Tisztelt politikusaink! Önökön múlik a bizalmunk
Tamási Áronnak nem csak egy publicisztikai kötete viseli ezt a címet, hanem 1933 májusától külön rovata volt a Brassói Lapokban Tiszta beszéd címmel, melyben fölvállalta a közügyek számon tartását, kisebbségi sorsban érlelődött meg benne az erdélyi magyar írástudó hivatástudata, ami minden időkben meghatározta tiszta csengésű szavainak erkölcsi súlyát.
Szeretem a tiszta beszédet, szeretem azokat, legyen éppen politikus is, aki rövid, világos, pontos és megfelelő hangsúllyal közli a mondanivalóját (sajnos ritka ez is, mint a fehér holló). Nem körülír, nem magyaráz fölöslegesen, hanem tömören fogalmaz, félreérthetetlenül, nem kell a javasasszonyhoz fordulni, hogy a magamfajta egyszerű ember is megértse. Tamási Áronnak nem csak egy publicisztikai kötete viseli ezt a címet, hanem 1933 májusától külön rovata volt a Brassói Lapokban Tiszta beszéd címmel, melyben fölvállalta a közügyek számon tartását, kisebbségi sorsban érlelődött meg benne az erdélyi magyar írástudó hivatástudata, ami minden időkben meghatározta tiszta csengésű szavainak erkölcsi súlyát. Nos, ha Tamási mint közíró vállalta a tiszta beszédet, akkor 24 és fél év „szabad ország szabad népe, azt tesz, amit szabad” helyett jogosan elvárjuk, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ, az MPP és az EMNP politikusai, ha nem is egy emberként, de az egészséges kompromisszumok határai között végre közös nevezőre jussanak, hogy minket, a Romániában, Erdélyben, a Partiumban, Székelyföldön kisebbségi sorsban élő magyarságot, székelységet érintő problémáinkban, gondjainkban egységesen képviseljenek. Hiába az érdekképviselet nagy ernyővel, ha oda mégsem fér be a jobb- és baloldal, liberális, konzervatív vagy szociáldemokrata. Itt csak a politikusainkon múlik, hogy ami mindnyájunk közös, megoldatlan ügye, az autonómia, még mindig tabutéma. Vajon nem vezethető vissza ez is a neptuni és esetleges más titkos megbeszélésekhez, paktumokhoz, amelyeknek aláírói tudtom szerint nem kaptak felhatalmazást az erdélyi magyarságtól, mert amit e titkos egyezmények takarnak, nagyon gyanúsak, és jó volna az aláíróit elszámoltatni, esetenként felelősségre vonni. Az RMDSZ többszöri halogatás után utóbb is ígérte, hogy közzéteszi újabb autonómiatervezetét, mert ugye nem értett egyet az EMNP nyilvános vitára bocsátott változatával, de azóta is hallgat és halogat (1993 óta van az RMDSZ programjában a Székelyföld autonómiája). Most ugye nem aktuális téma. De elfogadható magyarázat az RMDSZ újabb kormányzati szerepvállalása a PNL kilépése után az USD-kormánykoalícióban? Hát két lovat megülni egyszerre nem lehet. Nem fordult meg a politikusaink fejében, hogy ellenzéki politikusokként nagyobb erővel, nyomatékosabban képviselhetnék választóikat? Az egyéni ambícióik el kellene törpüljenek a közért tett vállalásaik mellett. Azon is csodálkozom, és már szóvá tettem, hogy a hazai tévécsatornákon annyi szennyet ránk mondanak, nem is ránk, hanem a politikusainkra, mert úgymond a nemzetféltőknek nincs semmi gondjuk a magyar kisebbséggel, mindeniküknek magyar barátaik is vannak, és ott fel is sorolnak „iuliufurokat és hajduvictorokat”. Hiányolom, hogy kormányon lévén ezekre a politikai „kabarékra” sosem hívnak meg magyar politikusokat, vagy csak elvétve, de az sem történik meg, hogy adásidő alatt valaki, aki minket képvisel, betelefonálna és tiltakozna a magyargyűlölet ellen. Szeretnék már egy olyan magyar politikusról hallani, aki tiltakozásként lemond a tárcájáról, parlamenti mandátumáról. Inkább a hallgatást választják, mert „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nekik nem, de akiket képviselnek, azoknak fájhat.
Mi, Maros megyei székelyek, magyarok, nemzetiségi arányaink miatt hátrányos helyzetben vagyunk a szomszédos két székely megye, Hargita és Kovászna mellett, mert ha mi megosztjuk szavazatainkat az RMDSZ, MPP és EMNP között, akkor veszve van a magyar képviselet. Ezért a mi érdekvédelmi szervezetünk képviselői ne csak a kampányban szedjék elő autonómiatörekvéseiket, mert azt a román nyelvű média úgy tálalja, olyan csaliként mutatja be, amelyet a magyar pártok csak kampánycéljaik eléréséért, a magyar szavazatok megszerzéséért folytatnak. Ebben valahol igazat is adok nekik.
Most kell ütni a vasat, miután az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadta a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló dokumentumot, amely a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját tartalmazza.
Az elkövetkező európai parlamenti ciklusban az erdélyi magyarok, székelyek képviselői azért fognak lobbizni, hogy az európai őshonos kisebbségeket megillető jogok haszonélvezőivé válhassunk mi is, hogy elismerjék ne csak egyéni, hanem közösségi jogainkat is, hogy autonómiaigényünk 96 év ígéret után végül beteljesedjék, és életünk alkonyán felemelt fejjel távozzunk végső nyughelyünkre, mert tiszta a lelkiismeretünk, hogy a hátramaradó nemzedékek is profitálhatnak az elődeik által nehezen kiharcolt jogokból. Ezzel a hittel „hazatérni” is kevésbé fájdalmas.
Szász Károly nyugdíjas, Marosvásárhely
