A jogállam védelme nevében felfüggesztették Törökországban a jogállamiságot. A demokratikus országok vezetői megint csapdába estek.
A jogállam védelme nevében felfüggesztették Törökországban a jogállamiságot. A demokratikus országok vezetői megint csapdába estek. Az általuk kiprovokált arab tavasz következtében is háborús övezetté vált zónából menekülő muzulmánok feltartóztatásában és az ISIS elleni harcban stratégiai fontosságú a jó kapcsolatok megőrzése e NATO-szövetségessel. Erdogan államfő az elmúlt időszakban többször is tesztelte az európai államok tűrőképességét. Gondoljunk csak a menekültek rászabadítására a görög szigetekre. Az sem számított neki, hogy közben több ezren a tengerbe vesznek, csak minél nagyobb támogatást és kedvezményeket csikarjon ki az Európai Uniótól. És a brüsszeli balgák már a csatlakozási feltételeken kezdtek dolgozni, elfeledkezve arról, hogy a török demokrácia köszönő viszonyban sincs az európaival. Egyébként ennek a sajátos államigazgatásnak, amely századokon át uralkodott a Kárpátokon túl is, a maradványai fedezhetők fel a honi korrupcióban, csúszópénzkultúrában. A rendkívüli állapot bevezetése után már
felszisszent az unió kül- és biztonsági képviselője, hogy a rendkívüli állapot idején is tiszteletben kell tartani a jogállamiságot. Ez politikai nonszensz. Hisz azért vezetik be a rendkívüli állapotot, hogy olyan eszközökhöz folyamodhassanak, amelyek egyébként jogellenesek, kezdve az állampolgárok alapvető szabadságjogaival. De egyben porhintésként legitimálja azt a tisztogatási folyamatot, amelyben nemcsak a hadsereget purifikálják, hanem az igazságszolgáltatást és az oktatást is. A gyanúsan amatőr módon megszervezett puccskísérlet alkalmat szolgáltat a közel egy évtizede különböző pozíciókban Törökország élén álló Erdogannak, hogy eltegye az útból ellenlábasait és a nem teljesen lojális politikai szereplőket. Öt nap alatt tízezer embert vettek őrizetbe vagy távolítottak el tisztségéből. Így semmi akadálya sem lesz a diktatórikus hatalomgyakorlásnak. De mivel Törökország politikai és katonai szerepe a térségben megkerülhetetlen, a nagyhatalmak az erősen tompított figyelmeztetéseken kívül egyébre nem szánják rá magukat, hisz nem érdekük rossz viszonyban lenni vele. Arról pedig, hogy valójában mi is történik a törököknél, egyre kevesebb híradás fog szólni, ugyanis a hatóságok korlátozták a sajtó működését. Már az első napokban 13 televízió- és 12 rádióállomás sugárzási engedélyét és közel ötven újságíró akkreditációját vonták vissza. Kérdéses, hogy az internetet és a közösségi médiát milyen mértékben tudják majd ellenőrizni.