Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Valami készül nagytitokban,
a vézna ágon, minden kis bogban.
Csak egy maroknyi havat seperj el
bokrok tövén a tenyereddel,
s kitapinthatja éber ujjad,
ibolyák fészke merre szunnyad.
Valami készül benn a fában,
megdermedt, rejtett csatornákban,
még ki sem bomlott, máris hatalmas,
hadba sem indult, s már diadalmas,
mindennél lobogóbb, mindennél tisztább –
Tapintsd ki, fedd fel, lesd el a titkát.”
Fogadjuk meg Majtényi Erik Tavaszelő biztatását. Jómagam aranyvessző ágát vágtam s tettem langyos vízbe a szobában, s lám, virágait ontja most. Üzen. A fák, a füvek készülődnek már a tavaszra.
16-án
„Ha Juliska fésülködik,
A tavasz már közeledik.”
– tartja a parasztregula. A néphagyomány Julianna napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis megrázzák a dunyhájukat, akkor „bolondoznak a Julisok”.
De már nem sokáig, mert Zsuzsanna 19-én megszólaltatja a pacsirtákat.
Szólaltassunk meg mi is egy pacsirtát, a majd elfeledett Berde Máriát.
Az Erdélyi Helikon halk szavú lírikusa Kackón született 1889. február 5-én, s hatvan évet éppen elhaladva, 1949. február 20-án pihent meg a Házsongárdban.
Mára szinte csak mint novella- és regényírót ismerjük. Holott a természet minden rezdülésére érzékeny lírikusként indult. A Nyárádmenti álom kis folyónk himnusza.
„Egy álmodás kísértett, beh jó is volna egyszer
– Mikor az Isten szeme suhan az égre fent –
Pacsirta égi kedvvel, friss harmattiszta testtel
Átbolygani vele a világvégtelent…
Egyetlen szót se váltni. Neveket nem keresni
Szívünk titokterhének, melyre nincs földi jel,
S mint angyalok, csupán Isten előtt repesni,
És nem kívánni többet Istentől semmivel –
– A világon keresztül árnyak feküdtek lassan,
Hátunk mögött felébredt s kikelt a leske hold –
Én két szemem behúnytam, hogy szebben álmodhassam:
Egyszerre tejben úszó, ezüstös este volt.”
S már itt is vagyunk Mátyás napján, 22-én.
„Töri Mátyás a jeget, közeleg a kikelet.”
Mátyás tudós ember volt, az Úr tanítványai közé tartozott. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe. A középkorban szekercével ábrázolták az ácsok, mészárosok és a halászok védőszentjét.
Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.
A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.
A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte: e napra virradóra született.
„Ott, ahol az égbenyúló
gránitszikla meredek,
élt egy medve, úgy hívták, hogy
Irgum-Burgum Benedek.
Művelt mackó, tudta róla
rég az egész falu már:
járt neki egy képesújság,
úgy hívták, hogy Napsugár.”
1958 januárjában, a Napsugár második évfolyamának első számában ébredt fel téli bóbiskolásából Benci mackó, s tanítgatott olvasóvá lenni. Aztán hosszú, kényszerű hallgatás után 1991-ben köszönt be ismét hozzánk Veress Zoltán Vidám verses meséiben.
1958-ban nekem olvasta dédnagynéném, ’91-ben lányomnak olvastam, ma unokáimnak olvassa a fiam.
Én meg csak ülök egy karosszékben, s hallgatom megint az e hó 4-én elköltözött mesemondót Pinduriról, Tóbiásról és Kelemenről, Rongy Elekről s persze a talán leghíresebb Benedekről:
„Berci pedig fakanállal
neveli a bocsokat,
hogy amikor nagyra nőnek,
derék mackók legyenek,
mint amilyen volt az apjuk.
Irgum-Burgum Benedek.”
Kelt 2013. Böjtelő havának közepén
Hasonló lélektavaszítókat kívánva,
maradok kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán