2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A népszerű középiskolai tanítóképzés megszüntetését tervezik

Úgy tűnik, hogy az egykor jól működő szakoktatás tönkretételéből és visszaépítésének nehézségeiből nem tanultak a közoktatás vezetői, ugyanis az elfogadásra váró tanügyi törvénytervezet alapján egy újabb szakterület átszervezésére készülnek. Ezúttal a közismerten jól működő és népszerű óvodapedagógus- és tanítóképző középiskolákat akarják megszüntetni, és európai uniós mintára (?) a hároméves egyetemi képzéssel helyettesíteni. 

Az illetékesek és az érintettek megcáfolhatatlan véleménye szerint a kettő együtt működik hatékonyan, és bocsát útra olyan pedagógusokat, akik az óvodákban, az alsó tagozatos osztályokban, vidéken vagy városon is elismerésnek örvendenek. Sőt, akik a tanítóképző középiskolákban érettségiztek, és a tanárképző egyetemet választották, jól kiforrott pedagógiai érzékkel könnyebben megtalálják a hangot a nagyobb diákokkal is. Felkészültségüket bizonyítja, hogy az oktatásügyben meghirdetett üres katedrák betöltésére kiírt versenyvizsgán a legmagasabb átlagot érik el. 

A bevezetés előtt álló új oktatásügyi törvénytervezetnek a tanítóképző középiskolák és országos főgimnáziumok átalakítására vonatkozó előírása ellen az ország 29 tanintézménye tiltakozott nyílt levélben, Galactól Máramaros-szigetig. A szakminisztériumhoz, Románia kormányához, a Parlamenthez és az Elnöki Hivatalhoz írt közleményükben utalnak arra, hogy a rendszerváltás után is léteztek próbálkozások a középiskolai tanítóképző osztályok megszüntetésére, de idővel kiderült, hogy téves elképzelés volt, és visszaállították a korábbi helyzetet. 

Viharos évtizedek 

Éveken át az óvodapedagógusok és tanítók felkészítése a pedagógiai líceumokban folyt öt év, majd 2002-től négy év során, későbben egy ideig posztliceális formában is. Az 1998-as tanügyi reform alapján a középiskolai képzést főiskolai szintűvé tették, és két éven át nem szerveztek felvételi vizsgát a pedagógiai líceumokba, de aztán a 2002/03-as tanévben újra beindították. Ma párhuzamos képzés működik középiskolai és egyetemi szinten. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának kihelyezett tagozatain hat helyszínen folyik magyar nyelvű tanító- és óvodapedagógus-képzés, amely 2005-től főiskolaiból egyetemi szintűvé vált. A végzősök az óvodások tanára, elemi osztályosok tanára hivatalos megnevezést kapják, a különböző tantárgyakat tanító pedagóguskollégáikkal egyenrangúvá válva. 2013-tól az időközben megalakult Pedagógiai és Alkalmazott Didaktikai Intézetben a magiszteri (mesteri) képzés is megkezdődött. A kutatás iránt érdeklődő végzetteknek a doktori (PhD) fokozat megszerzése is lehetővé vált – olvashatjuk többek között Demény Piroska nagyenyedi magyartanár, egyetemi oktató alapos helyzetelemző írásában (A tanítóképzés perspektívái).

Jó alapokra könnyebb építeni

A felsőbb szervekhez intézett nyílt levében a pedagógiai líceumok arra hivatkoznak, hogy a négy líceumi év során a képzős diákok alapos elméleti és gyakorlati ismeretekre tesznek szert a gyakori óralátogatások, próbatanítások és a módszertani felkészítés során, amit eredményeik is tükröznek. A végzősök pedig sikeresen folytatják tovább tanulmányaikat az egyetemi képzésben, ami azt bizonyítja, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Hét-évnyi tanulást nem lehet három évvel helyettesíteni. Ezért továbbra is fenntartják a kérésüket, hogy maradjanak meg a pedagógiai líceumok kisdedóvó és óvodai pedagógus, valamint alsó tagozatos tanító képesítést nyújtó osztályaik. Ahhoz pedig, hogy a szakosodásuknak megfelelő állást betöltsék, tegyék kötelezővé az egyetemi képzést is – olvasható a pedagógiai középiskolák nyílt levelében. 

– A tanítóképzőben a fiatal középiskolás diák olyan ismeretekre és képességekre tesz szert, amelyek a pedagógusi pályán egészen más alapokat jelentenek. Köztudott, hogy manapság ezen a pályán az egyetemi tanulmányokra is szükség van, a tanítóképzőnél jobb alap azonban nem létezik, amit a munkájuk is tükröz – nyilatkozta Antal Levente megyei főtanfelügyelő-helyettes. 

– Véleménye szerint miért kerülhetett be az új tanügyi törvénytervezetbe a középiskolai tanítóképzés felszámolása? – kérdeztem Szilágyi Andrástól, a Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium igazgatóhelyettesétől:

– A törvénytervezet készítői azzal magyarázták, hogy a jelenlegi felépítés nem felel meg az európai normáknak, mert az európai országokban ez a képzés az egyetemi oktatás hatáskörébe tartozik.

– Végül nálunk is azzal végződik, a középiskola pedig a megalapozást jelenti. 

– Így van, és az egyetemi képzés során a középiskolában tanultak elmélyítése folyik. Ha valaki informatikusnak készül, akkor nem nyelveket oktató, hanem informatika szakos líceumi osztályban végzi a középiskolát, és sorolhatnánk a többi példát is. Az alsó tagozatos pedagógusok esetében a két képzési forma kiegészíti egymást, és együtt sokkal hatékonyabb, mintha csak az egyetemen tanulná a hallgató. A felsőfokú képzésben sokkal inkább a magasabb szintű elméleti ismeretekre helyezik a hangsúlyt, és a mostani rendszerben nincs megfelelő apparátusuk a szükséges óraszámú gyakorlati oktatásra. A mi iskolánkban a kilencedik osztályosok száz órát látogatnak, tizedikben még többet, a tizenegyedik és tizenkettedik osztályban közel 150 órát tanítanak, vagy értékelik az órát tartó társuk tevékenységét. Így messzemenően több esélyük van a szakma alapos elsajátítására.

– Valamilyen válasz érkezett-e a beadványra? 

– A minisztérium válasza az volt, hogy nem szünteti meg a pedagógiai főgimnáziumokat, líceumokat. Ezt nem vonjuk kétségbe, de ha az alapképzést elveszik tőlünk, akkor számunkra a bölcsődei pedagógus és a szabadidő-szervező képzés marad, feltehetően addig, amíg az egyetemek nem dolgozzák ki azokra is az oktatás módszertanát. Az érintett iskolákat megcsonkítva sajnos egy jól működő rendszert számolnak fel. 

A tanítóképző osztályainkban jelenleg 700 diák tanul, minden évfolyamon három tanítóképző osztály van, kettő a román és egy a magyar tagozaton. Minden négy évben egy-egy kisdedóvó-pedagógust képző és évente egy szabadidő-szervező szakos osztályt indítottunk. 

Véleményem szerint az sem lenne rossz ötlet, hogy akik a tanári pályára készülnek, a tanítóképző iskolákban érettségizzenek. Bár esélyegyenlőség hiányában ezt nem vezetnék be, de mindenképpen előnyt jelentene. Azok az iskolák, megválogathatják a tanáraikat, olyan oktatókat keresnek, akik tanítóképző iskolát végeztek.

– Az okok között az uniós elvárásokra való hivatkozás mellett feltehetően az anyagiak is szerepet játszanak.

– Valószínű, hiszen, mint minden szakképzés, ez is egy kicsivel többe kerül, mint az átlagos középiskolai oktatás. 

– Mióta működik a Babeş–Bolyai Egyetem felsőfokú óvodapedagógus- és tanítóképző tagozata Marosvásárhelyen? 

– 25 évvel ezelőtt, amikor tanerőhiány volt, a szakminisztérium bevezette a kétéves posztliceális tanítóképzést, majd azt követően több egyetemen is elkezdték az alsó tagozatos tanárképzést. A Pszichológia és Neveléstudományok Kar keretében működő óvodai és elemi oktatás pedagógiája hároméves nappali szak a tőlünk bérelt helyiségekben indult. A Kántor-tanítóképző Főiskola, amely a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozataként működik, 

négyéves. Előnyösebb lett volna ezt a képzési formát választani, mert a negyedik év gyakorlatot jelent. Ha az európai mintának a kereteit másoljuk le, de a minőségét nem, akkor hibás a minisztérium által megfogalmazott indok a tanítóképző középiskolák felszámolására. 

Valósággal belenőnek a szakmába 

Bajkó Zsuzsa alsó tagozatos tanár: – A líceumban jóval alaposabban lehet felkészíteni a jövendő pedagógusokat, és a tanárképzőkben is kötelezővé tenném, hogy a különböző tantárgyak tanításának a módszertanára is nagyobb hangsúlyt fektessenek. A főiskolán a gyakorlatot különböző iskolában végeztük, de ez nem volt elegendő. Végül belejöttünk az oktatásba, de a tanítóképzőt is elvégzett kollégáinknak sokkal könnyebb dolga volt.

– A tanítóképző líceumban megalapozott gyakorlati képzés sokkal termékenyebben gyümölcsöződik, az alapokra építve eredményesebben lehet tanítani – mondja Sülei Mária, aki Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban végezte a középiskolai és a líceum utáni képzést. Véleménye szerint az egyetem magasabb szintű képzést, nagyobb rálátást biztosít a gyermek fejlődésére, életkori sajátosságaira, haladási ütemére, a módszerek kiválasztására, a gyermekek problémáinak az érettebb kezelésére. Az alapokat azonban a középiskolai oktatás adja meg. Az egyetemen kevesebb az alkalom az óralátogatásokra, az órák kiértékelésére, ami nagy segítség a tanító munkájában. 

Rupics Zsuzsa alsó tagozatos tanár hozzáteszi, hogy 14 éves kortól 18 éves korukig a tanítóképzős diákok valósággal belenőnek a szakmába. Az érettségi vizsgáig a négy középiskolai év alatt a diák arra is rájön, ha a szakma nem neki való, és abban az esetben lehetősége van továbblépni, mert olyan felkészülést kapott, amelynek birtokában bármely egyetemen megállja a helyét.

Fejes Réka, a tanítókért (alsó tagozatos tanárokért) felelős tanfelügyelő érdeklődésünkre elmondta, hogy az új tanügyi törvénytervezetben az a javaslat szerepel, hogy a tanítóképzőkben csak az óvodapedagógus- és kisdedóvópedagógus-képzés maradjon.

– Létfontosságú a tanítóképző szak megmaradása a pedagógiai líceumok keretében. Mindenki tudja, hogy ezt ki kell egészíteni a felsőfokú végzettséggel, amelyen részt vesznek a tanítóképzőben érettségizett diákok is, de azt az alapot, amit a tanítóképző biztosít, nem lehet a három év egyetemi képzés keretében annyira szilárdan és lépésről lépésre felépíteni, mint a középiskolai évek során. Nagyon sok óralátogatásról, sok év tanításról és visszajelzésről van szó, amelyek során lépésről lépésre a diákok mellett vannak a módszertani szakirányítók, és olyan készségek, képességek alapozódnak meg, alakulnak ki a képzősökben, amelyekre építve egyetemi tanulmányaik során másképpen látják ezt a pályát, és más adottsággal, lelkesedéssel állnak hozzá a tanításhoz. Ezért a személyes véleményem és a kollégák véleménye is az, hogy ennek a szaknak a megléte a pedagógiai líceumok keretében nagyon fontos, és jó lenne átgondolni, hogy megmaradjon ebben a formájában, ahogy eddig is volt. 

A hozzáadott érték

– Vajon lesz-e hatása a beadványnak?

– Nagyon remélem, hogy igen, visszagondolva azokra az időszakokra, amikor voltak próbálkozások, de végül visszavezették a négyéves líceumi képzést. Véleményem szerint ebben a formában kellene megmaradjon, ahogy most van. A kettős képesítést nagyon jónak tartom, ami biztosítja az átjárást, hiszen az alsó tagozaton indul az előkészítő osztály, ami az óvodai oktatás folytatása. Én reménykedem, de szokás szerint mindenért küzdeni, harcolni kell. 

Megértjük, hogy a beindult kisdedóvópedagógus-képzés is nagyon fontos, mert a bölcsődék számára is kell szakembereket képezni. Az is rendben van, ha párban van az óvodapedagógus-képzéssel, de ez nem kellene egy másik képzés megszüntetését jelentse. Az egymásra épülő fokozatos nevelésre van szükség, ha minőségi oktatást akarunk. Tisztelet a kivételeknek, de nagy különbség van egy olyan pedagógus között, aki alapként elvégezte a tanítóképzőt, vagy aki egy elméleti, esetleg egy szakközépiskola után iratkozik be a pedagógusképző egyetemre. Nem beszélve azokról az egyéb tantárgyakat tanító tanárokról, akik tanítóképzőben érettségiztek, és utána lettek pedagógusok. Természetesen ez függ a személytől is, mennyire nyitott, lelkes, szereti a pályát, de a tanítóképzőben szerzett alap egy hozzáadott érték a pedagógus éltében. 

Illusztráció

  Fotó: Bodolai Gyöngyi

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató