotta meg tapasztalatát Balla Imre római katolikus iskolalelkész, majd arra biztatta a fiatalokat, hogy a kétségbeesésből ne csináljanak fotelt, amelybe beleülnek. 

– Ne legyetek a kétségbeeséssel élő és annak mentén dolgozó felnőttek, legyetek a remény emberei, éljetek reményről reményre – amit jól tudnak a római katolikus gimnázium diákjai – hangsúlyozta. 

Az ünnepség a XI.-es, majd a XII.-es diákok köszöntőjével folytatódott. Jó volt hallgatni a szépen megfogalmazott, őszinte, érett, okos, józan, cselekvésre biztató szavakat, amelyek arról győzték meg a hallgatóságot, hogy jogos az iskolaigazgatók büszkesége. 

A szalagavatóval elkezdődik valami fontos, visszavonhatatlan, amire egyesek kitartó munkával készültek, hogy szép legyen – szólt maturandus kollégáihoz a refis Makkai Orsolya és társa, Vitos Áron. A „majd lesz valahogy” módon gondolkodóknak a minőségi munkát feladó ács példázatát idézték, aki silányul dolgozott, mert nem tudta, hogy a ház, amit épít, a sajátja lesz. Ez sokakkal megesik, akik majd rájönnek, hogy maguknak kell abban a házban lakni, amit ímmel-ámmal építettek, és ha újrakezdenék, akkor egészen másképpen dolgoznának. Azt kívánták a fölöttük járóknak, hogy érett, felnőtt gondolkodású építőmesterek legyenek, mert ahogy ma a munkához állnak, az szabja meg a holnapjukat. A kemény munkának eredménye lesz, ahogy a kemény henyélésnek is. „A boldogságot pedig csak az bírja el, aki elosztja. „A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…” – kötötte társai lelkére a Hamvas Bélától vett idézettel.

A bolyais Tőkés Anna Erzsébet azt kívánta a fölötte járóknak, hogy őrizzék meg lelkükben a múlt században született és nevelkedett boldog, fantáziadús gyermeket. Találják meg a szépet abban, amivel foglalkoznak, legyenek talpraesettek az élet kihívásaival szemben, és ne feledjék, hogy a kitartás, megfontoltság, hűség és jólelkűség jutalmául a derék királyfihoz hasonlóan megkapják az áhított birodalmat. Ehhez az úthoz kívánt szerencsét és optimizmust. 

Miután 12 évig tankönyvekből tanultak és tanáraik magyarázatát hallgatták, talán kissé nagy elvárás, hogy egyszerre felnőtté váljanak. „Hol van ehhez a tankönyv, hol vannak a definíciók, és hol lehet kísérletezni? – tette fel a kérdést a XII.-es diákok nevében Portik Kriszta tanáraik biztatása kapcsán. Majd kifejtette, hogy bizonytalanságuk a kilencedik osztályból ered, amikor házi feladatként az élet értelmét kellett megfogalmazni, és ez a feladat időszerű marad felnőttéletükben is – tette hozzá. A kék szalag a lehetőségeket jelképezi, de nem fedezet, mert az élet színpadán nem fogják egyenlő adagokban osztogatni a sikert. Bevallotta, hogy a gyakran elhangzó kérdésre, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”, nem tudja a választ, azt viszont igen, hogy az ember milyenségét az adja meg, ahogy a körülötte levő embe-rekhez viszonyul, és amit adni tud magából a világnak, hogy jobbá tegye. 

Tanáraiknak és a szalagavatót szervező XI.-es társaiknak mondott köszönetet Szombat Beáta Anetta, arra biztatva őket, hogy fedezzék fel bátran személyes merőlegeseiket ott, ahol vannak, és ahol megtapasztalják a vízszintes gondolkodás minden tragikumát. Maradjanak meg szilárdan a hitben, maradjanak szerénynek a vágyakban, jóindulatúak a sikerben és rugalmasak a kudarcban, ami éppúgy a javukat szolgálja, mint a siker csodálatos pillanatai. Példaértékű magatartásukkal pedig növeljék az iskola hírnevét, ahol volt lehetőség a felfele ívelőt, a merőlegest is megtapasztalni, erősödni és gazdagodni is egyben. 

A beszédek után a jelenlegi és volt igazgatókat és aligazgatókat (Mátéfi István, Benedek Zsolt, Hajdú Zoltán, Molnár Zoltán, dr. Bálint István, Horváth Gabriella, dr. Tamási Zsolt) hívták a színpadra, hogy feltűzzék nekik a kék szalagot. Majd sorra mind a tíz osztály vezetői és diákjai a választott zeneszám mellett vonultak a színpadra, ahol az osztályfőnököknek az igazgatók, a diákoknak pedig, akiknek a neve elhangzásakor a vetítővásznon a fényképe is megjelent, az osztályt vezető tanár tűzte fel a szalagot. Színpadra vonult a XII. alfa társadalomtudomány – intenzív angol (osztályfőnök István Gizella), a XII. F társadalomtudomány – intenzív angol (Bondoroi Robert ), a XII. A természettudomány – intenzív angol (dr. Borsos Szabolcs, Szász Ágota-Judit), a XII. B természettudomány – intenzív angol (Horváth Éva), a XII. beta református teológiai osztály (dr. Szilágyi Judit-Mária, Lazsádi László), a XII. római katolikus teológiai osztály (Székely Szilárd, Haller Béla), a XII. G matematika-informatika – intenzív informatika (Nagy Judit, Jakab Irma Tünde), a XII. E matematika-informatika – intenzív angol (Balázs-Oldal Katalin), a XII. H természettudomány (Fekete Erzsébet-Noémi), valamint a XII. D társadalomtudomány – intenzív német/olasz (Benedek Tímea) osztály.

A prózai, verses, zenés osztálybemutatókat XI.-es diákok mondták, szavalták vagy énekelték az elmúlt évek értékes és érdekes élményeiről, a közösségekre jellemző hangulatról, minden osztály egy-egy kisfilmet mutatott be. A képkockák nem az eredményekről szóltak, bár ezekben sem szűkölködik a végzős évfolyam. A tanórákról, tanárokról készített villanások mellett elsősorban a szünetekről, kirándulásokról, sportrendezvényekről, az egymással töltött idő humoros perceiről számoltak be. A legnagyobb sikert a jobbára fiúkból álló XII. G matematika-informatika – intenzív informatika osztály filmje aratta, amit vastapssal értékelt a közönség. 

Az osztályok bemutatását változatos műsor színesítette. A szalagavatókon hagyományossá vált bécsi keringőt végzős társaik tiszteletére tíz pár XI.-es diák mutatta be. A koreográfia összeállítása és a tánc betanítása Fodor Norbert Csanád és Vaszi Réka munkáját dicsérte. Fellépett a 25 IX–XII.-es diákból álló Bolyai zenekör, amelyet a XI.-es Bányai Orsolya vezet, szakmai irányítójuk László József tanár, és sikeresen szerepelt az iskola néptánccsoportja. A műsorvezetők többször is köszönetet mondtak a támogatóknak, majd befejezésképpen a felnőttek világába jelképesen beavatottak a zenekörösökkel együtt énekelték el Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című versét László József tanár megzenésítésében és irányításával: „tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell”.