2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyszerre tejben úszó, ezüstös este volt,


„Valami készül nagytitokban,

a vézna ágon, minden kis bogban.

Csak egy maroknyi havat seperj el

bokrok tövén a tenyereddel,

s kitapinthatja éber ujjad,

ibolyák fészke merre szunnyad.

 

Valami készül benn a fában,

megdermedt, rejtett csatornákban,

még ki sem bomlott, máris hatalmas,

hadba sem indult, s már diadalmas,

mindennél lobogóbb, mindennél tisztább –

Tapintsd ki, fedd fel, lesd el a titkát.”

Fogadjuk meg Majtényi Erik Tavaszelő biztatását. Jómagam aranyvessző ágát vágtam s tettem langyos vízbe a szobában, s lám, virágait ontja most. Üzen. A fák, a füvek készülődnek már a tavaszra.

16-án

„Ha Juliska fésülködik,

A tavasz már közeledik.”

– tartja a parasztregula. A néphagyomány Julianna napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis megrázzák a dunyhájukat, akkor „bolondoznak a Julisok”.

De már nem sokáig, mert Zsuzsanna 19-én megszólaltatja a pacsirtákat.

Szólaltassunk meg mi is egy pacsirtát, a majd elfeledett Berde Máriát.

Az Erdélyi Helikon halk szavú lírikusa Kackón született 1889. február 5-én, s hatvan évet éppen elhaladva, 1949. február 20-án pihent meg a Házsongárdban.

Mára szinte csak mint novella- és regényírót ismerjük. Holott a természet minden rezdülésére érzékeny lírikusként indult. A Nyárádmenti álom kis folyónk himnusza.

„Egy álmodás kísértett, beh jó is volna egyszer

– Mikor az Isten szeme suhan az égre fent –

Pacsirta égi kedvvel, friss harmattiszta testtel

Átbolygani vele a világvégtelent…

Egyetlen szót se váltni. Neveket nem keresni

Szívünk titokterhének, melyre nincs földi jel,

S mint angyalok, csupán Isten előtt repesni,

És nem kívánni többet Istentől semmivel –

– A világon keresztül árnyak feküdtek lassan,

Hátunk mögött felébredt s kikelt a leske hold –

Én két szemem behúnytam, hogy szebben álmodhassam:

Egyszerre tejben úszó, ezüstös este volt.”

S már itt is vagyunk Mátyás napján, 22-én.

„Töri Mátyás a jeget, közeleg a kikelet.”

Mátyás tudós ember volt, az Úr tanítványai közé tartozott. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe. A középkorban szekercével ábrázolták az ácsok, mészárosok és a halászok védőszentjét.

Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.

A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte: e napra virradóra született.

„Ott, ahol az égbenyúló

gránitszikla meredek,

élt egy medve, úgy hívták, hogy

Irgum-Burgum Benedek.

Művelt mackó, tudta róla

rég az egész falu már:

járt neki egy képesújság,

úgy hívták, hogy Napsugár.”

1958 januárjában, a Napsugár második évfolyamának első számában ébredt fel téli bóbiskolásából Benci mackó, s tanítgatott olvasóvá lenni. Aztán hosszú, kényszerű hallgatás után 1991-ben köszönt be ismét hozzánk Veress Zoltán Vidám verses meséiben.

1958-ban nekem olvasta dédnagynéném, ’91-ben lányomnak olvastam, ma unokáimnak olvassa a fiam.

Én meg csak ülök egy karosszékben, s hallgatom megint az e hó 4-én elköltözött mesemondót Pinduriról, Tóbiásról és Kelemenről, Rongy Elekről s persze a talán leghíresebb Benedekről:

„Berci pedig fakanállal

neveli a bocsokat,

hogy amikor nagyra nőnek,

derék mackók legyenek,

mint amilyen volt az apjuk.

Irgum-Burgum Benedek.”

Kelt 2013. Böjtelő havának közepén

Hasonló lélektavaszítókat kívánva,

maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató