Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-03-12 15:04:09
Minden alkalommal telt házat vonzanak a lélek dolgaival kapcsolatos előadások. Így volt ez a Nyitott Akadémia március 10-i mesterkurzusán is. A marosvásárhelyi Kulcs Egyesület meghívására dr. Buda László pszichiáter orvos, pszichoterapeuta, a pécsi egyetem volt tanszékvezető tanára osztotta meg húsz éven át gyűjtött tapasztalatait lélek és test összetartozásáról. Az előadó, akit dr. Kádár Annamária mutatott be a közönségnek, a szomato-pszichoterápia, a testre összpontosító lelki gyógymódok művelőjeként pszichoterápiás magánpraxisra váltotta egyetemi katedráját. Önismereti gyógyító csoportjaiban az általa kidolgozott SzomatoDráma eszközeivel teszi lehetővé, hogy a résztvevők saját testükkel, szerveikhez közel kerülve, velük kommunikálva induljanak el a jobbulás útján.
Marosvásárhelyi előadásán friss történeteken keresztül mutatta be, hogy testünk, ami a lélek és a tudat „háromdimenziós kivetülése”, legkitartóbb társunk az emberi élet során. „Minden ízében emberi lényként” velünk örül, ha kellemes dolgok érnek, és velünk szenved, ha félünk, szégyenkezünk, vagy szeretteink elvesztését gyászoljuk. Ez a zseniálisan megalkotott szerkezet pontosan megőrzi a sejtek és a szervek szintjén is a lenyomatát annak, ami velünk történik, s ezenkívül tárolni képes az elődeinktől örökölt hosszú lejáratú üzeneteket is. Mégsem szeretjük, kezeljük úgy, ahogyan megérdemelné. Gyakran feledkezünk el róla, összeveszünk vele, sanyargatjuk, s a jelzéseken keresztül közvetített hangját, mint például a szervezetet átjáró fáradtság, testsúlyproblémák, működési zavarok, kisebb-nagyobb fájdalmak s a betegségek, nem akarjuk meghallani, észrevenni. Mi több, rossz néven vesszük, ha megszólít, s kíméletlen, fájdalmas őszinteséggel figyelmeztet arra, hogy kihasználjuk, túlhajszoljuk, elhanyagoljuk, ahelyett, hogy hálásak lennénk, és szeretettel gondoskodnánk róla. Manapság már sokan elfogadják, hogy a testi panaszok, a betegségek valójában a lélek sérüléseiről szóló üzenetek, amelyeket a testtel való bizalmas párbeszéd s a beteg ember meghallgatása helyett vegyi úton a gyógyszerekkel vagy drasztikus sebészeti beavatkozással akarunk gyógyítani. Ahhoz viszont, hogy a bennünk toxinokká alakult traumák hatásától, az elfojtott negatív érzelmektől megszabaduljunk, először is el kell fogadnunk önmagunkat, rendezni kell a testünkkel kapcsolatos vitát, elő kell hozni, fel kell idézni azokat a múltbeli eseményeket, amelyek negatív gócként élnek és hatnak bennünk. Testünk olyan szinten emberi, hogy ha fölvesszük vele a kapcsolatot, döbbenetes módon meghallgat, megért a szervek és a sejtek szintjén is, hisz számára mi vagyunk a mindent átható összetartó erő.
Ha kommunikálni tudunk a testünkkel, már megtettük az első lépést. A következő során magunk elé kell képzelni, el kell hinni a gyógyulást, és vágyni kell rá. S ha a gyógyulás változást igényel, el kell fogadni annak a szükségességét. Tudományos ismeretek egész sora bizonyítja, hogy azok az emberek, akik a világról és a magukról alkotott elképzelésen változtatni tudnak, könnyebben meggyógyulnak, mint kiszolgáltatott társaik, akik nem képesek megtenni ezt a lépést. Lehet, hogy egyeseknek a belső hit, remény felébresztése érdekében csodatevő helyekre kell elutazniuk, de az eredményt tükrözi az a 4.000, csodának elkönyvelt öngyógyulás a daganatos betegek körében, ami mögött a szakemberek jelentős gondolati, érzelmi, önismereti munkát találtak. Ez azonban nehezen megvalósítható, sőt lehetetlen, ha valaki azért lesz beteg, mert így tud több gyöngédséget, figyelmet megnyerni, s ha a betegség anyagi előnyökkel is jár, még kevésbé.
A pozitív üzenetek, a szeretet, szerelem a sejtek számára tápláló közeget teremtenek. Az örömteli, izgalmas kaland hatására termelődik szervezetünkben az interleukin 2 nevű anyag, amely egy sor betegségre hatásos lehet. Ha gyárilag állítják elő ezt a rendkívül hatékony immunerősítő szert, 80.000 dollárba kerül egy kezelés. Ahogy a természetes örömteli élmény, úgy a gyógyszer is hosszan, kedvezően tud hatni a szervezetre. Ha viszont a félelem kerít hatalmába, akkor kortizon meg egyéb származékok öntik el a testünket, a feszültség érzetét keltve. Azért érdemes találkozni, mélyebb kapcsolatba kerülni a szerveinkkel, mert segítik megérezni, megélni az érzelmeinket, amelyek egy adott betegséghez kötődnek. Ahogy az ember elkezdi érzelmekkel átitatni mindazt, ami zajlik benne, képes kilépni a saját közönyéből, csömöréből, megmerevedett csalódásából, reménytelenségéből, ami kedvező következményekkel jár. Azzal is, hogy réges-régi fájdalmakat engedhet közel magához, a szégyent például, ami az egyik legmérgezőbb érzelem. Az érzelmi gyógyulás végállomása, amikor az egyén meg tud bocsátani régi sérelmeket olyan hozzátartozóinak is, akik már nem élnek. A gyógyuláshoz mindenkinek meg kell találnia a megfelelő módszert, amellyel kapcsolatot teremthet a saját testével.
Így foglalhatnánk össze a kétórás előadás lényegét, amelyben sok példát hozott fel az előadó állításai igazolására. Elmondta, hogy a szeretetteljes családi légkör, édesanyjának a túlzott gondoskodása váltott ki benne hasonló érzelmeket szülője iránt, ami felnőttként hozzásegítette a vállalt szakma gyakorlásához szükséges érzékenységhez, ahhoz, hogy a hozzá forduló személyek testi panaszait visszavezesse azokra a lelki sérülésekre, amelyek a panaszokat okozzák. Az átélt betegségek is hozzájárultak ahhoz, hogy mások problémáját megértse. Elmondta, hogy például a túlsúly a távolságtartás eszköze lehet, a vizelet-visszatartás nehézsége gyermekkori traumáról, felnőttkori nemi erőszakról, a félelemről árulkodik, a mellben kialakuló csomókat a szeretett édesanya, később a szeretett lény elvesztésének egymásra épülő mintázata okozhatja. Az előadó be is mutatta a testtel való beszélgetés technikáját, hozzátéve, hogy a sejtjeinkkel, szerveinkkel, sőt a hajhagymákkal is beszélni lehet. Ha partnerként tekintünk rájuk, figyeljük, szeretgetjük, becézzük őket, sikerülhet megállítani a folyamatot, hogy kihulljanak – idézte páciensei beszámolójából.
Véleménye szerint a drasztikus műtétek előtt is szóba kellene állni a testünkkel, az érintett szervvel, s ha már vállalkoztunk erre a megoldásra, nem áldozatként elviselni az operációt, hanem bízni abban, hogy jobbra fordul a helyzetünk. Buda László fontosnak tartja a kioperált szervekkel való kommunikációt, a test elfogadását abban a helyzetben is, mert segíthet a működési funkciók javításában. A kilátástalan helyzetben is ki kell használni a belső szabadság nyújtotta lehetőségeket azoknak, akik egy kényszerű helyzetbe beszorulva úgy érzik, hogy nem tudnak kitörni az áldozat szerepéből.
Buda László életközeli példáival, közvetlenségével nyerte meg a közönséget, s bár vannak, akik vitatják elméletét, az előadás végén sokan vásárolták meg a Mit üzen a tested? című kötetet, ami 2013 egyik legnagyobb könyvsikere volt Magyarországon.