Tíz éve járják a Só útját

Szombaton tartották a Só útja évadnyitó programját: a rossz idő ellenére is százak tették meg a Székelybő és Jobbágyfalva közötti tizenkét kilométeres távot.

Az időjárás-előrejelzés ellenére is kétszázötvenen utaztak Marosvásárhelyről és a megye más településeiről Székelybőbe, ahonnan gyalog tették meg a Jobbágyfalváig tartó útszakaszt, és csodamód egész útjukon elkerülte őket az eső. Egyesek fáradtabban, mások tele energiával érkeztek meg a célponthoz, a helyi kultúrotthonhoz, ahol finom ebéd várta őket. A szervezők visszaemlékeztek az elmúlt tíz évre, majd oklevelekkel mondtak köszönetet mindazoknak, akik segítették őket az évek során: a Fókusz Öko Központnak, a Tündér Ilona vendégháznak és a Szász család tagjainak, a Székelybőért Egyesületnek, a Maros megyei hegyimentőknek, az Erdélyi Kárpát Egyesületnek, Kerekes Péter Pálnak és Ibolyának, valamint az évenkénti finom étkeztetésért az Anyósok és apósok, a Komák és kománék csapatainak, a jobbágyfalvi férfi- és a nyárádszeredai női kórusoknak, de nem feledkeztek meg a program kezdeti felkarolójáról, Lokodi Edit Emőke volt megyei tanácselnökről sem. Az idei megnyitón a vásárhelyi Tudor Vladimirescu iskola, a Református Kollégium, a művészeti és tanítóképző szaklíceumok, a koronkai, a nyárádgálfalvi és a csíkfalvi általános iskolák tanulói vállalkoztak az útra, amit a szervezők meg is köszöntek nekik, szüleiknek és pedagógusaiknak is. A délutáni program környezetvédelmi játékokkal és a Só útja jövőjéről szóló beszélgetéssel zárult.

 

Mindenki sikere lehet

Dr. Hajdu Zoltán, a FÖK elnöke, az első Maros megyei zöld út, a Só útja megteremtője elmondta: gyermekkorában megragadta a fantáziáját az Óriások útja, Tündér Ilona útja, az egykori római út legendája. Amikor Erdélyben is elindult a zöld út mozgalom, akkor gondolt arra, hogy ez lenne az egyik legmegfelelőbb út, hisz egy nagyvárost köt össze egy kiemelt turisztikai területtel, Marosvásárhelyt a Sóvidékkel, továbbá gyönyörű területen megy át. Ez az ötlet tetté vált, és nagyon jó partnereket talált a Nyárádmentén: a Tündér Ilona vendégházat és a Szász családot, a Székelybőért Egyesületet, de sokan mások is hozzájárultak a kibontakozáshoz. Úgy gondolja, ez a vidék jelképes programja is, összeköti a várost és a vidéket, újjáépíti ezt az egykor létező szerves egységet. A városon megtermelt javak kiáramolhatnak vidékre, ahol az ember annak megtermelt javait élvezheti: egyrészt az egészséges táplálékot, másrészt a szellemi termékeket, az ökológiailag értékes tájat. 

Amikor tíz éve megszervezték az első évadnyitót, harminc-negyvenen vettek részt, ez az évek során több százas létszámra fejlődött, és most már nem is kell beszervezni a résztvevőket, mert ők keresik meg a szervezőket, ami jelzésértékű. Az elgurított hógolyó remélhetőleg növekedni fog, a Só útja a Nyárádmente mintaprogramja lehet, hiszen a zöld utak mindig jelentős turisztikai programok, amelyek mentén láncszerűen kapcsolódnak egymásba az értékek. A mai társadalomban sok egyéni eredményt lehet felmutatni, de szükség van a közösségi eredményekre is, ez a program pedig a nyárádmentiek, a Só útja mentiek közös sikere lehet – összegezte a tíz évet a program kezdeményezője, szervezője.

 

A vidék ünnepe

A jobbágyfalvi Szász Csaba Levente messzemenően támogatta a kezdeti ötletet, hogy egy turisztikai útvonalat jelöljenek ki és programokat szervezzenek rá, mert sok turista megismerheti ezt a vidéket is, és ez jó a Nyárádmentének, a falunak, a Tündér Ilona vendégháznak is. A kezdeti félszázas résztvevői szám hatszázasra is nőtt, és évente eljönnek a gyerekek ünnepelni, virágot szednek és jól érzik magukat, végigjárnak egy gyönyörű utat, ezért ezt a programot folytatni kell, és a következő tíz évben kell gondolkodni.

A székelybői származású Magyari István szerint a félreeső kis településüknek is jó, ha turisták keresik fel, akiknek megmutathatják értékeiket, s akiknek évente fánkot sütnek az asszonyok. Így volt ez szombaton is, amikor hajnalban hozzáláttak a munkához, hogy a délelőtti érkezéskor ezer fánkkal várhassák a túrázókat – mondta el a Vásárhelyen élő férfi.

A marosvásárhelyi Kerekes Ibolya nyolcadszor járta végig a hét végén az útszakaszt, lehetőleg minden évben eljön. Egyrészt úgy gondolja, hogy Marosvásárhelyt csak úgy lehet kibírni, ha az ember néha „elmenekül” a Nyárádmentére, másrészt ez az egyik legszebb fel nem fedezett túravonal, amely sok helyen egybeesik a Mária-úttal és egyéb kijelzett turistautakkal.