Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szeptember az ősz előszobája. Az ókori Rómában hetedik hónapja volt az évnek, innen neve. A régi magyar Földanya hó a keresztségben a Szent Mihály nevet kapta. A meteorológusok az Őszkezdetet, a csillagászok a Mérleget tisztelik benne.
Elseje Egyed napja. Szent Egyed a pásztorok oltalmazója. Valamikor Erdély-szerte ilyenkor álltak szolgálatba a számadó juhászok és kondások. A szőlőskertekben e naptól kezdve tilos a járkálás, főleg szekérrel vagy abroncsos edénnyel. A szőlőpásztornak ettől a naptól kezdve komolyabb a dolga: el kell hessegetnie a szárnyas és a kétlábú dézsmálókat egyaránt. Szent László király Szent Egyed tiszteletére emeltette a somogyvári bencés apátságot, amely első nyughelye is volt. Innen került át 1106-ban Nagyváradra, az őáltala alapított régi Székesegyházba, mely akkor a nagyváradi várban volt.
Harmadika a szarvasbőgés kezdete, Szent Hubertusé. A monda szerint Hubert vallon vadász, valamikor a hétszázas évek elején, e napi vadászatán egy szarvai között keresztet viselő szarvast látott. Ettől a látomástól megtért, és lett később Liège püspöke. Ma ő a vadászok, erdészek és lövészek védőszentje.
„Szent Egy Ember szízességvel
Mária szilé szent keresztet…”
– írta a Nagyenyedi kódex verses csíziójának ismeretlenje 1480-ban a szeptember hónapról. Harmadika Imre-nap is. Szent István és Boldog Gizella egyetlen fia életét egy vadászaton vesztette el. 1083-ban avatták szentté, azóta a tiszta életű ifjúság példaképe.
Szeptember 4. Rozália napja. Hozzá fohászkodtak a járványos betegségek ellen. A Palermo mellett a XIII. században élt remete tisztelete ma is tovább él a moldvai csángóknál a mágikussá népiesedett Rozália-himnuszban:
„Tövis nélkül megnyílt rózsák,
Mirigyeknek így olvassák,
Hersekeknek onokái,
Idvezlégy Szent Rozália.”
Maradjunk azonban most éppen a Kárpátok gerincén, annak is leglátogatottabb pontján, a Békási-szorosban és környékén, a Gyilkos-tó körül.
A múlt század harmincas éveinek elején a vásárhelyi polgárság, felengedve a trianoni traumából, itt épített magának hétvégi villákat. Emlékei ennek a korszaknak a Gyilkos-tó környéki erdőjárónak itt-ott mai napig meglepetésül szolgálnak.
Így juthatott el ide nyaranta, az 1925-től a református kollégium biológia tanszékére került Nagy Ödön. A szászvárosi református kollégium utolsó igazgatója már akkor népes családjával érkezett Vásárhelyre.
Abban az időben Nyárády Erasmus Gyula már a kolozsvári egyetem Növénytani Múzeumában dolgozik. A 12 kötetes román flóra tulajdonképpeni szerkesztője nagyra értékeli Nagy Ödön botanikusi munkáját; jelentősége főleg a gyilkos-tói anyag miatt figyelemre méltó. Elsősorban a sisakvirágoknak volt kiváló ismerője. (Az 1943-ban megjelent Gyilkos-tó útikalauz képeit Körtesi Károllyal fotografálta.) A székelyudvarhelyi születésű Soó Rezső világhírű botanikus az általa kutatott két területet (Marosvásárhely és környéke, illetve a Gyilkos-tó környéke) botanikailag jól ismert helyekként jellemzi 1942-ben.
Katedráján utódja édesapám volt, gyermekkoromban így néhányszor találkoztam a szikár öreg tanárral, a kistemplom kántorával.
A kistemplomi parókia irodaszobájában, szekrény tetején porosodott kései fényképe, onnan bányásztam elő pár éve.
A református kollégium elmúlt századának legjelentősebb kutató biológus tanára volt. Idézze őt ez a faragói tónál fényképezett sisakvirág is.
Kelt 2012-ben, a VI. Bolyais Világtalálkozó kezdő napján
Kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán