Békés együttlétben ünnepeltünk

A márciusi ifjak (és nem csak) a marosvásárhelyi várban

Igazi márciusi ünnep volt vasárnap a marosvásárhelyi várban, ahol az ódon falak közé látogatók szinte egész nap találhattak maguknak olyan érdekes programot, amely felidézte az 1848-as budapesti, március 15-i eseményeket. A szervezőknek köszönhetően – akiknek gratulálunk – mindenki találhatott magának érdekes, vonzó, látványos eseményt, az alkalomhoz illő minőségi kínálatból. 

Jó volt látni, hogy nagyszülők, szülők és gyerekek egyaránt kisétáltak a gyönyörű tavaszi napon az itt szervezett rendezvényekre. Nem volt talpalatnyi hely, és még a friss levegő is elfogyott a Maros Megyei Múzeum tulajdonában levő központi épület tanácstermében, ahol az idén is kézművesműhely várta a gyerekeket, akik „lovacskákat”, huszárokat és természetesen kokárdákat készíthettek. Ugyanitt az emeleten, némiképpen kötődve az 1848-as forradalom utáni korszak eszméihez, a Maros Megyei Múzeum jóvoltából az érdeklődők betekintést nyerhettek abba, hogy miként jött létre a múzeum Marosvásárhelyen, és miért van szükség egy ilyen intézményre. Érdekes metszetet kaphattunk Sárándi Tamás kurátor vezetésével arról, hogy milyen tárgyak őrzik akár napjainkig egy-egy történelmi kor emlékét. Helyet kaptak a kiállítótermekben a dr. Bernády György polgármester által kezdeményezett állandó képzőművészeti gyűjteményből származó festmények is, igazolandó, hogy mindez hozzájárult a város szellemi, tárgyi örökségének megőrzéséhez, amelynek ápolását szakszerűen végzi a Maros Megyei Múzeum. 

Megelevenedett a Petőfi kávéház is, amely ezúttal az egykori laktanya földszintjén kapott helyet. A kor hangulatát idézték a falakra helyezett fényképek, portrék, a huszárruhák, és az itt elhangzott előadásokból az érdeklődők többet tudhattak meg az 1848-as eseményekről. Közben jó volt látni, hogy ünnepi ruhába öltözött fiatalok, és nem csak, kokárdákat készítettek, igen jó hangulatban beszélgettek, mint az egykori valódi budapesti Pilvax kávéházban. És még néha igazi kávéillat is elárasztotta a teret. 

A szervezők igencsak kitettek magukért. A beharangozóban már jeleztük, hogy szinte minden marosvásárhelyi kulturális intézmény, a Művészeti Egyetem, számos civil szervezet hozzájárult ahhoz, hogy valóban színes kínálat várja az érdeklődőket. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a slam poetrytől a lovasbemutatón át, báb- és néptáncelőadás, kortárs táncbemutatókon át, mindig valami történt a várban. A színművészeti egyetem diákjai pedig (Harsányi Zsolt egyetemi tanár háttérvezénylésével) mozgósították a közönséget a különböző helyszínekre, és ez a fajta agitáció is némiképpen idézte az egykori budapesti, forradalmi fiatalok lendületét, lelkesedését. Volt történelmi visszatekintő városnéző program is, amelyre mintegy 70 személy nevezett be, a csendőrség nem kis meglepetésére. És lehetett találkozni a főtéren kokárdás fiatalokkal is. 

Megmozdult a város, és ez a nyüzsgés senkit sem zavart. Mi több, a várban nemcsak magyar, hanem román (elismerő) szavakat is lehetett hallani, és meggyőződésem, hogy aki többségiként kisétált a várba március 15-én, azt nem zavarta a piros-fehér-zöld, s még az sem szúrt szemet, hogy a kutyák pórázán is ott volt a kokárda. Az 1989-es rendszerváltás óta végre azt lehetett érezni a városban, hogy lehet örülni a tavasznak, ünnepelni a magyar szabadságot, és ez így volt jó, mert azok a gondolatok, eszmék, amelyeket 1848-ban megfogalmaztak a forradalmárok, időtállóak és örök érvényűek.